Kár, hogy a rendezők ma már nem filmtekercsekre veszik fel a filmjeiket. Akkor misztikus balesetnek álcázva titokban el lehetett volna égetni a Vétkek völgye (The Canyons) eredeti felvételét, és akkor az egész megmaradhatott volna annak, ami a bemutatása előtt volt: egy roppant érdekes és botrányos legendának. A film nélküli film modern, warholi manifesztum lehetett volna, a megannyi szenzációkeltő körülmény pedig tovább táplálta volna a mítoszt. A közösségi, civil adakozásból összejött költségvetés, a filmet a bíróság által elrendelt elvonókúra uzsonnaszünetében forgató Lindsay Lohan, a pornósztár James Deen játékfilmes debütálása, Bret Easton Ellis filmes kirándulása és a rendezőként elfeledett, a Taxisofőr és a Dühöngő bika forgatókönyvírójaként ismert Paul Schrader feltámadása mind szívfájdítóan izgalmas ígéret maradt volna. Így viszont, hogy a film testet öltött, nem várhat rá más sors, mint a gyors és érthető bukás, majd a feledés.
Van tehát egy rendezőnk, akinek őszintén szólva soha nem kellett volna rendezésre cserélnie a forgatókönyvírást. Van még egy filmsztárunk, aki leginkább allűrjeinek és addikcióinak köszönheti hírnevét, valamint egy pornószínészünk, aki főleg a hímtagjáról nevezetes. Ilyen gárdával nehéz elhinni, hogy a bukásért pont az író felelős. Bret Easton Ellis legutóbbi regénye (Királyi hálószobák) ugyan messze elmaradt élete legjobbjaitól (A vonzás szabályai, Amerikai pszichó, Nullánál is kevesebb), azért gyalázatosnak semmiképpen sem lehetett nevezni. A Vétkek völgye mégis elsősorban az ő kudarca.
Olyan ez a sztori, mintha egy nagyon tehetségtelen Ellis-rajongó írta volna, aki ugyan pontosan le tudta másolni a szerző tipikus és mostanra már unásig ismert figuráit, át tudott volna emelni egy az egyben motívumokat a korábbi műveiből, de ahhoz már nem volt elég tudása, hogy ezt az üres vázat, ezt az ellisi kliséhalmot ellássa legalább minimális mélységgel, vagy hogy egyáltalán kifejtse, amit vázlatszerűen felvetett. A történet olyan, mint egy függöny a sivatag közepén: amikor meglátod, nem hiszed, hogy lenne mögötte valami meglepő, de azért izgatott leszel tőle - és amikor széthúzzák, ugyanazt a homokot látod csak, amit addig is a szemedbe fújt a szél. Egy barátnője számára swingerpartikat szervező, elkényeztetett filmproducer (James Deen) attól tart, hogy a színésznői álmaival már leszámolt lány (Lindsay Lohan) viszonyt folytat készülő horrorfilmjének tehetségtelen főszereplőjével. A férfi az erőszaktól sem riadna vissza, hogy bosszút álljon, ha beigazolódik a sejtése.
Nahát, a férfi birtokolni akarja a nőt! - hihetetlenül eredeti sztori. Ezúttal mindössze annyi csavar van benne, hogy a birtoklási vágy a szokottnál kicsit összetettebben értendő: ameddig ő maga hozza össze más férfiakkal, hogy hármasban-négyesben közösüljenek a lánnyal, addig rendben van, de ha a nő maga veszi a kezébe az irányítást, az már nincs. Ez pedig, hölgyeim és uraim, az összes gondolat, ami beleszorult a Vétkek völgyé-be.
A férfi uralkodási hajlamáról annyi derül ki, hogy létezik; arról, hogy miért ragaszkodik annyira a barátnőjéhez, vagy hogy miért bújik ki belőle az állat, semennyi. Pedig itt kezdődött volna a történet érdekes része. Ráadásul - talán véletlenül? - néhány érdekes ötletkezdemény is a filmbe tévedt. A film legjobb négyesszex-jelenete révén mintegy tíz másodpercre felmerül például annak a lehetősége, hogy megforduljanak a hatalmi viszonyok, és Lohan karaktere váljon dominánssá, megtízszerezve ezzel a film súlyát. De bő másfél óra evickélés után a film egyszer csak véget ér, egy olyan semmitmondó jelenettel, ami előzékenyen megkíméli a nézőt attól, hogy úgy kelljen éreznie: talán csak ő nem vett észre valamit, ami tétet adott volna ennek az egésznek.
Ilyen környezetben egyáltalán nem kirívó, hogy James Deen végig egy arckifejezéssel játszik, mert az az egy - inkább lenéző, mintsem spleenes - ábrázat legalább megnyerő, arról nem is beszélve, hogy simán lejátszana vele a vászonról olyan, nálánál képzettebb színészeket, mint például Tobey Maguire. Lindsay Lohan pedig egyenesen jó: sajátosan tudja viselni a film nagyobb részében rákent, "telepi ringyó" márkanevű sminkkollekciót, többféle érzelem kifejezésére képes - köztük még összetettekre is! -, sőt, egyszer-egyszer jelentésbővítő, jól eltalált grimaszokat is produkál. Viszont a film állítólagos bujasága körüli felhajtás túlzó: bár az ismeretlenekkel folytatott házi szexpartik témája tömegfilmben akár nevezhető újdonságnak is, valójában egy-két mellvillantáson és pár petyhüdt pénisz bemutatásán kívül a Vétkek völgye pont olyan szemérmes, mint bármelyik tizenhatos karikával vetített thriller.
Paul Schrader egyébként akár azt is megérdemelné, hogy rendezőként újra megtanulják a nevét. Ő a felelős mindazért, ami igazán érdekes a Vétkek völgyé-ben. A filmnek ugyanis - ha a sekélyességét látva nehéz is ezt elhinni - van egy második, önreflexív szintje is. A mozis bemutatóval egy napon fizetős online felületen (video-on-demand) is elérhető film ugyanis folyamatosan a mozi haláláról beszél - vágóképekben elhagyatott, horrorisztikus szépségű, rothadva omladozó mozikat mutat, s hogy alátámassza teóriáját, valóban szembemegy a filmkészítés mai trendjeivel, úgy roncsolva a mozit mint olyat, ahogyan a posztmodern írók roncsolják a nyelvet.
A Vétkek völgye képei furcsán, leginkább telenovellás stílusban vannak fényképezve és bevilágítva, akadnak "elavult", beszélőfejes, mozdulatlan képes dialógusok, de még a hátulról érkező fény kellemetlen hatásaival sem törődnek. Mintha gúnyosan fittyet hánynának mindannak, ami általában megkülönbözteti a mozifilmet a videóktól és a tévéfilmektől. (Igaz, a rendező nem meri vállalni az artisztikum teljes megtagadását, és egyszer-egyszer használ remekül komponált nagytotálokat, művészi igénnyel felvett képeket is.)
Elképzelhető, hogy Bret Easton Ellis épp a silány, kifejtetlen, klisészerű és súlytalan történettel akarta kifejezni gondolatait a mozi haláláról, de ha így volt, nézetei egyelőre még túl progresszívak a nézők számára. Mint ahogy az is lehet, hogy az ő parkolópályán dekkoló tehetsége az, ami megakadályozta, hogy a Vétkek völgye legyen az ékkő a mozi sírkövén.
- - - - - - - - - - - -
A Vétkek völgye augusztus 2. óta elérhető az iTuneson és egyéb VOD-site-okon. A magyar mozikba ősszel érkezik.