Nicole Kidmant megint beégették

Nicole Kidman, James Franco és az abroszfejű Robert Pattinson óriásit komédiáznak a Queen of the Desert című romantikus eposzban, bár nem biztos, hogy tényleg ezt akarták. Kritika Berlinből. 

Csodálom Nicole Kidman kitartását, mert lelkesen leszerződik mindenféle kultrendezők eszement filmjeihez, noha mindig rajta verik el a port, ha megbukik a film. Az ezredforduló környékén még jobban bejöttek a rizikós választásai, elég csak a Lars von Trierrel vagy az Alejandro Aménebarral forgatott remekműveire (Dogville, Más világ) gondolni, de mostanában már minden Stoker-re jut egy Grace: Monaco csillaga és minden Engedd el!-re egy Az újságos fiú.

Werner Herzoggal forgatott szerelmes eposza sajnos a balsikerek sorát fogja gazdagítani, pedig nem Kidmannel van a baj, hanem azzal, hogy Herzog maga sem tudta milyen filmet akar forgatni Gertrude Bellről, az arábiai sivatag királynőjéről. Az első fél órában abban bíztam, hogy Priscilla, a sivatag királynője kapott kihívót, ugyanis a Queen of the Desert első negyede hemzseg a fergetegesen vicces trash-pillanatoktól.

Nicole Kidman a Queen of the Desert című filmben Forrás: Berlinale

Az első jelenetben például Churchillt okítgatják a tanácsadói és nem elég, hogy folyamatosan a franciákon poénkodnak, egyszer csak előbukkan Robert Pattinson egy abrosszal a fején, hogy hellósztok, én vagyok Arábiai Lawrence. A Berlinale Palast zengett a röhögéstől. Később Gertrude, aki olyan okos, hogy Angliában nem akad méltó kérője, sopánkodik a szüleinek, hogy utazni szeretne és önmegvalósítani a Közel-Keleten. Ezért kap egy állást a teheráni nagykövetségen, de mielőtt bárki Homeland-fordulatokra (hopp, egyébként benne van Brody, azaz Damian Lewis is) számítana, az a dolga a nagykövetségen, hogy luxuskörülmények között pávázik és rózsaszirmos tavacska partján sóhajtozik.

Herzog egyébként a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy mennyire örül, hogy női főhősről forgathatott, de az emancipáció sajnos abban merül ki nála, hogy mindenki a szép szőke nőt akarja a Közel-Keleten. A szép szőke nő szívében azonban csak egy férfi számára van hely és az nem más, mint egy Saturday Night Live-szkeccsből besompolygó James Franco, aki meg sem próbálja komolyan venni a szerepét, épphogy el nem röhögi magát, amikor olyanokat duruzsol Kidman fülébe, hogy mennyire magányos és amikor magányos, hogy szeret madárcsicsergést hallgatni.

Herzog tehát feltalálta a romantikus komédia-eposz műfaját és ha az egész filmre kitartana a paródia-hangulat, akkor életművében a teljesen felesleges, de egyben meghökkentően őrült Mocskos zsaru újragondolás mellé kerülhetne a Queen of the Desert. Sajnos azonban félidőnél vagy rászóltak, vagy meggondolta magát, mert hiába hahotáznánk tovább azon, hogy Kidman és Franco giccses egymásratalálása közben egy keselyű falatozik valami dögöt vagy a nagykövet azzal csitítja szerelmi bánattól szenvedő lányát, hogy a sírás jót tesz, mert kevesebbet kell pisilni a nőnek (!!!) végül a film sztenderd, egyre unalmasabb drámai irányt vesz és tudjuk, hogy a végén majd kiírják, hogy kivel mi lett és megpróbálnak úgy tenni, mintha egy percig is komolyan vettük volna ezt a filmet.

- - - - - - - - - -

Onozó Róbert élőben tudósít a Berlinaléról, kövesse a Twitteren is!