#7 - Liv Tyler (Lopott szépség, Lejtőn)
Van olyan ember, aki szépségével még az aranysárga napfényben fürdő toszkán tájat is túlragyogja? Bernardo Bertolucci a tizennyolc éves Liv Tylert választotta erre a nehéz feladatra, és hiába törnénk a fejünket napokig, nála alkalmasabb színészt mi sem tudnánk mondani a Lopott szépség főszerepére.
A szüzesség elvesztéséről és az azt megelőző túlfűtött, ügyetlenkedésekkel teli várakozásról szóló filmekkel polcokat lehetne megtölteni. A Lopott szépség azért kicsit más, mint a többi, mert ebben az alkotásban egy idős rendezőlegenda készített leltárt mindazokról a dolgokról, amiket szépnek tart az életben. Ünnepli az ódon villákkal és szőlőültetvényekkel szabdalt, szelíden hullámzó olasz tájat, az alkotásban és a közösségi létben kiteljesedő embert, a művészeteket, de legfőképpen a fiatalságot. A tinédzserek tapogatózó rácsodálkozását önmagukra és környezetükre. Ez a film könnyen torkolhatott volna visszatetsző giccsbe, ha nincs Liv Tyler, és a fiatal színésznő nem fegyverzi le a nézőt bájos félénkségével, természetes játékával.
Tylert ugyan legtöbben A Gyűrűk Urá-ból és az Armageddon-ból ismerik, ki ne emlékezne a földöntúli szépségű tündére, vagy arra a jelenetre az aszteroidás filmből, amikor Ben Affleck állatos kekszekkel játszik a hasán. De az első nagy sikert az 1996-os Lopott szépség főszerepe hozta meg a modellből lett színésznőnek, és korántsem csak azért, mert Bertolucci alkotásában vált meg először a ruháitól. Bár persze ennek nagyon sok ember megörült.
Egy Lucy nevű amerikai tinit játszik, aki pár év után visszatér gyerekkora egyik mágikus helyszínére, egy olasz művésztelepre, hogy anyjának rejtélyes múltját kutassa. Úgy sejti, hogy a villában élő bohém művészek közül az egyik az ő vér szerinti apja. Bertolucci igazi színészlegendákkal népesítette be a telepet, felbukkan Jean Marais, Jeremy Irons vagy éppen Stefania Sandrelli, akik közül mindenki a saját habitusa szerint finoman, vagy éppen rámenősen noszogatja a lányt, hogy ugyan élvezze már egy kicsit az életet, és találjon magának egy fiút. Van a telepnek néhány lakója, aki rápörög a lányra, de ez már nem Az utolsó tangó Párizsban-ból ismert tabudöntögető Bertolucci filmje, itt már nem kell félni attól, hogy Lucy udvarlójáról kiderül, hogy egyben az apja is.
A Lopott szépség tulajdonképpen egy visszahúzódó lány érzelmi felszabadulásának a története, aki abban a nagy szerencsében részesül, hogy naiv tini módjára nemcsak keresi az igazit, hanem meg is találja őt - legalábbis egy éjszakára biztosan. Odáig persze kacskaringós út vezet a filmben, mivel Lucyt sokan megkörnyékezik. Egy beképzelt olasz csődör kezd incselkedni vele a bokrok között, egy kastélyban rendezett bulin pedig egy angol sráccal ismerkedik össze, akit aztán magához invitál a lány. De újból és újból kiderül, hogy ez még nem a szerelem. Márpedig ő azt keresi.
Ezzel párhuzamosan láthatjuk azt a folyamatot is, ahogy a lány egyre jobban levetkőzi szégyenlősségét. Egy fa árnyékában ül Lucy, miközben az egyik művész vázlatokat készít róla a készülő szobrához. Egy senki más által nem hallható mondat a fülbe, és cinkos mosoly kíséretében lehull az egyik pánt a vállról, hogy aztán mindenkiben megakadjon a lélegzet. A filmben újból és újból felbukkanó finom erotika egyik legemlékezetesebb példája ez a pillanat. Az éjszaka a tábortűznél meg egy olyan ritka emlék művészi összegzése, amelyre az ember élete végéig úgy gondol vissza, hogy ennél tökéletesebb már nem is lehetett volna.
Liv Tyler nem egy könnyen vetkőzős színésznő, a Lopott szépség óta csak egyszer, a 2011-es Lejtőn című thrillerben vált meg a ruháitól. Szépsége szinte semmit sem fakult az eltelt évek alatt.
Cikksorozatunk korábbi részei:
#6 - Sharon Stone
#5 - Susan Sarandon
#4 - Jane March
#3 - Jennifer Connelly és Virginia Madsen
#2 - Shannon Tweed
#1 - Phoebe Cates