Ez a ribanc lesz a végzeted

Gyönyörű, csábító, ravasz, manipulatív, ellenállhatatlan, bármi áron eléri a célját, és közben – mellékesen – minden útjába kerülő férfit romlásba dönt. Ezek egy tisztességes végzet asszonya ismérvei, és tudjuk, hogy egy ilyen nő iránti rajongás vége csak az lehet, hogy nyomorékká tesz, börtönbe juttat vagy feltrancsíroz egy jégvágóval, mégis imádjuk őket nézni a vásznon. Íme a filmtörténelemből a tíz legemlékezetesebb végzet asszonya Michelle Pfeiffertől Nicole Kidmanen át Sharon Stone-ig. 

+1. Malkina (Cameron Diaz – A jogász)

A legjobb tízbe nyilván nem kerülhet be, de értékelendő próbálkozásként megemlítjük a múlt héten bemutatott, sajnos nem túl jól sikerült A jogász főgonoszát, aki hosszú idők óta a legalávalóbb női karakter a vásznon.

Cameron Diaz A jogász-ban Forrás: InterCom

Amikor kiszivárgott Cormac McCarthy forgatókönyve, sokan azt jövendölték, hogy Malkina előkelő helyre kerül majd a filmtörténelem sötét végzet asszonyai között, és megformálójára elismerések tömkelege vár, ha jól megoldja a feladatot. Angelina Jolie-t és a végül a másik női főszerepre leszerződött Penelope Cruzt is hírbe hozták a szereppel, és némileg meglepetés volt, amikor az inkább komikaként kedvelt Cameron Diaz lett a befutó. Diaz megbízhatóan felmondja McCarthy jéghideg monológjait, és istenien tud vonulni, illetve vonaglani a kurvás hacukákban, de Lady Gagát idéző karaktere túl karikatúraszerű ahhoz, hogy komolyan vegyük, viszont nem elég vicces ahhoz, hogy trash-ikonná váljon. Mindenesetre ebből az ígéretesnek indult, de csalódást okozó filmből még így is csak az ő karakterére fog bárki is emlékezni évek múlva.

Specialitása: gepárdfétis és egy Ferrarival is képes szexelni.

+ + +

10. Matty Walker (Kathleen Turner – A test melege)

Mivel Kathleen Turner nem a legszerencsésebben öregedett (viszont legalább legtöbb kolléganőjével ellentétben nem operáltatta magát feszes arcú múmiává), és utoljára Chandler apjaként alakított felejthetetlent a Jóbarátok-ban, hajlamosak lehetünk elfelejteni, hogy micsoda páratlan bomba nő volt a karrierje kezdetén.

Kathleen Turner A test melegé-ben Forrás: Mokép

A test melege női főszerepére egy Lauren Bacallra emlékeztető, búgó hangú szépséget kerestek, aki nem szégyenlősködik a kamerák előtt a – nyolcvanas évekhez képest egészen merész – szexjelenetekben. A test melegé-t eredetiséggel nem lehet vádolni, hiszen lényegében a zseniális Gyilkos vagyok-ot (lásd ötödik helyezettünket) aktualizálta, és olyan untig ismert – és azóta is rengeteget alkalmazott – toposzokat durrogtatott, mint a szerető feltüzelése a gazdag férj megölésére, elcserélt identitás vagy az utolsó pillanatban megváltoztatott végrendelet. Matty karaktere mégis megkerülhetetlen, hiszen neki köszönhetően a nyolcvanas-kilencvenes években újjáéledt az erotikus thriller műfaja, újabb, és még emlékezetesebb femme fatale-okkal, melyek megformálására elsőként mindig Turnernél kopogtattak.

Specialitása: kiváló úszó, így még egy felrobbanó úszóházból is megmenekül.

+ + +

9. Natalie (Carrie-Anne Moss – Memento)

A Mátrix sikere után egy ideig úgy tűnt, a gyönyörű és titokzatos Carrie-Anne Moss lehet Hollywood új királynője, de sajnos pont túl későn futott be ahhoz (és túl sok időt töltött el a felesleges Mátrix-folytatásokkal), hogy tartósan profitáljon a sikerből.

Carrie-Anne Moss a Mementóban Forrás: Kinowelt

A Mátrix-on kívül így csak egyetlen igazán felejthetetlen alakítást tudott letenni az asztalra, egy olyan filmben, ami ráadásul csak jóval a bemutatása után, lassan, fokozatosan vált kult-klasszikussá, nem utolsósorban amiatt, hogy rendezője, Christopher Nolan A sötét lovag-trilógia és az Eredet miatt Hollywood legkapósabb kommerszfilm-rendezőjévé lépett elő. A visszafelé elmesélt agybakólintós Memento női főszereplője szinte végig úgy tűnik, mintha önzetlenül segítené a memóriazavaros főhőst, Leonard Shelbyt (Guy Pearce, akinek a Szigorúan bizalmas-ban is kijutott egy végzetasszonya-típus, Kim Basinger alakításában), pedig álnokul a férfi ellen fordítja a hendikepjét, és még azt is az arcába vágja, hogy "Ki foglak használni!", hiszen tudja, hogy öt perc múlva már úgyse emlékszik rá.

Specialitása: ugyanúgy a bosszú motiválja, mint a férfi főhőst, csak neki nagyon is helyén van a memóriája.

+ + +

8. Selina Kyle/Macskanő (Michelle Pfeiffer – Batman visszatér)

A képregény-adaptációk hagyományosan nem kedveznek a női karaktereknek, mert az esetek többségében bögyös díszletté silányítják őket, és kizárólag a férfi főhős függvényében létezhetnek. Macskanő sem kivétel ez alól, emlékezzünk csak arra, hogy a 2004-es Halle Berry nevével fémjelzett külön filmje milyen csúfosan megbukott, viszont Tim Burton második Batman-filmjében maximálisan lenyúlta a show-t a címszereplőtől és a másik főgonosztól, Pingvintől.

Michelle Pfeiffer a Batman visszatér-ben Forrás: InterCom

Erre persze azért nyílt lehetősége, mert egyrészt komplett eredettörténetet kapott egyenlő arányban drámai és komikus elemekkel, másrészt pedig mert olyan csodálatos színésznőre bízták a megformálását, mint Michelle Pfeiffer. A sötét lovag-trilógiában sem tudtak ellenállni a lehetőségnek, hogy visszahozzák Catwomant és Anne Hathaway nem is okozott csalódást a túlzsúfolt harmadik filmben, de karaktere végeredményben sokkal pozitívabb és szelídebb lett, mint Pfeifferé, így őt távolról sem nevezhetjük veszélyes vadmacskának, hanem inkább egy cuki kis házikedvencnek.

Specialitása: jelmezét és ostorként csattogtatott farkát bármely dominatrix megirigyelhetné

+ + +

7. Bridget Gregory (Linda Fiorentino – Végső csábítás, 1994)

Az Elemi ösztön sikere után a kilencvenes években gombamód kezdtek szaporodni az erotikus thrillerek, a középpontjukban szexéhes, gyilkos kedvű nőstényördögökkel, de a sok Sharon Stone-klón közül kevés tudott igazán maradandó benyomást hagyni.

Linda Fiorentino a Végső csábítás-ban Forrás: Mirax

Az Elemi ösztön jéghideg szexistennőjének kisvárosi, alpáribb testvére a Végső csábítás főhősnője is, aki végig a paródia határán egyensúlyozik, de büszkén viseli a szégyentelen, számító szajha szerepkört, így alakítása kifejezetten szórakoztató. A történet ismét lényegében a Gyilkos vagyok felmelegítése, de a főhősnő ezúttal nem árul zsákbamacskát, és egy percig sem tűnik ártatlan szőke tündérkének, hanem sötét, kiégett vamp, akiből simán ki lehet nézni, hogy naiv, fiatal srácokat fogyaszt reggelire. Az első útjába kerülő ilyent (Peter Berg, aki az utóbbi években inkább rendezőként keresett) simán fel is tüzeli a férje megölésére, de közben mindkét férfi számára tartogat még pár kellemetlen meglepetést. Fiorentino feslett alakítását máig sokan méltatják, de utólag sajnos egyslágeres előadónak bizonyult.

Specialitása: lazán tud visszafelé írni, és a nagy méretek kedvelője.

+ + +

6. Mimi (Emmanuelle Seigner – Keserű méz)

Roman Polanski már a Kínai negyed-ben Faye Dunaway karakterével is megajándékozta a világot egy emlékezetes femme fatale-lal, de végül a saját feleségével együttműködve tudott egy egész filmet szentelni a témának. Az Egyesült Államokban persze egyáltalán nem voltak kíváncsiak egy szökevény liliomtipró szexuális fantáziáira (bár a helyenként esetlen angol dialógusok sem segíthettek), de Európában kultstátusznak örvend a Keserű méz, még ha hozzánk például csak hároméves késéssel érkezett is el.

Emmanuelle Seigner a Keserű méz-ben Forrás: Budapest Film

Mimi karakterében a legkülönlegesebb, hogy nem eredendően gonosz, sőt inkább egy szex- és még inkább szeretetéhes angyalkára emlékeztet, aki teljesen naivan vág bele egy kapcsolatba Oscarral, a középkorú íróval. A kezdeti tündérmese azonban fokozatosan szadomazo rémálommá változik, amelyben a nő úgy dönt, hogy a kapcsolattól nem, de az alávetett szereptől örökre megszabadul. Nem tudni mennyi az önéletrajzi elem a Polanski házaspár mindennapjaiból, de húsz évvel a Keserű méz után, idén a Venus in Fur-ben Emmanuelle Seignert újra perverz női-férfi hatalmi szerepjátékokban rendezte, az asszony pedig ismét felvonultatta a még mindig hatásos femme fatale-arzenálját.

Specialitása: merészen bánik a borotvapengével, és bármikor készen áll egy túlfűtött tánc-performanszra.

+ + +

5. Phyllis Dietrichson (Barbara Stanwyck – Gyilkos vagyok)

Noha a lista elkészítésében elsősorban az utóbbi három évtized legemlékezetesebb végzet asszonyaiból válogattunk, Billy Wilder 1944-es film noir klasszikusa e filmbéli nőtípus kiindulópontja. A Gyilkos vagyok egyébként is annyira modern és kortalan, hogy simán át lehetne helyezni bármelyik évtizedbe, mint ahogy azt jó párszor meg is tették (lásd listánk tizedik és hetedik helyezettjét, vagy Catherine Zeta-Jones karakterét a Coen testvérek legkomolytalanabb filmjében, a Kegyetlen bánásmód-ban).

Barbara Stanwyck a Gyilkos vagyok-ban Forrás: Mokép

Phyllis, a jóravalónak tűnő, de valójában ravasz és rátarti feleség messze nem olyan dögös vamp, mint későbbi reinkarnációi, de pusztán egy lépcsőn levonulással és pár ártatlan kérdéssel képes levenni a lábáról a biztosítási ügynököt, aki szolgalelkűen végigasszisztálja a pénzes férj likvidálását, sőt még az eredeti címben szereplő dupla térítést is kieszközöli a kikapós asszonykának. Wilder többi klasszikusához (Van, aki forrón szereti, Sunset Boulevard, Legénylakás, Férfiszenvedély) hasonlóan a Gyilkos vagyok is azt a tételt erősíti, hogy bizonyos történeteket meg lehet próbálni újra elmondani, de a tökéletes eredetit úgysem lehet túlszárnyalni.

Specialitása: remek szervezőkészség és figyelemreméltó frufru.

+ + +

4. Suzanne Stone (Nicole Kidman – Majd megdöglik érte)

Listánk bővelkedik a férjük életére törő pénzéhes szukákban, de a mézes-mázas időjárás-jelentőt még csak nem is a házastársi vagyon motiválja, hanem a hírnév. Gus Van Sant pengeéles szatírája pont megelőzte pár évvel a televíziózás azon korszakát, amikor valóságshow-kban minden futóbolond feladott csapot-papot, hogy pár napig az ő ábrázatát mutassa a képernyő.

Nicole Kidman a Majd megdöglik érté-ben Forrás: Flamex

Ez a kisvárosi femme fatale ráadásul első riportműsorának interjúalanyait, pár szerencsétlen IQ-mínuszos kamaszt (Joaquin Phoenix első briliáns szerepe) bujt fel a kíméletlenül feleslegesnek tűnő emberölésre. Nicole Kidmanről, a jégcsapkirálynőről egyébként sok mindent el lehet mondani, de ez volt az első film, amelyben tanúbizonyságot tett fergeteges humoráról, öniróniájáról és bátorságáról, így egyáltalán nem véletlen, hogy a Majd megdöglik érte óta minden egyes függetlenfilmes kirándulása örömünnep.

Specialitása: törtető, mindenen és mindenkin átgázoló karrierizmus.

+ + +

3. Renee Madison / Alice Wakefield (Patricia Arquette – Útvesztőben, 1996)

David Lynch filmjei természetesen nem maradhatnak ki egy ilyen összeállításból, hiszen szinte minden filmjébe jutott egy-egy baljós, de ellenállhatatlan nőalak. Isabelle Rossellini Dorothy Vallense (Kék bársony) a legsötétebb és legtragikusabb, Laura Harring Ritája (Mulholland Drive) a leginkább istennőszerű és a Sheryl Lee által televízióban és mozifilmen is megformált Laura Palmer a legismertebb, de ők hiába pipálják ki a femme fatale karakter legtöbb ismérvét, végső soron mégis áldozatok.

Patricia Arquette az Útvesztőben című filmben Forrás: Odeon

Hasonló érvelés nem idegen a teljesen őrült Útvesztőben értelmezésétől sem, de a komor Renee hiába esik áldozatul férje beteges féltékenységének, az őrület felé vezető száguldás során szőke pornós macaként születik újjá. Vagy valami ilyesmi. Patricia Arquette lélegzetelállító a hidrogénszőke és a vörösesbarna menyecske bőrében is, Bill Pullman pedig pár évvel a Végső csábítás után felzárkózik Michael Douglas mellé a végzet asszonyai által leggyakrabban kicsinált férfiak listáján. Lynch később az INLAND EMPIRE-rel tudott még eszementebbet alkotni, de az Útvesztőben így is rászolgál arra, hogy egy Hitchcock-filmbe tett nagyon durva LSD-triphez hasonlítsuk.

Specialitása: szeret otthon olvasgatni, de az ikerpornó sem áll távol tőle.

+ + +

2. Isabelle de Merteuil márkiné (Glenn Close – Veszedelmes viszonyok, 1988)

Glenn Close-nak egyértelműen Meryl Streep és Susan Sarandon mellett lenne a helye a még aktív, hatvanas színészlegendák panteonjában, de vesztére mindig olyan nőket formált meg, akiktől egyszerűen rettegnek a férfiak, meggyőződésem, hogy ezért nem nyert Oscart se soha, hiába jelölték hatszor.

Glenn Close aVeszedelmes viszonyok-ban Forrás: InterCom

Első legendás nőstényördög-szerepét (Végzetes vonzerő) sokszor az Elemi ösztön – A test melege vonalhoz sorolják, pedig a bekattanó, nyuszifőző szerető szerepe sokkal inkább tragikus áldozat, mintsem gátlástalan femme fatale. Az utóbbi években pedig a televízióban borzolta a kedélyeket (A hatalom hálójában) egy újabb kíméletlenül jéghideg, ám teljesen aszexuális figura, Patty Hewes sztárügyvéd bőrében. Némileg e két karakter egyvelegét nyújtotta élete legnagyobb alakításában, a Veszedelmes viszonyok kegyetlen, szarkavaró nagyasszonyaként. De Merteuil márkiné bármely férfit az ujja köré csavarja, és ráveszi a legkülönbözőbb aljasságokra, de a legriasztóbb mégis az a karakterrel kapcsolatban, hogy az intrikák, gonoszkodások és mások életének tönkretétele sokkal nagyobb élvezetet nyújtanak neki, mint a szerelmi hódítások.

Specialitása: imád levelezni, szexuális tapasztaltságát pedig egy akadályverseny fődíjaként felkínálni.

+ + +

1. Catherine Tramell (Sharon Stone – Elemi ösztön)

Nyilván nem állhat más e lista élén, mint a Sharon Stone által megformált legendás überribanc, aki kriminálpszichológus létére ponyvaregényeket ír, mesterien bánik a jégvágóval, nőket és férfiakat is magába bolondít, de hadilábon áll az alsónemű-viseléssel. Az Elemi ösztön filmtörténelmet írt a hollywoodi prüdériát sutba dobó merész szexjeleneteivel és a főszereplők szégyenlősnek egyáltalán nem nevezhető kitárulkozásaival, ugyanakkor szexből és pucérkodásból mindig van újabb, durvább és extrémebb, így a film pusztán ezért még nem válhatott volna azonnali klasszikussá. Catherine Tramell karaktere az, ami miatt Paul Verhoeven filmje ki tudott emelkedni az erotikus thrillerek sokaságából, ugyanis ilyen izgalmas női főszerep jó, ha egy akad egy évtizedben (ez persze nem akadályozta meg többek között Kathleen Turnert, Kim Basingert, Michelle Pfeiffert, Julia Robertset vagy Annette Beninget, hogy visszautasítsák).

Michael Douglas és Sharon Stone az Elemi ösztön-ben Forrás: InterCom

A végzet jégvágós asszonyából folyamatosan árad a szexualitás, de mindig ő irányít, minden helyzetet és jelenetet dominál, és sohasem feledkezünk el róla, hogy egy briliáns lángelme, akinek a nőiessége is csak az egyik fegyvere. Stone alakítását gyakran csak a bugyi nélküli villantás miatt emlegetik, de játéka kulcs a néző folyamatos bizonytalanságban tartásához, hiszen Tramell az egyik pillanatban Hannibal Lecter-szintű pszichopatának tűnik, a következőben pedig egy érzékeny, sebezhető nőnek. Noha könnyen idézhető aranyköpései és szexuális szabadossága miatt a karakterre rá lehet sütni, hogy pusztán a férfiak veszélyes nőkről szóló fantáziáinak megtestesülése, de a végzet asszonya filmbéli változatai között mégis ő az, aki a legközelebb áll ahhoz, hogy feminista ikonnak is tekinthessük.

Európában egyébként máig sokkal nagyobb becsben tartják az Elemi ösztön-t, mint az Egyesült Államokban, kultuszához nálunk még hozzáad egyrészt a forgatókönyvíró magyar származása, valamint a parádés szinkron. Sharon Stone évekig megragadt a Hollywood ügyeletes szexdémonja szerepkörben, de hasonlóan összetett karakterek nélkül csak a femme fatale típus paródiáira futotta, és végül egy rémséges folytatással sikerült végleg kinyírnia a karaktert – és vele együtt saját karrierjét.

Specialitása: rágyújt, akkor is, ha tilos, szeret bekokózva szexelni, és mindig van az ágya közelében selyemsál és jégvágó.