Van valami jó film a moziban?

Ezen a héten elkényeztetik a nézőket a forgalmazók. Annyi remek filmet küldtek a mozikba, hogy a legtöbb régebbi darabot ki kellett hajítanunk az ajánlóból. Tanácstalan, hogy a bőséges kínálatból mit válasszon? Mi segítünk! 

A küzdők (Les combattants)

A küzdők-ben két egyenként is remek, egymás mellett pedig egyenesen csodás karakterre bontva jelenik meg a kamaszlét két legjellemzőbb arca. Madeleine a világvégére készül, és azon van, hogy fájjon neki az élet, míg Arnaud nyugodtan és feltűnés nélkül éldegél, olyannyira hogy eleinte egyetlen markáns tulajdonságot sem lehet hozzá kötni. Néha felidegesítik az embert, annyira önfejű az egyik és gyámoltalan a másik, de velük újra átélhetjük, hogy milyen elszakadni mindentől, és egy nagy kalandra indulni. Ez az év eddigi legelragadóbb és legfurcsább szerelmi története.

- - -

Samba

Olivier Nakache és Eric Toledano előző filmje, az Életrevalók hatalmas siker volt a világ számos országában, és nálunk is nagy közönségkedvenccé vált. Most itt van tőlük a Samba, amely ismét a dráma és a vígjáték határán egyensúlyozik, és ismét a hibátlan alakítást nyújtó Omar Sy az egyik főszereplő. A partnere ezúttal Charlotte Gainsbourg, és két, egymással szimpatizáló, ugyanakkor zárkózott embert játszanak. Nincs nyomasztás vagy ostoba komédiázás, helyette ügyesen keveri a hangulatokat a kiutasítással fenyegetett bevándorló és az ügyét elvállaló önkéntes kapcsolatáról szóló Samba.

- - -

Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről (En duva satt på en gren och funderade på tillvaron)

Ez a svéd, abszurd fekete komédia semmi máshoz nem fogható élménnyel szolgál, és ezt már a szövevényes, andalító hangzású címével is elárulja. Roy Andersson legismertebb filmje a Dalok a második emeletről, és a legújabb, galambos művét is ugyanabban a stílusban forgatta le: kizárólag műteremben, tompa színekkel és kameramozgás nélkül. Nincs semmi hirtelen dolog, ami kizökkenteni minket az emberi lét feletti töprengésből, illetve a rendező fanyar, szarkasztikus humorának az élvezetéből. A filmet Pálos Gergő magyar operatőr vette fel.

- - -

Az új barátnő (Une nouvelle amie)

Francois Ozon visszatérő vendég a magyar mozikban, utoljára egy csodaszép diáklányról forgatott érzéki drámát (Fiatal és gyönyörű), akit senki nem kényszerített rá, mégis luxusprostinak állt. Most egy hitchcocki hatásokat is magán viselő pszichológiai thrillert rendezett, melyben az emberi identitások törékenységével és a nemi szerepek átjárhatóságával játszik el. A gyászoló apáról (Romain Duris) kiderül, hogy szeret nőnek öltözni. Az őt meglátogató családi barát (Anaïs Demoustier) először perverznek nevezi, de igazából őt is izgatja a férfi rejtett énje, és egyre több időt töltenek egymással.

- - -

2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey)

Lassan nem lesz olyan hónap, amikor nem hoznak vissza a mozik műsorára egy régi közönségsikert, filmtörténeti klasszikust. Az Alien-sorozat első két részével sikert aratott Pannonia Entertainment most Stanley Kubrick sci-fijét mutatja be, amelyet sokan a műfaj legjobbjának tartanak, és az elképesztő látványvilága miatt tényleg csak az látta igazán, aki moziban látta. Lassú tempója miatt is a mozi tűnik az ideális választás, kevesebb a külső, zavaró hatás, könnyebb ráhangolódni. Budapesten a Puskin mozi vetíti, illetve tíz vidéki városban lehet beülni rá a hétvégén.

- - -

Őrült szerelem (Amour Fou)

Akik a szokványos, vagyis az érzelmes, kalandos kosztümös filmeket kedvelik, azok óvatosan közelítsék az Őrült szerelem- című osztrák alkotást. Ez egy távolságtartó, a német romantika korszakában játszódó kamaradráma, ami arra fókuszál, mai szemmel milyen érthetetlen motivációk mozgatták a korabeli embereket, például Heinrich von Kleist írót, amikor megvált az életétől. Különleges film, mivel nekünk kell alkalmazkodnunk egy másik, letűnt világképhez, és nem a világképet módosították úgy, hogy a jelenkor emberének is otthonos és könnyen érthető legyen.

- - -

Chappie

Az elálló fülű Chappie lesz a világ első érző és gondolkodó robotja. Előzetesen egy újabb Rövidzárlat-ra vagy egy komoly, forradalmi lelkületű, akciódús sci-fire lehetett számítani, Neill Blomkamp rendező azonban mindannyiunkat átvert. Szélsőséges műfaj- és hangulatváltásaival állandó zavarban tartja a nézőt, és egy idő után már az sem érdekli, hogy követhető legyen a történet. Zseniális baromsággá alakul át a film, amit az is jól jellemez, hogy a Die Antwoord rave-rap duó tagjai játsszák Chappie szüleit. Óvatosan közelítsék meg, a többséget idegesíteni fogja, lesz viszont egy kisebbség, akit teljesen fel fog villanyozni ez az értelmetlenségben és káoszban elmerülő sci-fi.

- - -

A tenger dala (Song of the Sea)

Felnőtteket és gyerekeket egyformán rabul ejt, a hat éven aluliakat viszont ne ültessük be rá. Ősi ír mondát dolgoz fel, és mentes az amerikai animációs filmek összes idegesítő tulajdonságától. Két különös árváról szól a mese, akiket elvisz a nagyanyjuk a nagyvárosba, de ők már első nap elhatározzák, hogy visszaszöknek a tengerhez. Útközben egyikük megtudja, hogy fókatündér, és ha nem szerzi vissza záros határidőn belül a tengeri bundáját, meghal. Ez nem cukormázas Disney-mese, itt a halál folyamatosan a szereplők közelében kísért, a képi világ ennek megfelelően sötét tónusú.

- - -

Focus - A látszal csal

Will Smith lerázta magáról A Föld után szörnyű terhét, és egy élénk színekben pompázó, lazasággal átitatott, a nézőt sokszor az orránál fogva vezető szélhámosfilmmel lopja vissza magát a közönség bizalmát. Kellett ehhez a tündöklő Margot Robbie (A Wall Street farkasa), aki méltó partnere a szupersztárnak, és néha még túl is ragyogja. Kellemes kis semmiség a film, amely bárkit, aki erre kicsit is kapható, nyári délutáni hangulatba ringat.

- - -

Liza, a rókatündér

Bárcsak rendszeressé válnának a remekül sikerült magyar filmek. Nem is volt olyan rég, amikor a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan-ért lehetett teljes szívből lelkesedni, most pedig itt van a Liza, a rókatündér, és a helyzet ugyanaz. Pihe-puha, retrós fantáziavilág diszkógömbbel és két forintos expresszóval, amiben már szuper érzés elmerülni, de mellette még felváltva szól a japán beat- és a finn westernzene, és a kedvesen bukdácsoló karakterek is jókedvet sugároznak belénk. Jó, hogy van nekünk egy rókatündérünk.

- - -

Kingsman: A titkos szolgálat (Kingsman: The Secret Service)

Akik akik szerint a búval bélelt komolykodás ellentétes a James Bond-filmek lényegével, és a hatvanas-hetvenes évek könnyedebb, játékos hangulatát sírják vissza, azok most nagyon figyeljenek. Ebben a parodisztikus kémfilmben Colin Firth egy kifogástalan modorú titkosügynököt alakít, aki az esernyőjével teszi ártalmatlanná az ellenfeleit. Színes, harsány, tele van őrült ötletekkel és durva poénokkal - a Kingsman a Skyfall teljes ellentéte.

- - -

Sóhajok (Suspiria)

A Suspiria (Sóhajok) zeneszerzője, Claudio Simonetti művésztársaival élő koncerten adja elő a filmzenét, miközben Dario Argento kultikus horrorfilmje pereg a vásznon. Ez egy mozgóképre átültetett véres, boszorkányos tündérmese, amelynél nem veszítünk semmit, ha nem halljuk a párbeszédeket, viszont annál többet nyerünk azzal, hogy hangosan dübörög a Goblin progresszív rockzenéje, és nagyvásznon villognak a piros és kék színbe mártott terror képei. Aki kicsit is filmőrültnek tartja magát, annak 22-én, vasárnap este az A38-on van a helye.

- - - - - - - - - - - - - - -

Az Őrült szerelem-ről, a Csajkor-ról és A tenger dalá-ról szóló ajánlókat Onozó Róbert és Gyárfás Dorka kritikái inspirálták.