Vérszegény vérfürdő

Várunk. Vágyunk egy nézhető, szerethető, rajongható magyar filmre. Az Isteni műszakban annyi a lendület, annyi az akarás, a jó színész, hogy akár sikerülhet is neki az áttörés, és bevonzhatja a magyarokat a moziba. Ettől persze még egy erőltetett gegparádé marad, és sokaknak a fröccsenő vér miatt lesz túl sok. Valójában túl kevés. 

Az Isteni műszak első képkockái mindent elárulnak a filmről. Felkészülhetünk száz abszurd percre a jó öreg (húszéves) magyar valóságban, lepukkant díszletben, csodabogár karakterekkel, remek tekintetű színésszel, merevre maszkírozott hullastatisztákkal. A csalódottság langyos hullámokban önt el; a magyar filmes újhullám eget rengető forradalma még nem jött el Bodzsár Márk első filmjével. Inkább úgy tűnik, hogy Bodzsár folytatja a magyar kortárs film ragadós hagyományát, miszerint fiatal-félfiatal magyar rendezők szívesen készítenek filmet a nyomor olyan bugyrairól, amit valójában nem ismernek, és amihez soha semmi közük nem volt.

Ötvös András, Keresztes Tamás és Rába Roland az Isteni műszak-ban Forrás: A Company Hungary Kft.

A lerohadt miliőben és iszamos vérben turistáskodó rendezőnek így aztán marad az abszurd humor, a fekete komédia kényelmes műfaja, nevezhetjük bárhogy - a lényeg, hogy Bodzsár sem képes választott poklának a mélyére szállni. Háború? Halál? Bűn? Szerelem? Nem sokat tudunk meg róluk. Az Isteni műszak-ba is bele van kódolva a távolságtartás: a nézőt nem megérintjük, csak megsuhintjuk egy nindzsakarddal, egy pár lógó csöccsel, egy liter malacvérrel, vagy egy marék főtt rizzsel, aztán lehet sokkoltan röhögni, hogy "hú, ez azért durva".

Az Isteni műszak több mint húsz évvel ezelőtt játszódik, a délszláv háború idején, 1992-ben, Szarajevó borzalmas, négy évig tartó ostromának kezdetén. Innen, a horvát hadseregből menekül a félig magyar Milán (Ötvös András) Magyarországra, ahol jó hasznát veszi a kinti orvosi kiképzésnek: egy önkéntes életmentő akciót követően felveszik a magyar mentősökhöz. Kollegája Fék doktor (Rába Roland), a hidegvérű mentőorvos és Kistamás (Keresztes Tamás), a pszichó hülyegyerek. Keresztest fájdalmas nézni, ahogy alázatosan végigviszi ezt a képességeit meg sem birizgáló, egysíkú karaktert.

Keresztes Tamás az Isteni műszak-ban Forrás: A Company Hungary Kft.

De vissza a sztorihoz. A mentősök nem azok, aminek látszanak: minden hulláért pénzt kapnak az aljas temetkezési vállalkozótól (a kínosan modoros Zsótér Sándor), így, ha mód van rá, nem is nagyon törik magukat, hogy életet mentsenek. Milán először elborzad, aztán rábólint a jól pörgő bizniszre. Everyman bukdácsol a sötét árnyak völgyében.

Bodzsár remekül választotta meg főszereplőjét: Ötvös András kerek, jóember-arca finom, okos folyamattal fordul át a dörzsölt, sokat látott, meghasonlott, minden-mindegy pali arcává, hogy aztán a végén mégse adja fel azt, amiért az első pillanattól harcolt. Ötvösnek tekintete van, ő az, aki komolyan vehető ebben a vásári komédiában. Izgalmas a kontraszt Milán és a kreált, bohózatra pörgetett vér-mocsok-hányás-skálásszatyor univerzum között. Nem azért, mert tiszta. Azért, mert igazi.

Ötvös András az Isteni műszak-ban Forrás: A Company Hungary Kft.

Ötvös gyönyörűen tudja tagolni, hogy "Kurva anyádat!", és aztán ugyanolyan hihető, ahogy hűséges jobbkeze lesz annak, akit korábban arcul köpött egy kis friss főtt rizzsel. Milánnak van egy Szarajevóban hagyott menyasszonya, Tánya (Stork Natasa), aki az ostromlott város egyik kórházában próbál életben maradni, és csak akkor látjuk, amikor Milánnal telefonozik a nyomasztó kórházi folyosón. Ezek a beszélgetések üdítően eredetiek és hitelesek; és bár a két színésznek soha nem adatik meg, hogy együtt, egy légtérben játsszanak, Ötvös és Stork kettőse segít átvészelni Milán szürreális és hamar unalmassá váló kalandjait Fék doktor és Kistamás oldalán.

Mert az Isteni műszak valójában sok kis vércsimbókos epizód a húsz évvel ezelőtti éjszakai mentősök képzelt világából. Kiemelkedik közülük Pálos Hanna urbánus vámpírkirálynője a Keleti aluljárójában, aki pár percre ütős horrorrá varázsolja ezt a szkriptelt mentősrealityt, de sok köztük a feleslegesen elnyújtott, túlzó fejezet (Lázár Kati és a lánya, Jordán Adél epizódja, a börtönjelenet vagy a haldokló motoros). Így lesz aztán vérszegény ez a vérben tocsogó, abszurd humorról álmodó, sekélyes történet.

Ötvös András és Dobos Éva az Isteni műszak-ban Forrás: A Company Hungary Kft.

Az már Ötvös és a rendező-forgatókönyvíró Bodzsár Márk bravúrja, hogy filmjük kevésbé untatja a nézőt, mint amennyire ezek alapján untathatná. Bodzsár ehhez azt az egyszerű trükköt alkalmazza, amit csak úgy hívok: rész az egészből. Először megmutat egy apró részletet, közelről, kiragadva, az érthetetlenségig felnagyítva, hogy aztán pár perccel később megajándékozza a nézőt egy jóleső "Aha!"-pillanattal, amikor lerántja a leplet az egészről, és ezzel megmagyaráz és helyre tesz minden korábbi furcsaságot. Jó példa erre a Barbie és Ken-bábozás, vagy a Lázár Kati által játszott haldokló úriasszony első pár mondata. Vagy akár a fent emlegetett első néhány filmkocka: a nindzsakarddal átszúrt női holttest, a festékes arcú Milán lemondó, bocsánatkérő tekintete, az öngyújtóját megszállottan, kevés sikerrel kattintgató Kistamás és a megdöbbenésre ritkán kapható Fék doktor meglepett arca. Így indul a film. Hogy mi történt addig, négy hónapon át, amíg ezek ideáig jutottak, ezt meséli el az Isteni műszak.

Hangulata van; egy kicsit Kill Bill, egy kicsit Kontroll, egy kicsit Mundruczó Johanná-ja. Lendülete van, de végül nem lesz belőle olyan film, ami leköt, megmozgat vagy letarol, vagy akár annyira szórakoztatna, hogy esetleg még egyszer az életben meg akarnám nézni. Fröccsen a vér, sorjáznak a gegek, és természetesen bekerül a Szomszédok-poén is a levesbe, mert Mágenheim doki a képernyőn, a vásznon, már alapból akkorát szól, ugye.

Ötvös András és Keresztes Tamás az Isteni műszak-ban Forrás: A Company Hungary Kft.

Milán sodródik az egyre elképesztőbb kalandokkal, és sokszor, túl sokszor erőltetett a kontraszt a hű, de nagyon durva képek és Fék doktor faarccal bemondott kommentjei között. Kistamás megszállottan kattintgatja az öngyújtóját, mert ekkora pszichó idióta. A Szőke Kóla nevű karakternek (az egyébként remek Trill Zsolt) muszáj elpoénkodnia egy csoportos erőszak áldozatán, mert ettől lesz még bevállalósabb, még realebb az Isteni műszak. De nem lesz az. Milán körül nincsenek emberek, csak eltúlzott, kifestett, képzelt mellékszereplők. Az utcák üresek, csak a gegek maradnak, ez a véres-koszos vákuum elnyeli a nem létező történetet.

Az egész film bűzlik a túlpörgetett hatásvadászattól, érkeznek az egyre keményebb és szükségszerűen egyre komikusabb jelenetek. Előkerülnek a már említett csöcsök is, mert semmi nem dob meg úgy egy trailert, mint a jó öreg szex, így jut hely egy kis fodrászkurvás döngetésre is. Bodzsár mindent megtesz, hogy hajmeresztő és meglepő legyen, de összesen annyi a meglepetés ebben a filmben, hogy hogyan tudja valójában egyetlen színészi alakítás, Ötvös Andrásé, nézhetővé tenni. Az Isteni műszak még nem az, amire vártunk.