Horváth Lili a kisfilmjeivel nem tudott hibázni. Az Uszodai tolvaj és a Napszúrás is rögtön az első képsorokkal berántotta a nézőt a főhősök világába. És mi ugyanolyan szívesen időztünk a csajozó kamasz fiúkkal, mint a nyughatatlan, az anyasághoz túl fiatal lánnyal. Sőt, néztük volna még sokáig, hogyan alakul a sorsuk, mert ezek a történetek jóval többről szóltak, mint amit a félórás játékidő alatt láttunk. A szigorúan feszes dramaturgia nem engedett meg felesleges sallangokat, és ez hihetetlen erővel töltötte meg a képeket.
A Szerdai gyerek a Napszúrás főhősének, a intézetis Majának a sorsát gondolja tovább, aki már a saját lábára kellene, hogy álljon. A tizenkilenc éves lány a négyéves gyermeke felügyeleti jogáért küzd saját magával, a fájdalmas örökségével és szinte az egész világgal.
Izgalmasan hangzik, és ennek megfelelően egy felemelő, érzelmekre ható, mély emberi drámát vártunk, ami a Horváth Lilitől megszokott minimalista, szikár stílusban elmesélve különösen ígéretesnek látszott. Egy szép történetet arról, hogy iszonyú kínlódások és külső-belső harcok árán, de talán lehetséges felülkerekedni a múltunkon, és azon, amilyenné a gyerekkorunk tett minket. Egy dühös, de elszánt lányról, aki megmutatja, hogy úgy is lehet szeretni, ha minket sosem szerettek, és úgy is lehet győzni, hogy sokáig kizárólag rossz döntéseket hoztunk. Sajnos azonban
a Szerdai gyerek sok érdeme mellett éppen arra képtelen, hogy mélyen megérintsen
és átélhetővé tegye a drámát.
Vecsei Kinga nem színésznő és a rendezőt először egy róla készült fotó fogta meg, majd kiválasztotta őt Maja szerepére, amit eredetileg a Napszúrás-ban remeklő Törőcsik Franciskának szánt. Nem kell magyarázni, hogy egy olyan filmben, amelynek csaknem minden jelenetében feltűnik a főhős, kockázatos amatőrre bízni a főszerepet.
Vecsei Kinga a párbeszédekben sokszor hamisan hat, de erős a kisugárzása, ami a vásznon is működik.
Különleges mandulavágású és értelmes zöld szemeit szívesen nézzük, és sokat is látjuk, amitől a film lírai, lebegő érzetet kap. Ez azonban kevés ahhoz, hogy átéljük a drámáját és elsodorjanak az események.
Maját négy különböző irányból feszíti az élet. Gyereke apja lopásból él, elnyomja, bántalmazza és visszahúzza a kitörési kísérleteit, viszont egyedül tőle számíthat szeretetre emlékeztető gesztusokra. Az elvadult lány kap egy esélyt, amikor kiválasztják egy mikrohitel programba, és mosodát nyithat. Ez azért is fontos, mert ha sikerül a terve, akkor megkapja a kisfia felügyeleti jogát és magához veheti őt. A kis Krisztiánnal sem egyszerű a kapcsolatuk, hiszen csak szerdánként találkoznak a gyerekotthonban. És akkor még ott van a Thuróczy Szabolcs által megformált terepmunkásról, aki a programot vezeti, és egyre közelebb kerül a lányhoz.
Ez a sok szál akár erősíthetné is egymást és fokozhatná a feszültséget, de sehogy sem kerülnek összhangba, és így inkább kioltják egymást. Pedig látjuk mi, csak nem érezzük, hogy Maját két irányba húzza két csaknem hasonló, ellentétes erő, ami miatt lassacskán szétszakad. Horváth Lili kisfilmjeinek egyik még nem említett nagy erőssége éppen az volt, hogy érdekes, bonyolult emberi viszonyokat és figyelemre érdemes kapcsolatokat villantott fel. A Szerdai gyerek-ben azonban kiszámíthatóak a viszonyok, és ez eltompítja a hatást.
Az egyetlen figura, akiről szívesen tennénk fel kérdéseket, a Thuróczy Szabolcs által megformált terepmunkás. Látszik rajta, hogy
egy sokat megélt figura, aki kataton módon éli az életét, de van szíve.
Izgalmas, ahogy az első pillanattól kezdve érezni, hogy megérinti a lány, és nehezen kezeli azt a feszültséget, amit ez a vonzalom kelt benne. Thuróczy apró rezdülésekkel és gesztusokkal dolgozik, és ez az eddigi filmszerepeire nem jellemző visszafogott játék is csodálatos és még a humora sem vész el. Érdemes figyelni azokat a jeleneteket, amelyekben haszontalan cuccokra licitál a Vaterán. A baj csak az, hogy őt is folyton ott kell hagynunk egy másik szál kedvéért.
A Szerdai gyerek egy érzékeny és tehetséges rendező nagy munkával összerakott filmje, aminek nem sikerült beférkőznie a szívünkbe. Vannak benne jól eltalált pillanatok, és ügyes megoldások. (Ilyen a film nyitójelenete, amely a cselekmény végéről került előre és kíváncsivá tesz minket az előzményekkel kapcsolatban.) Ahogy vicces részletek és emlékezetes karakterek is felbukkannak. De sajnos nem áll össze hatásos, érzelmeket megmozgató egésszé.