Ennél suttyóbb vígjáték nem lesz egyhamar

Harminc év alatt a szökőkútba esésből szennyvízben fürdés és szaros arcpakolás, ellopott fényképezőgépből felrobbantott autó lett. Mégis: a Családi vakáció-sorozat újramelegítésének nem ártott meg a hihetetlenül szélsőséges ordenáréság. Zsibbadtra röhögtük magunkat a Vakáción.

A Vakáció alkotóinak aligha volt ambíciója, hogy a filmjük bekerüljön a tankönyvekbe, bizonyos tekintetben mégis nevezhető fontos viszonyítási pontnak, talán egy korszak jelképének is. Harminckét év telt el az első Vakáció-film, a Családi vakáció óta, és ha a korábbi darabok mellé állítjuk a 2015-ös kvázi-folytatást, az tulajdonképpen tökéletesen megmutatja, hogyan változott meg Hollywood az elmúlt három évtizedben. És felmerül a kérdés,

innen hová lehet még továbbmenni?

Egy korszak emblematikus filmje - Ed Helms és Chevy Chase a Vakációban Forrás: InterCom

A régi Vakáció-filmek (legalábbis az újhoz képest) már-már földhözragadtan hétköznapi témákat boncolgattak a nyaralás kapcsán: az Európai vakáció jelenetei például olyan témákban találták meg a humort, amiktől valóban minden turista tart. Mi van, ha a bennünket jó szándékkal lefotózni jelentkező másik turista lelép a fényképezőgépünkkel? Hogyan találjuk meg a szállást, ha egyáltalán nem beszélünk az adott nyelven? Mi van, ha véletlenül megrongálunk egy műtárgyat?

Három évtized alatt viszont

az amerikai filmipar már mindent megmutatott, ami hétköznapi, ami nem tabudöntögető.

Úgyhogy fokozatosan elindult az egyre bevállalósabb poénok, az egyre látványosabb helyzetek, az egyre bombasztikusabb felvetések felé. És ebben a folyamatban jutott el a falig a Vakáció, már ami a családi filmeket illeti.

Elmentek a falig - Steele Stebbins, Leslie Mann, Christina Applegate és Skyler Gisondo a Vakációban Forrás: InterCom

A szuperhősfilmekben már nem elég a kasszarobbantáshoz egy képregényfigura, a teljes Bosszúállók-csapatnak vagy legalább Batmannek és Supermannek is szimultán kell felvonulnia. A nem-akciófilmekben hasonló az irány: nem elég egy szökőkútban állva nézni a fényképezőgép ellopását, de az egész autónak levegőbe kell röpülnie, a rafting-túravezetőnek csoportos gyilkosságra kell kísérletet tennie, a felrobbanó tehén beleinek kell mindenkit beterítenie.

A visszafogottság vagy életszerűség a mostani Vakáció-ra eltűnt, és átadta a helyét a totális ordenáréságnak, az izomból dagonyázásnak. A rendezőként elsőfilmes író-rendező páros, Jonathan M. Goldstein és John Francis Daley már művészi szinten hágnak át mindent, ami valaha tabu volt a nevettetésben. A legtöbb jelenetben olyasmi a humor forrása, mint a pedofília, a gyerekek elleni nemi erőszak gyanúja, péniszek arcba tolása, állatkínzás, öngyilkosság, egy gyerekei előtt részegen okádó családanya, egy maréknyi leborotvált fanszőrzet, vagy valami hasonló.

Ebben a kategóriában gyakorlatilag lehetetlen ennél messzebb menni.

Művészi szinten hágnak át minden tabut - Christina Applegate és Ed Helms a Vakációban Forrás: InterCom

Ugyanakkor a rendezőpáros elképesztően jól ráérzett arra, hogyan lehet mindezt úgy kivitelezni, hogy a végeredmény messze felülmúlja a gatyaletolós poénkodás színvonalát, és hogy a bevállalósság ne váljon közönségességgé. Egyetlen poén sem öncélú, mindegyik vagy egy jellemet árnyal, vagy remekül visszautal valami másra, vagy egyszerűen annyira váratlan, hogy a meglepetés ereje nyűgöz le. Ha a humorforrás brutális, akkor a rá adott reakció annyira vicces, hogy az visszamenőleg máris indokolttá teszi a szélsőségességet, a legkeményebb témákon pedig úgy viccelődnek, hogy az mindig még éppen belül maradjon a gyomorforgatás határain.

A Vakáció száz percéből legalább kilencvenet arczsibbadásig végigröhög az ember,

csak a legvégén ül le kicsit a roham, a családi filmben mégiscsak kötelező, a szeretetről és a család vs. karrier témaköréről szóló tanulságok levonásakor. Amúgy jó másfél óráig nincs más történet, mint hogy a szereplők megtesznek kétezer mérföldet az országúton, és minden megtörténik velük, ami csak megtörténhet, hogy még szerencsétlenebbek és röhejesebbek legyenek. A fokozás pedig remekül működik, sőt akad öt-tíz maradandó poén is, ami azért nem túl gyakori a mai hollywoodi vígjátékok esetében. És erről nemcsak a tényleg hihetetlenül profin megírt dialógusok tehetnek, de az is, hogy a régi Griswold családból "kinőtt" mostani família is remek karakterekből áll.

Az új família - Christina Applegate, Skyler Gisondo, Ed Helms, Steele Stebbins, Chevy Chase és Beverly D'Angelo a Vakációban Forrás: InterCom

Ed Helms is jól hozza a totálisan lúzer, de szeretetreméltóan gügye családapát, és Christina Applegate-től is teljesen hihető mind az egykori vagányságát felelevenítő, mind a lehiggadt családanyai énje.

Mégis, a legnagyobb telitalálat a két gyerek: a nyafogós, puhány báty (Skyler Gisondo) és a jóval fiatalabb kora ellenére őt könyörtelenül terrorizáló öcsi (Steele Stebbins).

A két gyerek bármelyik jelenete tízpontos:

ahogy az egész film is mindent megenged magának, úgy itt is szinte Beavis és Butthead szintjén vicces a gyerekek szélsőséges viszonya.

A két srác szenzációs - Ed Helms, Christina Applegate, Steele Stebbins, Skyler Gisondo és Catherine Missal a Vakációban Forrás: UIP Dunafilm

A Vakáció tulajdonképpen tényleg egyfajta mérföldköve a hollywoodi filmezésnek. Nem is csak azért, mert megmutatja, hogy többé tényleg semmilyen téma sem tabu a közönségfilmezésben. De azért is, mert bebizonyítja, hogy egy olyan film is lehet tényleg iszonyúan vicces, amelyben a szereplők hangosan élvezkedő sóhajok kíséretében kenik be a saját arcukat bűzlő, meleg szarral.