Felfal az elegáns kannibál

Nick Cave csináltatott magáról egy filmet. Íme egy nap az életemből. A 20 000 nap a Földön modoros, szépen fényképezett, önimádó projekt. De azért izgalmas is, mert mégiscsak Nick Cave-ről szól. Az ösztövér, pókkarú, sötét angyalról, aki Brighton szikláinál dalol tovább rendületlenül szerelemről és halálról. 

Sirályok sírnak, valahol a közelben. Ébresztőóra. Nick Cave felébred a gyönyörű ágyában, a gyönyörű felesége mellett, kimegy a fürdőszobába és ahogy a ráncait simogatja, arról beszél hangalámondással, hogy ő nem ember, ő egy kannibál, aki megfőzi a körülötte élőket, felfalja, aztán kiköpi, mert dalokat ír róluk. Ingben, zakóban leül az írógépéhez és püfölni kezdi a billentyűket. Aztán zongorázgat egy kicsit a zenésztársakkal, aztán a személyi asszisztense felhívja, hogy mennie kell, időpontja van, "Fuck", puffogja, majd beül a luxuskocsijába és felcsendül Kylie Minogue-tól a Can’t Get You Out Of My Head. Méregdrága pszichiátere várja, így első ránézésre a világ legtenyérbemászóbb és önimádóbb pszichiátere, aki az állát simogatva olyan kérdéseket tesz fel a sztárnak, hogy "Mi az első emléked a női testről?" "Mi a legnagyobb félelmed?"

Én itt már kérem nagyon féltem, hogy ez komoly. Ez Nick Cave húszezredik napja a Földön? Ez egy kínzás: órákon át nézni ezt az unalmas, kilúgozott, vontatott öntömjénezést. Menjek vagy maradjak? De aztán a rocksztár kijön a pszichiátertől és a színész Ray Winstone-nal autókázik és azt mondja, hogy a rocksztár az egy kitaláció. És ekkor megnyugszom. Ez egy játék. Iain Forsyth és Jane Pollard eredetileg a legújabb (tizenötödik) Bad Seeds-album felvételét akarták lefilmezni Dél-Franciaországban, aztán ez lett belőle. Egy őszintén kitárulkozó, megkomponált, fikciós 24 óra Nick Cave-vel, aki folyamatosan felkér, hogy gondold újra, amit gondolsz róla. Őszinte vagyok? Nem. Vagy egy kicsit igen.

Nick Cave az íróasztalánál a 20 000 nap a Földön című filmben Forrás: Mozinet

Ez a 20 000 nap a Földön legizgalmasabb kérdése. Mennyi a valóság ebből az egész látványos, polírozott fényű meséből? Az idegesítő pszichiáter szerepét Anglia legmenőbb pszichiátere "játssza", Darian Leader, a helyszín pedig Brighton, Nick Cave igazi, választott otthona. Zenészével, jóbarátjával, Warren Ellis-szel falatozik, hajdani koncertekről sztorizgatnak. Fogadok, hogy igaz minden perce, jó hallgatni.

Cave kocsijában Blixa Bargeld kicsit sértetten boncolgatja, miért mentek szét annak idején. Kylie ráncosan, szomorkásan Michael Hutchense-ről emlékezik, de tartja magát, bátor. Szép jelenet, óvatos. Egy földalatti levéltárban régi képeket nézegetünk, a komoly arcú Cave fotóról-fotóra megmutatja, hogyan hugyozta le a színpadon egy rajongó a zenekart egy kölni Birthday Party-koncerten. Ezek a legjobb pillanatok; posztpunk rocktörténelem elsőkézből. Még akkor is, ha Cave egy helyen tényszerűen megállapítja, hogy a nyolcvanas évekből azért nem sok mindenre emlékszik.

Nick Cave és Kylie Minogue a 20 000 nap a Földön című filmben Forrás: Mozinet

Nekem Nick Cave a Berlin felett az ég, a Red Right Hand, a Murder Ballads, az Into My Arms. Az érzelmes, groteszk, elegáns, aranygyűrűs, hórihorgas sötét angyal, aki azt vési a mellkasára, hogy engedd be a szerelmet. Hús-vér romantikus, és mint ilyen, halálosan komolyan veszi magát. Az egész film ennek az eredménye. Cave az első perctől, kamaszkorától akkurátusan, gyöngybetűkkel írja a naplóját, gyűjti a szavakat, képeket, bármit beragaszt. Most együtt lapozgatjuk a füzetet. Ha valaki megunja, nem lehet hibáztatni.