Mielőtt elkezdted forgatni a filmet, mondtad, hogy ez egy kőkemény vígjáték, a nézők a szék alá fogják röhögni magukat, aztán hazamennek, és főbe lövik magukat. Sikerült megvalósítani az elképzeléseidet?
Maximálisan! Ez 83 perc térdcsapkodás lesz, és röhögés. Akkor lennék a legboldogabb, ha utána, mikor kijönnek a nézők a moziból, kitörne a forradalom.
De ha tényleg megölik magukat, akkor lelkiismeret-furdalásod lesz?
Nem hiszem, hogy öngyilkosságra buzdítana a film.
Miért Zero a címe?
Mert az előző filmemnek az volt a címe, hogy Egyetleneim, és azt összevissza mindennek hívták, nem értették. Mondtam, jó, a következő filmemnek legyen nagyon egyszerű a címe, és külföldiül is ugyanúgy szóljon. De nyilván nagyon sok mindent bele lehet látni, hogy miért Zero.
Azzal a szöveggel indul a film, hogy mozivászonra készült, és ha valaki monitoron nézi, az sem élvezni, sem érteni nem fogja. Ezt mennyire gondolod komolyan?
Teljesen komolyan gondolom. Amikor tesztközönség megnézte a filmet, akkor megállapítottuk, hogy aki laptopon nézi, egyszerűen nem látja, hogy mi történik. Ez félig-meddig burleszkfilm, és elképesztő sebességgel zajlanak az események. Mozivásznon lassabb egy film, sokkal többet lát az ember, jobban beleéli magát, sokkal intenzívebb. Ezért találták ki a Lumière fivérek ezt a műfajt,
ugyanolyan butaság lenne laptopon megnézni, mint a festmények reprodukcióit gyufa nagyságban nézegetni, és az alapján ítélni meg őket.
Ez egy mozifilm, amit moziban lehet megnézni. Aztán majd jóval később kijön DVD-n, vagy leadja a tévé. Más kérdés, hogy vannak kételyeim arról, hogy ezt valaha leadja-e egy tévé. Amikor először megnézték a filmet, többen mondták, hogy
Gyula, ugye tudod, hogy ezt az EU egyetlen országában sem fogják levetíteni?”
Ez egy elég provokatív film, amiben a vásárlókat lelövik a pláza tetejéről pusztán azért, mert vásárolnak. Különböző öltönyös gazdasági vezetőket húskampókon végeznek ki, és vannak benne egyéb kedves politikai poénok is.
Mondtad, hogy ez egy rendszerellenes film, közben meg állami támogatásból készült. Ezzel kapcsolatban voltak skrupulusaid?
Nem voltak. Azt gondolom, hogy
ha valami ad az embereknek valamit, az pont a rendszerellenes film,
és ha valami tömegeket fog vonzani a mozikba, az az, hogy végre egy film, amiben a politikusok arcképébe belelőnek, a gazdasági vezetőket válogatott kínzásokkal kivégzik, és mindezt rettenetesen vicces formában teszik. A rendszerellenesség annyira a rendszer része, hogy ironikus módon olyan országok kormányai támogatták ezt a filmet, amelyek vezetőit a filmben szitává lövik.
Van valami elképzelésed arról, hogyan kellene a filmet eljuttatni a nézőkhöz?
A film közéleti és provokatív politikai jellege miatt inkább a közösségi médián keresztül tudja felhívni magára a figyelmet, és akár kultuszfilmmé válhat. Nem hagyományos kereskedelmi módon kell reklámozni. Az volt az alapötlet, hogy csináljunk egy rendszerellenes filmet, ahogyan a Kádár-korszak magyar filmjeinek is ez volt a legfőbb jellegzetessége: a rendszerellenesség. Szerintem ez sok embert meg fog mozgatni, akármelyik oldalról vagy generációból jön.
Nem akarod a promóció központi elemévé tenni azt az emblematikus jelenetet, amiben szétlövik azt a dinnyét, amire Orbán Viktor fotója van szegezve?
Ilyen jelenet van benne? Én ilyenről nem tudok. Amit el tudok mondani erről, hogy némelyik jelenet annyira radikális lett, hogy megijedtem. Fogtam egy filctollat, és belefirkáltam. Aki azt gondolja, hogy ez vicc, az nézze meg a filmet.
Ez a film egy politikai satíra.
Rájöttem, hogy jól állna neki egy kis satírozás. Szerepelnek benne jelenetek, amiket filctollal jótékonyan elfedtem, hogy ne legyen ebből probléma. Ez egy olyan film, amiben Angela Merkel, Sarkozy, Berlusconi, Putyin fotóit szanaszét lövik, aztán vannak egyéb dolgok is, amiket kisatíroztam.
Volt az az eset, amikor Vajna Tímea elindult, hogy megmentse a méheket, és magával vitte a férjét is. Ez bekerült a filmedbe, viszont csak Andy Vajnát mutatod, pedig szerintem Vajna Tímea nagyon jó néven vette volna, ha megjelenhetett volna ilyen kontextusban, és te szereztél volna magadnak egy életre szóló barátot. Miért nem Tímeát raktad bele?
Nekem az egy nagyon megrázó, fontos és szimbolikus kép. Kihalnak a méhek, már lázadnak az emberek, a terroristapáros kezd átmenni radikálisba, YouTube-videókon látjuk, hogy mindenhol mozgolódnak az emberek, és egyszer csak megjelenik egy Save the Bees felirat mellett egy szakállas kormánybiztos, és egy mikrofonba beszél. Szerintem ez nagyon sok mindent kifejez.
Egyébként a kormánybiztos úrnak nemcsak itt van a kézjegye a filmben, hanem egy másik, még ennél is fontosabb pillanatnál, mert amikor a film első verzióját megtekintette, azt mondta, hogy ez nem film. És ez nekem annyira tetszett, annyira összefoglalja a film lényegét, esztétikáját, társadalmi és politikai hozzáállását, a világról alkotott nézeteimet, hogy ezt a szöveget bele is raktam a filmbe. Amúgy ez egy régi szokás,
már a festők is rárakták a képre a mecénást, úgyhogy ezt is akartam teljesíteni.
Vajna Tímea is jelenthetett volna valamit ott.
Ez egy sodró film, 83 perc az egész, nem lehet kétszer elmondani dolgokat.
Nemes Jeles László, a cannes-i nagydíjas Saul fia rendezője is szerepel a filmben. Róla lehet tudni, hogy nem egy exhibicionista alkat. Hogyan tudtad mégis rábeszélni?
Nagyon egyszerűen. Kovács Krisztiánnal beszélgettünk, hogy másnapra kéne egy új gyárigazgató a filmbe, ki lehetne az.
Van az a haverod, a László, ő olyan arisztokratikus alkat, hívjuk el őt!”
- mondta Krisztián. És eljött. Nem kellett győzködni. Túl azon, hogy László nagyon jó barátom, meg közös cégünk is volt egy időben, van annyi szolidaritás bennünk, hogy ha kell a másik, akkor jövünk.
Te is benne voltál a Saul fiában?
Nem.
A költségvetés méretéhez találtad ki a filmet, és úgy valósítottad meg, ahogy eltervezted, vagy még el tudtál volna költeni pár százmillió forintot?
Háromszor ennyiből lehetett volna megcsinálni jól a filmet, de még olyan film nem készült, aminél a rendező vagy a producer ne ezt gondolta volna. Ez az első filmem producerként, és a legbüszkébb nem arra vagyok, hogy összeszedtem rá a pénzt, hanem hogy ennyi pénzből egy ennyire látványos filmet megcsináltunk. Idehoztuk Udo Kiert, leforgattunk akciójeleneteket, elmentünk Afrikába, élő méhekkel dolgoztunk.
Egy látványos akcióvígjátékot hoztunk létre, ahhoz képest fillérekből.
Nem volt senkinek beleszólási lehetősége. Ez egy kézműves film, mindent én csináltam. A legutolsó pillanatig nem tudtuk, hogy melyik országban forgatunk Afrikában, és melyik helyszínre engednek be minket, mert közben polgárháború van, meg terrorizmus. Napról napra játszottunk. Másképp nem is lehetett volna ennyi pénzből megcsinálni.
Összesen mennyi pénzből készült? Azt tudom, hogy a Filmalap 180 milliót adott.
1,2 millió euró volt a nominális költségvetés (kb. 360-380 millió forint - a szerk.), a valódi úgy 300 millió forint.
Amikor különböző embereket kellett meggyőznöd, hogy adjanak rá pénzt, hogyan foglaltad össze röviden, hogy milyen filmet szeretnél csinálni?
A filmkészítésnek van egy olyan sajátossága, hogy mindig valami ötfős bizottság előtt ülsz. Ez lehet egy pitch-fórum, egy market, egy forgalmazó, egy finanszírozói bizottság, egy forgatókönyv-fejlesztői bizottság, egy fesztivál-beválogatói bizottság, de állandóan bizottságoknak készítünk filmeket. Kilenc éven át csak laptopon, fast-forwardban nézegették ezt a filmet különböző öltönyös emberek, akik legtöbbször azért nem értették a filmet, mert róluk szól.
Pontosan ezért van nagy betűkkel kiírva a film egy pontján, hogy titeket fog először falhoz állítani a forradalom.
És ezen jókat röhögnek, eszükbe nem jut, hogy nekik szól ez a mondat. De amúgy azt mondtam, hogy arról szól a film, hogy egy méhész fellázad a rendszer ellen, hogy megmentse a méheit.
A Filmalap történetében a Zero eddig a legfurcsább film. Nem próbálták meg konvencionálisabb irányba terelni a forgatókönyv-fejlesztés idején?
A döntőbizottság előtt mindig is úgy volt prezentálva, hogy ez egy kísérleti film. Na, elmondom ezt a történetet. Mondták Vajnának, készülj fel, Andy, ez egy experimental film. Andy megnézte, elszunyókálva, de azért belenézegetett. Mondta, kérem, én már láttam "experimental film"-et, arról szólt, hogy kidobnak egy coca-colás üveget egy repülőből, a bennszülöttek fejére ráesik, az experimental volt, de az film volt.
Ez nem film.
Mindenkinek mondtam egyébként, hogy tisztában vagyok vele, hogy ez kockázatos film. Lehet, hogy baromság lesz belőle, lehet, hogy egy egészen különleges valami. Pont ezért érdemes elkészíteni. A bizottságból volt, aki nézett, hogy úristen, ez micsoda, úgy, ahogy van, el van baltázva. Ő azért nem tudott hozzászólni. Aki meg vette a lapot, hogy ez egy punk film, az meg azt mondta, hogy még valami radikális dolgot rakjunk bele. Az volt a szerencsém, hogy megvolt addigra a cseh-német pénz, és ketyegett az óra. Nem is volt igazán forgatókönyv-fejlesztés, inkább csak egy vizsga, kérdezgettek, tesztelgettek.
Mennyi időt töltöttél a filmmel?
Kilenc évet. 2006-ban a velencei filmfesztiválra én már ennek a filmnek a szinopszisával érkeztem, azóta napi szinten a Zeró-val foglalkozom.
Mikor lettél benne biztos, hogy el fog készülni?
Amikor megjött a cseh pénz.
Most elégedett vagy, vagy hagyott tüskét benned ez a kilenc év?
Az egészségem ráment, de a film tökéletesen az, amire gondoltam. Szerintem két-három év alatt kellene elkészülnie egy filmnek. Akkor jók is lennének a filmek. Az, hogy különböző fejlesztésekkel, hiánypótlásokkal, konzultációkkal, döntésre való várakozással, egyeztetéssel, pénzre való várakozással ennyi idő eltelik, az nem tesz jót sem a filmeknek, sem az embereknek. Ehhez képest kompromisszummentesen tudtam megcsinálni a filmemet.
Hogy értetted azt, hogy ráment az egészséged?
Kérek egy cigit.
A napi tizennyolc kávé, az megártott.
A stressz. És kicsit a hitem ráment.
Látsz különbséget az előző rendszer és a Vajna-féle között?
A filmkészítés lassúsága sajnos az európai filmfinanszírozás rendszerében gyökerezik. Bizottságok döntenek, papírokat tologatnak éveken át. Nekem az az igazán fájdalmas pont, hogy csak négy-öt film készül évente. Na jó, nyolc. És hol vannak a dokumentumfilmek, a kisjátékfilmek, az animációk?
Azok is készülnek azért. Például rövidfilmekkel minden évben meg tudnak tölteni egy Friss húst.
Igazán vérpezsdítő, hogy filmfinanszírozástól függetlenül kialakult egy parallel filmgyártás. Vannak alkotók, akik azt mondják, én nem akarok sorban állni évekig, hanem elkezdenek forgatni. És így keletkezik a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, a Szabadesés, Buharovék új filmje, csomó dokumentumfilm, animáció. A VAN egy egészen súlyos érv a rendszer ellen. Többszörösét hozta vissza a belefektetett nyolcmillió forintnak. Érdemes ezen elgondolkodni. El is gondolkodtak, mert pont a napokban indult el az inkubátorprogram.
Úgy tudom, Cannes-ban is bepróbálkoztál a Zeróval.
Igen, több fesztiválon is közel voltunk hozzá, hogy bekerüljünk. Cannes-ban pont nem, de Berlinben ment volna versenyen kívül, Velencében pedig közel voltunk a versenyhez. Végül maradt a jó öreg Karlovy Vary, ami a cseh koprodukció, a cseh főszereplő, a cseh zene miatt logikus.
Rosszulesett volna nekik, ha nem ott van a premier?
Valószínűleg. Erőteljesen gondolkodtam rajta az utolsó pillanatig. Hosszú lobbizás eredménye volt, hogy végül bevállaltam Karlovy Varyt.
Egy ennyire kattant filmnél különösen fontos, hogy a rendező el tudja nyerni a színészei maximális bizalmát. Hogy elhiggyék rólad, tudod, hogy mit csinálsz. Neked ez sikerült, vagy lázadoztak?
Rettenetes nagy szerencsém volt. Három teljesen különböző típusú színésszel dolgozhattam, akikkel mind tökéletes volt az összhang. Kovács Krisztián, aki voltaképpen az én alteregóm. Martina Krátká, akinek ez az első filmfőszerepe, maximális erőbevetéssel dolgozott, ráadásul pantomimet tanult, tehát ehhez a burleszkes, vígjátéki hatáshoz illeszkedett.
Ami csodálatos volt, az az Udo Kierrel való munka, aki elolvasta a forgatókönyvet, és mondta, hogy jön. Maximális alázattal dolgozott, mindig tudta, mire gondolok. Én úgy forgatok filmet, ahogy te interjút készítesz. Nem az elejétől veszem fel a jelenetet a végéig, hanem felveszek valamit, a lényegét, a legfontosabb snittet. Utána elkezdem az elejét, a végét kicsit nézegetem. Udo vette észre, hogy ha hallgatok, az azt jelenti, hogy még forgatunk, ha elkezdek kukorékolni, hangosan beszélni, nevetgélni, akkor megvan. Én vagyok a film első nézője. Ha én kacarászok rajta, az azt jelenti, hogy jó, mehetünk a következő felvételre.
Lázadás az amatőr színészeknél volt. Már az Egyetleneim-nél is az volt a alapkoncepció, hogy a főszereplők legyenek profi színészek, a mellékszereplők pedig játsszák önmagukat. Nem mindig volt könnyű meggyőzni őket.
Előfordult, hogy a 40 fokos melegben azt mondták, hogy na, ők most elindulnak haza.
Mindig megoldottuk. Az amatőr szereplők annyit hozzáadnak, hogy megéri ezt a kockázatot vállalni.
Udo Kier sokszor dolgozik ugyanazokkal a rendezőkkel, úgy érzed, hogy veled is fog még?
Mondta, hogy meghív a tanyájára, forgassunk ott egy filmet. Palm Springs közelében van egy ranche, ahol van egy műanyag lova, amit minden reggel üdvözöl. Adtam neki egy postagalambot, a postagalamb ugyanis fontos figurája a filmnek, van is egy mondata Udónak a filmben, hogy „a postagalamb a jövő”, megtanulta magyarul is, győzködte a Király fürdőben az embereket, hogy internet, mobilkommunikáció helyett a postagalamb a jövő. A galambomat odarakta a lova mellé. Nagy megtiszteltetés valóban, hogy párhuzam vonódik aközött, amit Bódyval műveltek anno, és amit mi műveltünk most.
Miért éppen Kovács Krisztiánt választottad alteregódnak?
Hogy lett az Egyetleneim főszereplője, azt már nem is tudom. Valahogy megéreztem, hogy ő lesz az, aki engem el tud játszani. Utána a Zeró-nál végigcastingoltam több országot. Kerestem az embert, mert azt éreztem, nem lehet mindig ugyanazzal az emberrel dolgozni. Aztán a nagy keresésben rájöttem, hogy mégis ő a legjobb.
Lénárt István is szerepel a Zeróban, aki nagyon egyedi figurája a magyar filmnek, de már 94 éves. Nem féltél, hogy megölöd?
Mikor hívtam forgatásra, mindig mondta:
ha élek, jövök”.
És valóban: ott álltunk a negyven fokban, ráadásul túszul ejtik, mozognia kellett, ő pedig teljesen vette a lapot, hogy ez egy hülyéskedés lesz, végigröhögtük a forgatást.
Mesélj kicsit a méhekkel való munkáról!
Hát azzal elment néhány év, hogy kérdezték a koproducerjelöltek, finanszírozók, szereplők, hogy lehet előállítani, és micsoda giga költséget jelent, hogy ezek a méhek ott repüljenek, beszéljenek, ráüljenek a szereplők fejére, szeretkezzenek velük. Mondtam, hogy rettenetesen egyszerű: kell hozzá egy méhkaptár, és megoldjuk élő méhekkel. Ez így is volt. Emlékszem a cseh castingra, amikor a főszereplőt kerestük, mindig az volt az első kérdés:
Hajlandó-e ön a fanszőrzete helyén méheket viselni?
Teljesen hülyének néztek, azt hitték, ez valami kandi kamera.
A méhek valóban a színésznő fanszőrzete helyén voltak?
Abszolút. Martina óriási alázattal tűrte ezeket a méhes dolgokat. Nem volt könnyű, hozzá kell tennem. Mindenkit megcsíptek a méhek, engem is, Udót, a stábot. Először elvittem Martinát megismertetni a méhekkel. Mondtam neki, Martina, csak a füledre rakok egy méhecskét. Martina fölállt, kiment az út szélére Gödöllőn, lestoppolt egy traktort, és közölte, Prágába ment. Hosszas vita, egyeztetés után az lett az eredménye, hogy mindkét szereplő tetőtől talpig tele méhekkel játszik a filmben.
A méhek nagyon értelmes lények. Úgynevezett anyaferomont használtunk. Ez egy picike kapszula, amit az embert elrejt a hajába, ruhájába, és jönnek utánad, te vagy a mama. Jobbak voltak, mint a színész, mert a színész elkezd kötözködni, ők meg csinálták a dolgukat.
Te tényleg törődsz a méhekkel, vagy inkább valami szimbólumot láttál bennük?
Jó kérdés. A méhek később jöttek, a második évben. Az alapvetés az volt, hogy rendszerellenes film, és kerestem azt a motívumot, ami idillikus, szép, mégsem giccses. Beregi Tamás forgatókönyvíró ötlete volt, hogy legyen a főszereplő méhész. Hiszen miért megy ki valaki az utcára, és kezd el lövöldözni? Hát a méhek miatt!
Ez egy olyan dolog, amit nem lehet megváltoztatni: a mézet a méhek csinálják, nem lehet műanyag mézet csinálni.
Az, hogy kihalnak a méhek, az tényleg egy dráma.
A természet olyan, ha kiveszel belőle egy apró elemet, összeomlik az egész.
A filmforgatás végére jobban megszeretted, vagy inkább megutáltad a méheket?
Nagyon megszerettem, persze. Vannak fotók, hogy teljesen elleptek. Még az is eszembe jutott, hogy méhészkedhetnék. De az az igazság - ezt egy mexikói környezetvédő konferencián el is mondtam, ahova nem tudom, miért hívtak -, hogy a környezetvédő filmeknél nincs pusztítóbb dolog a világon. Mert például attól, hogy én azt az anyaferomont a hajamba raktam, és a szegény méhecskék elkezdtek követni, ők megzavarodtak, és sajnos a végén elpusztultak. Ezek a szép idilli képek olyan méhecskéket ábrázolnak, akik elpusztultak.
Akkor áldozatokkal járt a munka.
Lehet mondani, hogy álszent méhgyilkos vagyok, aki mézet prédikál, és méheket gyilkol, de a méhész szakértő mondta, hogy a méhekre úgy tekintsünk, mint egy növényre, nem azt az egy darab méhet kell nézni, hanem az egész családot. A kaptár alkot egy élőlényt.
Van egy szexjelenet a filmben, amiben mézzel kenegetik egymást a hősök. Mesélnél ennek a gyakorlati megvalósításáról? Jó dolog a mézszex?
A méz valami elixír, és kapcsolódik a szaporodáshoz is, valamint édes. Csak azt tudom mondani a kedves olvasónak, hogy próbálja ki.
Te kipróbáltad?
Hát én nem.
A jelenet forgatása hogy zajlott?
Martina két napig nem állt velem szóba. Mondta, ő ezt nem csinálja meg. Mondom, Martina, ez volt a legelső kérdésem a legelső castingon. Meztelenkedni kell, mézet kell enni. Nem. Emlékszem, azt mondta, magyarázatra van szüksége. Aztán végig ezen röhögtünk a forgatáson, bármilyen jelenet volt. Gyula, te egy őrült vagy, úgyis muszáj megcsinálnom, de mondj valami magyarázatot. Három órán át ültünk egy pilisvörösvári kocsmában Udóval, Krisztiánnal, és győzködtük Martinát, hogy csinálja meg.
És azt a jelenetet, amikor a fanszőrzetén mászkálnak a méhek, hogy csináltátok?
Tanakodtam, hogy mondjam el Martinának, hogy ezt a jelenetet másnap forgatjuk. Kopogtassak be hozzá a hotelszobájába, és finoman elmondjam? Na, ez nem fog működni. Nyugodalmas este volt a faluban, amikor leordítottam az emeletről:
Martina, ugye, tudod, a méhek félnek a fanszőrzettől? Jobb, ha leszeded!”
Már kitaláltad, hogy a következő kilenc évedet milyen film elkészítésével fogod tölteni?
Feltalálok egy elixírt, amitől 300 évig élek, és meg tudom csinálni azt az életművet, amit szeretnék. Ha ez nem sikerül, akkor ötvenévesen készül el a következő filmem, és akkor felmerül, hogy érdemes-e.
Sok terv van a fejedben, amit meg szeretnél valósítani, vagy mindig csak a következő?
Van sok is, de alapvetően az élet érdekel. Azért csinálok filmeket, mert így sokkal izgalmasabb élni, emberekkel találkozni, világot látni. Tehát nem feltétlenül filmet akarok csinálni. A Zero is egy kicsit úgy keletkezett, hogy eszembe jutott az a szó, hogy Afrika meg természet, és eköré született valami.
Miből élsz?
Most életemben először abból, hogy filmet csinálok. Most, hogy saját magamnak vagyok a producere, végre kaptam gázsit.