Legalább 350-szer öltek meg a Trónok harcában

Szabó Gáspár

Magyar, szerepel a Trónok harca majd összes epizódjában, komoly díjat is kapott érte, és szakmája egyik legjobbjának számít. Ki ő? Szabó Gáspár kaszkadőr, aki kollégáival együtt komoly hírnevet szerzett a magyaroknak a világban. Elmesélte nekünk, a kaszkadőrnek miben segít a dagonya, milyen karrier várhat ebben a szakmában a pályakezdőre, és miért nem jelent veszélyt neki a számítógép. 

Az első évadtól dolgozol egy komoly létszámú magyar csapattal a Trónok harcában, és a cselekmény fordulatait ismerve talán csak a ti állásotok tűnik biztosnak.

A színészek valóban hullanak, mint a legyek, a kaszkadőr viszont kap egy másik parókát, egy nagyobb szakállat, másik bajszot, másik ruhát, és máris feltámad. Ha nem öltek meg ebben a sorozatban eddig 350-szer, akkor egyszer sem. Egyszer megölnek itt, két perccel később ott, utána egy vívás, aztán leesel a lóról, sőt sokszor lenyilazod saját magad - húzod az íjat a várfalon, kilősz egy tüzes nyílvesszőt a tömegre, a következő snittben pedig futsz szembe magaddal, és meghalsz a saját magad által kilőtt nyílvesszőtől. Vagy mászol át a várfalon, mint támadó, és bent, a következő jelenetben mint védő szerepelsz, és küzdesz a bemászó emberekkel. Átöltözni rengetegszer, új smink, új ruha, és aztán megint felvétel - erről szólnak a napok. Én voltam Sean Bean, azaz Eddard 'Ned' Stark dublőre, de szegénynek az első évadban véget ért a pályafutása.

Szabó Gáspár és Kristofer Hivju a Trónok harca forgatásán Forrás: Szabó Gáspár

Amikor megkerestek titeket, nyilván tudták, hogy nem kevés vívás meg lovaglás lesz a sorozatban.

A kaszkadőrök és lovak közötti kapcsolat a szakma hazai kezdeteiig nyúlik vissza. Magyarországon a kaszkadőrséget annak idején az öttusázók kezdték el. Akkoriban rengeteg történelmi film forgott, ahol vívni és lovagolni kellett. Az öttusázók pedig éppen ezekhez értettek, így belőlük lettek az első profinak nevezhető kaszkadőrök. Sőt a kaszkadőr nálunk annak idején szinte egyet jelentett a lovas kaszkadőrrel. Ma már nyugodtan lehet Magyarországon valaki világhíres a szakmában úgy, hogy még lovat se látott, de a világon még mindig sokszor összekapcsolják a magyarokat és a lovaglást. A mi csapatunk így több filmbe is bekerült a lovastudásunk révén. Ilyen volt 2003-ban a Marokkóban forgatott Mennyei királyság Ridley Scott rendezésében, de így jutottunk el öten a Trója forgatására is, mint olyan kaszkadőrök, akik vívásban, gyalogosan megállják a helyüket, de az sem okoz nekik gondot, ha nyeregbe kell pattanni.

A te pályád is a lovas világból indult?

Édesapám vívott és lovagolt, én Veszprémben sporttagozatos gimnáziumba jártam. Egy év hiábavaló munkakeresés után édesanyám elém tett egy újsághirdetést Piroch Gábor kaszkadőrtanfolyamával. Ő volt az első magyar kaszkadőr, aki bekerült nagy hollywoodi filmekbe, és ő volt az, aki nekem megmutatta a szakma alapjait. Jókor voltam jó helyen. Éppen a tanfolyam végén indult az Evita forgatása, ahol fiatal kaszkadőrként rögtön a mélyvízben találtam magam, és kiderült, hogy Játék nevű lovunk nagyszerű kaszkadőrló, a nevét azóta is emlegetik a szakmában.

Szabó Gáspár Forrás: Szabó Gáspár

Mitől volt Játék ennyire nagyszerű? Miről ismerszik meg a jó kaszkadőrló?

Mindenképpen nyugodt vérmérsékletű kell legyen, megfelelő idegrendszerrel, hiszen rengeteg robbanás van, amit el kell viselni, ráadásul sokszor színész ül a nyeregbe, tehát könnyen lovagolható lóra van szükség. Fontos, hogy egy kézen menjen, mivel gyakran kellék van a kezünkben, pajzs, kopja vagy éppen egy hatalmas zászló. Legyen gyors, fordulékony, pillanatok alatt, helyből ugorjon be vágtába, de mindemellett kezes és kezelhető, nyugodt ló legyen. Ha pedig a ló alkalmas erre, nincs más feladat, mint sokat gyakorolni vele. Van persze néhány technikai dolog, amit a kaszkadőrlónak tudnia kell, például a lovas bukás vagy a lóbukás - most ezt az úgynevezett fektetéses bukást alkalmazzák a filmekben -, ezt megtanítjuk nekik az évek folyamán.

Mexikóba, a Trója forgatására, gondolom, nem vihettetek saját lovakat. Ilyenkor sorsolnak lovat, mint az öttusaversenyeken?

Itt persze helyi lovakkal dolgozunk, és megy a matek, hogy ki ismeri már a helyi lovászt, ki dolgozott már vele, mert az nyilván jobb lovat kap az elején. Általában normális lovak vannak, hiszen mindenkinek érdeke, hogy egy jelenetet ne tegyen tönkre egy rossz ló. Akit jól ismernek, esetleg kaphat egy gyengébb képességű lovat, mert tudják, hogy meg tud vele birkózni, megcsinálja a feladatot így is. Persze lehet később cserélni is, hiszen forgatás előtt több hétig gyakorlunk, és ahogy egy-egy nagyobb jelenetet lépésről lépésre felépítünk, van időnk foglalkozni a lovakkal, megismerni őket. A magyar lovakat ugyanakkor jól ismerjük, nagyjából tudjuk, kinek mire képes a lova, hol tart a fejlődésben. Tudjuk, hogy az egyik jól bukik balra, a másik nagyszerűen ágaskodik, a harmadikra meg egy színésznőt is nyugodt lélekkel fel lehet ültetni dámanyeregben.

Akár egy gyereket is?

A gyerekkaszkadőrök kérdése nem egyszerű, de általában találunk egy fiatal tornászt vagy olyan akrobatikus képességgel bíró gyereket, aki alkalmas arra, hogy megcsinálja a kaszkadőrmunkát. Itt nem kell persze nagy feladatokra gondolni. A World Without End-ben - ez egy Ken Follett-történeten alapuló nyolcrészes tévésorozat -, amelyben én voltam a kaszkadőrszakértő, volt egy jelenet, amikor egy kisfiú keze meggyullad. Egy angol kissrác volt a színész. Az volt a kérdés, hogyan tudjuk megoldani, hogy égjen a keze a filmben. Végül találtunk egy 12 éves sportoló fiút, akivel meg tudtuk csinálni - ő lett a tízéves srác dublőrje. Millió engedély, próbák, tesztek, aláírások, szülői engedélyek kellettek hozzá, de meg tudtuk csinálni. Ismertük a srácot, egy nagyon fegyelmezett karatés gyerek volt, dolgoztunk már vele, és - ellentétben a tízéves fiúval, akit akkor láttunk másodszor - tudtuk, hogy ha azt mondjuk neki, állj, akkor megáll, ha jobbra, akkor jobbra, ha balra, akkor balra. Általában találunk ügyes, 12-13 éves bringásokat, síelőket, és rengeteg lovasgyerekünk van, aki el tud már vágtázni a lóval, ha erre van szükség a filmben.

Úgy tudom, a fiaid is ügyesek lóháton...

Van érzékük a lovagláshoz és a víváshoz is. Rengeteg középkori kardom, pajzsom, kellékem van itthon, ezekkel szoktak ők is játszani, ott vannak néha a próbákon, látják, hogyan folynak a dolgok, sőt már csinálunk kisebb víváskoreográfiákat is. Lenne érzékük hozzá, de nem erőltetem, ha van kedvük, lehetnek kaszkadőrök is. Mindenesetre ha fegyelmet tanulnak, és magukra szednek némi lovas tudást, az semmiképp sem hátrány.

Szabó Gáspár Fotó: Gilicze Bálint - Origo

Kaszkadőrként milyen jövőt látnál előttük?

Egy jó képességű, sportos gyerek, különösen, ha van valami speciális dolog, amit kimagaslóan tud, könnyebben lesz most kaszkadőr, mint 10-15 évvel ezelőtt. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy összességében több film készül. Magyarországon is egyre többet forgatnak, így jobban be lehet kerülni a nemzetközi kaszkadőrközösségbe, hamarabb sikeres lehet az ember. 15-20 évvel ezelőtt Magyarországon még meg voltak számozva a kaszkadőrök. Ha kellett öt ember, akkor az első öt ment, ha hét kellett, akkor ment a két következő. Ha az ember elkezdte a pályát negyvenhetedikként, akkor nem sok esélye volt, hogy film közelébe kerüljön, lehetett bármilyen ügyes, mert a nagy öregek védték a saját érdekeiket. Ma már másképp van. Látok nagyon sok kaszkadőrt külföldön is, aki pillanatok alatt nagy pályát fut be. Két éve együtt dolgoztam egy angol sráccal, aki mondta, hogy ez az első filmes munkája. Most már a legismertebb filmekben szerepel, és ott is a legjobb feladatokat kapja.

A Bosszúállók második részének forgatásáról jöttél, amikor először találkoztunk, és mire az interjú megjelenik, ismét abban a filmben forgatsz.

Ez a filmes közeg igazából egy kis család, a kaszkadőröké pedig különösképpen. Mindenki ismer mindenkit, mindenki dolgozott mindenkivel, tudja, hogy ő mit tud, tudja, hogy a másik mit tud. Az első próbán mindenki számára másodperceken belül kiderül, ki a jó kaszkadőr, ki az, aki nem annyira jeleskedik. Egy ilyen hatalmas produkcióban az embernek 50-60 másik kaszkadőr közül kell kitűnnie, fel kell hívnia magára a figyelmet valamilyen többlettel, az alázatával, a munkához való hozzáállásával, a tenni akarásával. Meg kell győznie a kaszkadőrszakértőt, hogy rá érdemes alapozni. Anyagilag se mindegy, hiszen az általános szerződési összeg mellett külön pénzeket fizetnek a nagyobb akciókért. Fiatalabb kaszkadőr koromban valahogy sikerült annyit megmutatni magamból, hogy több tucat kaszkadőr között a második-harmadik napon azon vettem észre magam, hogy ott vagyok a legnagyobb akciók közelében. Az ember így lépkedhet előre a ranglétrán. Egyre közelebb és közelebb kerülni a tűzhöz, ez a cél - ami a kaszkadőrök esetében akár szó szerint is vehető. Ha pedig valakit egy ismert kaszkadőrszakértő megkedvelt, akkor viszi magával, bekerül abba a nyolc-tíz fős csapatba, akik valójában elviszik a hátukon a filmeket. Ez pedig mindenki számára utat jelent a további megbízások felé, hiszen a kaszkadőrszakértőt a kaszkadőrök teszik naggyá, és ez fordítva is így van.

Donald Sutherland és Szabó Gáspár A katedrális című minisorozatban Forrás: Szabó Gáspár

Talán épp a Trónok harca az egyik legjobb példa arra, mennyivel naturálisabban jelenik meg az erőszak az újabb filmekben, és a megnövekedett vizuális igényeket nem kis részben a kaszkadőröknek kell kielégíteniük. Nagyobb színészi feladat ma péppé verni egy filmbeli ellenfelet, mint 15-20 évvel ezelőtt?

Kaszkadőrszempontból nem nagyobb kihívás, hogy ennyire brutálisan ábrázolják a jeleneteket. Ugyanúgy kard vagy balta van a kezedben, és egyszerűen ezt a brutalitást kell eljátszani, ami nem igényel különleges felkészülést vagy több próbát. Sőt az, hogy ennyire brutális, talán még könnyebbé is teszi a kaszkadőrfeladatot, mintha csak éppen oda kellene szúrni, éppen egy finom kis mozdulattal megölni valakit. Ráadásul az embert a környezet is valahogy felspannolja, a kosztümök, a dagonya, a sár, a köd, az eső, a fegyverek, a nagy, kétkezes kardok, balták... jobban beleéled magadat. Oda kell lépni, és demonstrálni egyfajta őserőt, hogy mindenki lássa: itt valóban harcosokról van szó.

Az ellenfél átéli a félelmet?

Azt tudni kell, hogy az összes koreográfia, ami a színészekkel vagy akár a háttérben történik, mind pontosan begyakorolt mozdulatsor. Olyan nincs, hogy összeeresztik a két csapatot, hogy hadd menjen az öldöklés. Ez egyrészt sérülésveszélyes, másrészt sehogy sem mutat a vásznon. A kaszkadőrszakértőnek persze sokszor kell rögtönöznie, gyakran mondják, hogy: "kell oda három ember, ott vívjanak", vagy "rakjatok össze két vívást oda a színészfight mögé". Odáig az évek során el kell, hogy jusson a kaszkadőr, hogy másodmagával egy 20-30 másodperces koreográfiát pillanatok alatt össze tudjon rakni még úgy is, hogyha nem összeszokottak - két gyakorlott kaszkadőrnek ez egy rutinmunka kellene hogy legyen. Sokszor sajnos nem az, de ez egy minimális elvárás a kaszkadőrszakértő és a rendező részéről, hogy egy küzdelmet, egy vívást bárhol le tudjanak játszani.

Ezt a koreográfiát azonban rengetegféleképpen meg lehet csinálni. A szünetben gyakran csak két unott kaszkadőrt látunk a háttérben, ahogy sokadszor maguknak lejátsszák a koreográfiát. Ha azonban eljön a próba vagy a felvétel időpontja, és a rendező látni akarja az akciót, ez a két unott pofa valami hihetetlen módon fölszívja magát, és amikor a kamera forog, olyan élettel telik meg az akció, hogy nem gondolnád, hogy két perccel korábban még unottan gyakorolgattak. Ha pedig vége, megint két leeresztett kaszkadőrt látunk. Viszont abban a húsz másodpercben tízmillió fokon kell égni, és úgy dolgozni, hogy az eredmény látványos legyen. Akkor is, ha csak annyiról van szó, hogy odalép az ember, és elvágja a másik torkát. Egy ilyen egyszerű mozdulatot is lehet pocsékul csinálni, de lehet úgy is, hogy eladod magad egyetlen jó vágással, egyetlen jó reakcióval, egy jó belépővel. Sokszor egyetlen vágás elindíthat a pályán egy kaszkadőrt.

Fenyegeti a szakmátokat a számítógép?

Talán kevesebb kaszkadőr kell, mint régen. A monumentális lovasjeleneteket pár tucat lovas eljátszhatja a korábbi több száz helyett, de a Trójá-ban is mindössze két valódi hajó szerepelt, szemben a filmben látott ötezres flottával. Azonban szerintem még nem kell félnünk, hogy a CGI, a számítógép teljesen kifúrja a kaszkadőröket. A filmekben megjelenő robotok és szörnyek mozgását emberek modellezik egy green screen vagy blue screen előtt, speciális, azonosítópontokkal ellátott ruhában. Ez legtöbbször kaszkadőrfeladat. Sokszor lovagoltam zöld háttér előtt például a Trónok harcá-ban, de zöld ruhába is gyakran öltözünk. Pár kolléga kint van Angliában az új Star Wars-film forgatásán, ők folyamatosan ilyen ruhában lesznek, hat-nyolc hétig szinte le se veszik, és ott vívnak egy műteremben. A számítógépes játékokban is kaszkadőrök modellezik a vívásokat: az egész green screen előtt, zöld ruhában zajlik. A gyerek pedig otthon ül a gép előtt, és valójában egy kaszkadőrt irányít.

Persze rengeteg az olyan technikai fogás, amelyet számítógéppel ki lehet váltani vagy látványosabban megcsinálni a filmben. Nagy, harminc-negyven méteres ugrásokból például elég kevés van már manapság. Régen nem volt más megoldás, mint dobozokra vagy légzsákra ugrani, manapság azonban egy fan descender nevű szerkezetet használunk, ahol drótkötélen kikötik az embert, és ezen engedik le fentről. A több tíz méteres esést bármely ponton le tudják lassítani, meg tudják állítani, számítógép vezérel mindent: ha kell, húsz centire a földtől állítja meg a kaszkadőrt, aki körül hatalmas rigger csapat dolgozik a kaszkadőrszakértővel együttműködve. A zuhanás tempója hasonló a szabadeséséhez, de mégis kicsit lassabb, és a föld felett bárhol meg tudják fékezni. Most már akár egy színészt is fel lehet kötni egy ilyen pár milliméter vastag drótkötélre, de azért a legtöbbször még mindig kaszkadőr végzi ezt a munkát, akármilyen technikai könnyítés is áll rendelkezésre - nem pedig egy számítógépes modell esik helyette, esetleg egy bábu vagy egy statiszta.

Lehet, hogy évtizedek múlva kiírják egyik-másik filmre, hogy ebben minden akciót valódi kaszkadőrök hajtottak végre, és csak úgy csődülnek majd az emberek. Akik azonban most vagy akár tíz-tizenöt év múlva kezdik a szakmát, biztos vagyok benne, hogy még ugyanígy fogják csinálni, ahogy mi.

A kaszkadőr életére mindig vet némi árnyékot a sérülés kockázata. Van terved arra az esetre, ha beüt a baj?

Őszintén szólva, én sose gondoltam arra, hogy ebből a munkából sérülés lehet. Persze, sokszor tényleg benne van a levegőben, hogy lesérül az ember, de amikor ott állok és hallom, hogy three-two-one-action, egyszerűen meg nem fordul a fejemben, hogy ebből bármiféle bajom lehet. Ilyenkor az egyetlen félelmem az, hogy az akciót megcsináljam úgy, ahogy azt a rendező kéri, és utána odajöjjön kezet fogni velem. Ha arra gondol az ember, hogy mi lesz, ha megsérül, akkor szerintem már nem működik a dolog.

Szabó Gáspár Fotó: Gilicze Bálint - Origo

Az én legkomolyabb sérülésem nem is egy óriási hollywoodi szuperprodukcióban történt, hanem egy kisebb filmben. Egy ártalmatlannak tűnő esés volt, mindent elpróbáltunk, szivacsra érkeztem, de valahogy rosszul sikerült a földet érés, és a nyakamra estem. Most járok orvosról orvosra, rémisztgettek mindenfélével, pár napig még a "hogyan tovább" kérdése is felmerült, de szerencsére sikerült folytatnom. Ha ilyen szinten csinálod, mint én, nehéz visszalépni, hogy "ezentúl csak kisebbet esek". Az orvosok tanácsai ellenére persze egyből elutaztam az Bosszúállók 2 forgatására, ahol azonnal belecsöppentem a legnagyobb akcióba, de végigcsináltam a filmet. Persze jobban fogyott a fájdalomcsillapító...

Az évek múltával sérülés nélkül is felmerül a kérdés, hogy vállalhatóak-e még a nagy esések?

A kaszkadőrök és az élsportolók élete között sok párhuzam fedezhető fel. Vannak kaszkadőrök, akikből edzők lesznek aktív pályafutásuk végén, és kaszkadőrtanfolyamot indítanak, vívást, műugrást tanítanak. Másokból - én ezen az úton indultam el - kaszkadőrszakértő lesz, aki tartja a kapcsolatot a rendező és a kaszkadőrcsapat között. Ez egy komolyabb, összetett feladat, ő írja a büdzsét, ő válogatja össze a kaszkadőrcsapatot, ő jelöli ki, hogy ki mire alkalmas. Más idősebb korában is vállal kisebb munkákat. Nem nagy ugrásokat, nem nagy bukásokat, de csinálja, amíg tudja. Végül van, aki belefog egy teljesen más munkába, de ilyet keveset ismerek. Nagyon nehéz ez után a szakma után valami civil dologba belefogni. Nem is nagyon ismerek kaszkadőrt Magyarországon, akinek sikerült valahol máshol megállni a helyét a kaszkadőrélete után. Valaki vendéglátózni próbál több-kevesebb sikerrel, valaki kaszkadőrshow-t próbál szervezni, de igazából az már nem ugyanaz.

Rick Genest és Szabó Gáspár a 47 ronin forgatásán Forrás: Szabó Gáspár

Dolgoztál a Trójában, a Mennyei királyságban, a Die Hard 5-ben és a 47 roninban, de díjat a Trónok harcáért kaptál.

Az elejétől kezdve dolgozunk a sorozatban, és tavaly elnyertük a SAG Stunt Awardot, ami a legjobb kaszkadőrcsapatot díjazza. Ebben a csapatban benne volt az összes magyar és egy pár angol srác is. Ez egy nagy fegyvertény, komoly díj kaszkadőrkörökben. Ehhez a sorozathoz köthetőek a kedvenc forgatási helyszíneim: Máltán és Belfastban dolgoztunk, és a rengeteg munkám közül talán ebben a filmben éreztem magam a legjobban. Tetszett a miliő, a helyszín, az emberek, az egész közeg. Remélhetőleg lesz még részünk ebből a munkából, kaptak pár új évadot. A mester pedig még kitartóan írja a könyveket.