Senki nem számított arra, hogy ez ennyire brutális lesz

Vágólapra másolva!

Kiszáradt, mocsárba süllyedt, és a stábját kis híján elfújta a szél: Hajdu Szabolcs a saját bőrén is megtapasztalta, hogy veszélyes a Hortobágy. A Fehér tenyér és a Bibliothéque Pascal rendezője a magyar pusztába álmodott westernfilmet – a Délibábot most kezdték vetíteni a mozik. Megtudtuk, miért fekete focistát tett meg főhősnek, és miért kellett kivágnia az utolsó pillanatban a filmből a legdrágábban leforgatott jeleneteket. Hajdu Szabolcs azt is elmesélte, hogyan csúszott le a sztárokról. Interjú.

Varga Dénes

Vágólapra másolva!

magyar film Isaach De Bankolé Hajdu Szabolcs interjú

A Hortobágy sokszor még a magyaroknak is csak távoli, mitikus táj. Neked viszont nagyon is valóságos, hiszen Debrecenben születtél. Te hogy viszonyulsz ehhez a tájhoz?

Gyerekkoromban sok időt töltöttem el Berettyószentmártonban. Nagyon intenzív, kitörölhetetlen élményeket szereztem ott. Ez a terület nem a Hortobágyhoz tartozik, de a hangulata, jellege nagyjából ugyanaz. Helyenként ugyanazt a pusztaságot látod. Nincsenek fák, alig van növényzet.

**Hajdu Szabolcs** Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Mást jelent a fű színe

Milyen élmények értek ott?

Nekem egy meseszerű világ a puszta, mert gyerekkoromban a képzeletem kiszínezte és benépesítette. Ettől én máshogy érzékelem ott a dolgokat, mint egy kívülálló, mást jelent nekem a fű színe, az ég színe. A Délibáb-ban egyébként az én különleges vonzódásom a pusztához csak kicsit jelenik meg, mert a film karaktere egyszerűen más. Lehet, hogy majd egyszer csinálok egy olyan filmet, amely a táj meseszerűségét fogja kidomborítani.

A Talpuk alatt fütyül a szél című film is a magyar vadnyugatként tekintett a Hortobágyra. Te felhasználtad a filmedhez a tájhoz fűződő mítoszokat, legendákat?

Az biztos, hogy ehhez a vidékhez kapcsolódik egy westernre hajazó, bujkáló bűnözőkről, törvényenkívüliekről szóló legendárium. Gyerekként én erről nem hallottam, de később, amikor már Debrecenben éltem, sokat beszélgettünk a barátaimmal a gyerekkorunkról és az akkoriban megismert furcsa figurákról. Akkor fedeztem fel Tar Sándort. Nekem nagy reveláció volt őt olvasni, mert a gyerekkoromból ismert különös alakokról írt (a Délibáb ar Sándor egyik novellájából készült - a szerk.).

Amit Tar Sándor leírt Debrecenről és a környékéről, az a te valóságod is?

Egy az egyben. Sőt felismerni véltem konkrét szereplőket a novelláiból.

Például?

Például a Peták nevű figura a Ház a térkép szélén című novellából. Ő a tanya főnöke. Ilyen típusú emberből sok van ott. Maszek volt, aztán vállalkozni kezdett, végül gengszter lett belőle. A filmben megváltoztattam a karakterét, ahogy sok minden mást is.

Vonzódom a groteszkhez

A legnagyobb változás a novellához képest a főszereplő. Eredetileg egy börtönből szabadult magyar hamiskártyás érkezik a pusztába, a filmben viszont egy bundabotrányba keveredett fekete focista. Miért változtattátok meg?

A film zsánere miatt, ami a western. Már az első olvasásnál kiéreztem a westernhangulatot a Tar-novellából. Tar mindig szeretett játszani a zsánerekkel. A Szürke galamb is egy furcsa kombinációja a szocioregénynek és a kriminek. A Ház a térkép szélén is szocionovella, de az alapszituáció tipikusan westernbe illő: idegen érkezik egy tanyára, konfliktusba keveredik a helyiekkel, többször szökni próbál. Amikor olvastam, arra gondoltam, hogy Tar is gondolt erre, és picit használta a westernt a történet elmeséléséhez. Én csak azt tettem, hogy szétfeszítettem a történetet. Például elgondolkoztam, hogy a karakterek szempontjából mi lehet a végpont.

**Răzvan Vasilescu, Isaach De Bankolé és Hajdu Szabolcs a Délibáb forgatásán** Fotó: Korodi Dani

Vagyis próbáltad a lehető legidegenebb embert megtalálni ebbe a közegbe?

Igen, végiggondoltam, hogy ki az a figura, aki a legnagyobb megütközést kelti, ha belép a falusi kocsmába. A másik ok, amiért fekete főhőst választottam, hogy vonzódom a groteszkhez, az abszurdhoz. Fontos társadalmi problémáról szól a Délibáb, de szerintem egy filmben mindig kell lennie humornak is. Szerettem volna a film teljes hosszában fenntartani egyfajta speciális humort, amit ezek a furcsa társítások idéznek elő, a groteszk beillesztése.

Van egy csomó rejtett dolog, ami a magyaroknak szól

Miért pont erről a problémáról akartál filmet csinálni?

Majdnem húsz éve volt, amikor először találkoztam a modern kori rabszolgatartással. A főiskolán kellett volna egy dokumentumfilmet kellett forgatnom, még 1996-ban. Munkások éltek egy vasúti kocsiban, őket interjúztattuk, kiderült, hogy a tanyán laknak, ott esznek, de nem kapnak pénzt. Írtam egy jegyzetet erről magamnak, és félreraktam. Később jöttek a hírek a csicskáztatásról, ami már nem csak az Alföldre korlátozódott, és hogyha metaforikusan nézzük, mostanra majdhogynem törvényi erőre emelkedett.

Úgy érezted, hogy ehhez a társadalmi problémához a western a legjobb kifejező eszköz?

Igen, egyrészt adja magát a Hortobágy miatt, másrészt a western mindig is rámutatott aktuális társadalmi problémákra, legyen szó elnyomásról vagy rasszizmusról. A western egyes karakterekhez, egyes helyzetekhez szimbolikusan univerzális témákat társít. A szereplőket és a szituációkat direkt úgy ábrázoltam a filmben, hogy ne legyenek túlságosan konkrétak, helyspecifikusak, hogy sokrétűen lehessen őket értelmezni, hogy a film megmaradjon egyetemesnek. Ahogy a westernek, a Délibáb sem csupán egy elszigetelt esetről szól, hanem kitágítható.

A világ sok helyén levetítettük már a filmet, és azt tapasztaltam, hogy mindenhol máshogy értelmezik ugyanazokat a jeleneteket. Erdélyben többen a magyar–román viszonyt olvasták bele a filmbe, Izraelben az izraeli–palesztin konfliktust emlegették fel. Torontóban egy nő mesélte, hogy az egész film alatt azon aggódott, hogy mikor ölik meg a főhőst, mert az amerikai filmekben a fekete szereplők már az elején meghalnak. Az is egyértelmű számomra, hogy Magyarországon hogyan fogják értelmezni a filmet.

A western univerzális jellegéről meséltél, de vannak azért konkrét, aktuálpolitikai utalások is a filmben. A kocsma falán felirat hirdeti, hogy itt nemsokára nemzeti dohánybolt nyílik.

Van csomó olyan dolog, ami el van rejtve a filmben, és kifejezetten a magyaroknak szól. Ezeket egy torontói vagy egy izraeli nem veszi észre, csak mi itt, Magyarországon.

Mindenkit lefutott, mint a huzat

Isaach De Bankolét hogyan győztétek meg, hogy szerepeljen a filmben?

Eredetileg két másik főszereplőben gondolkoztunk. Chiwetel Ejioforban a 12 év rabszolgaság-ból és David Oyelowóban a Majmok bolygója: lázadás című blockbusterből. Amikor felvettük a kapcsolatot az ügynökeikkel, akkor még nem csinálták meg ezeket a filmeket, nem voltak híresek. 2010-ben azonban leállították a Délibáb előkészítési folyamatát. Később pedig már ezek a színészek nem értek rá.

Amikor a forgatókönyvet írtam, folyamatosan Isaach volt az agyamban, csak azt gondoltuk, hogy túlságosan öreg a szerephez. Aztán rájöttem, mégiscsak meg kellene próbálkozni vele. Isaach 56 éves, de a kor sokszor nincs összefüggésben azzal, hogy milyen fizikai állapotban van egy ember. Kimentem hozzá New Yorkba, és ledöbbentem: nálam például jobb fizikai állapotban van. Én is sportolok, de ennek a csávónak elképesztő felépítése, testalkata van. Kiderült, hogy a francia másodosztályban focizott. Amikor felvettük a focis jeleneteket a szlovákiai csapattal, amit huszonéves srácok alkottak, mindenkit úgy lefutott, mint a huzat. Olyan megkerülős cseleket nyomott, hogy csak néztünk. Szegényt összevissza futtattuk a focimeccsen, aztán kivágtam a filmből a jelenetet, mert nem volt szükség rá.

**Isaach De Bankolé a Délibáb forgatásán** Fotó: Szilágyi Lenke

Miért került ki a focis rész a filmből?

Mert idegen volt a műfajtól. Elkezdett bevezetni a focisták világába bundamaffiával, a közegben idegenként kezelt fekete focistával, aztán egyszer csak ez a noiros hangulatú szociodráma átmegy westernbe. Volt egy másik ok is: ezek a jelenetek túlságosan konkréttá, hétköznapivá tették volna a történetet. Úgy éreztem, kafkaibb és izgalmasabb lesz a Délibáb, ha kevesebbet tudunk a főhős múltjáról. Tízperces lett volna ez a felvezetés, önmagukban nagyon jó és nagyon drága jeleneteket forgattunk hozzá.

Ebből nem lett bajod?

Ez mindig így van. A filmnek úgy az egyharmada ki szokott esni. Akármilyen jó is a forgatókönyv, a forgatás után mindig kiderül, hogy egyes részek nem passzolnak a nagy egészbe. Ez még a tucatnyi szkriptdoktor által tökéletesített amerikai forgatókönyvek esetében is gyakran megtörténik. A Z világháború-hoz is Budapesten forgattak költséges akciójeleneteket, aztán a filmbe nem került bele semmi azokból.

Mit reagáltak erre a producerek?

Szerencsére tudják, hogy az a cél, hogy jó legyen a film. A film szlovák koprodukcióban készült, ezért valamennyi részét a forgatásnak oda kellett vinni, és nyilván a focis és az éjszakai maffiózós jeleneteket tudtuk ott forgatni, a Hortobágyon játszódókat nem. Mindent, amit ott forgattunk, azt ki kellett vágni a filmből. Ezt nagyon sajnálom, mert Szlovákiából kaptuk az első támogatást erre a filmre.

A Vs.hu-nak adott interjúdban az mondtad, hogy a film körüli, éveken át tartó hercehurcára a "munkatársi kapcsolataid is rámentek". Ezt pontosan hogy értetted?

A Filmalappal való harcra utaltam. Arra, hogy a producerek ütközőzónába kerültek a rendező és a Filmalap között, és ebben a feszült helyzetben erodálódtak a munkatársi kapcsolatok. Egymást kezdjük okolni a kialakult helyzetekért, azon vitázunk, hogy inkább így vagy amúgy kellett volna csinálni.

Így halt meg egy helyi földműves

Mekkora kihívást jelentett a természetben forgatni?

Borzasztó volt. Senki nem számított arra, hogy ez ennyire brutális lesz. A helyszín, ahová a tanyát felépítettük, négy-öt kilométerre volt a legközelebbi betonúttól, és nem vezetett oda út. Tehát nekünk kellett csinálni egy földutat, amely kitart két hónapig, és tudnak rajta a teherautók jönni-menni. Megcsináltuk ezt az utat, de ahogy az első eső leesett, az út mocsárrá változott. Traktorral sem lehetett volna onnan kihúzni senkit. Innentől kezdve állandóan lestük a fellegeket. A helyszínbiztosítónak volt a feladata, hogy a producerekkel egyeztetve adott ponton evakuálja a társaságot.

És ilyen megtörtént?

Többször is. Kaptuk a hírt, hogy jön a vihar, felfüggesztettük a forgatást, mindenki elhagyta a helyszínt. Az ég annyira sötét volt és fekete, hogy azt hittük, menten leszakad. Aztán mégsem jött vihar. Volt olyan is többször, hogy a forgatási helyszínen ragadtak emberek. Egyszer egy olyan szélvihar söpört végig a Hortobágyon, hogy a szemünk láttára vitte el a díszletek felét. Egy fedett helyről néztük, ahogy elviszi a libatépő sátrakat.

**Nagy András operatőr és Hajdu Szabolcs a Délibáb forgatásán** Fotó: Szilágyi Lenke

Az eső és szélvihar mellett a másik nehezítő körülmény a meleg volt. Effektíve elviselhetetlen volt. Az egyik forgatási napon olyan állapotban voltam, hogy nem tudtam odamenni a kamerához. Ültem a monitor előtt, és annyi erőm nem volt, hogy felálljak és odasétáljak. Senki nem tudta, mi a bajom. Be kellett még fejezni az aznapi jeleneteket, a monitor mellett ülve próbáltam irányítani. Másnap elmentünk orvoshoz a faluba. Kiderült, hogy nem ittam elég vizet, és a vérkeringésem kezdett lelassulni. Mesélték, hogy így halt meg a napokban egy helyi földműves, jött haza a mezőről, és kiszáradt. Küzdelem volt ez az elemekkel az összes stábtagnak.

Amit a rosszullétem napján forgattam, az egyébként használhatatlan lett. Nézegettük, próbáltuk megvágni, de nem lehetett. Ezért visszamentünk télen forgatni. Van egy olyan rész a filmben, ahol úgy van egymásra vágva két szereplő, hogy igazából két évszaknyira vannak egymástól.

Egyszer lehet az emberektől szívességet kérni

Láttál valami jó filmet mostanában?

A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan-t! Iszonyúan örültem neki. Példaértékűnek tartom, ahogy elkészült: a csapatmunkát, a rendezői gondolkodást. Nem csodálkozom azon, hogy az emberek ennyire szeretik. Tök jó, hogy nem gyűjtögették rá évekig a pénzt, mert kiment volna belőle a spiritusz. Nagyon laza és vagány film.

Kijelentetted, hogy nem pályázol többé a Filmalaphoz. Neked is a minimális költségvetésű filmek készítése lehet akkor a jövő?

Az a baj ezzel, hogy egyszer lehet az emberektől szívességet kérni. Első film készítésekor tökéletes megoldás, folyamatosan azonban nem kérheted arra az embereket, hogy ingyen dolgozzanak. Viszont azt elképzelhetőnek tartom a közeljövőben, hogy egy olyan filmtervet valósítok meg, amelyhez nem kell sok pénz. Kevés helyszín és kevés stábtag. Ha Magyarországon a legtökéletesebb filmfinanszírozási rendszer működne, én még akkor is ebbe az irányba mennék, mert úgy érzem, hogy szűk baráti közösségekben sokkal koncentráltabban és tisztábban lehet dolgozni, mint megastábokkal.