Ez a nagyszájú csaj a legviccesebb most

Amy Schumerrel nagyon meglódult a szekér. Az amerikai komikus nálunk jóformán teljesen ismeretlen, a magyar nézők kilencvenkilenc százaléka a Kész katasztrófában találkozhat vele először, hazájában viszont néhány év alatt nagybetűs sztárrá, kulturális ikonná nőtte ki magát. Utánajártunk, mitől olyan vicces a felkapott humorista.

Amy Schumer 2015-ben megkerülhetetlen médiaszereplő. Ennek az állításnak az alátámasztásához elég, ha megnézzük, mik történtek vele az elmúlt fél évben.

Amy Schumer a Milk Milk Lemonade című szkeccsben Forrás: Comedy Central

Schumer, a szupersztár

1. Tavasszal lement a Comedy Centralon az Inside Amy Schumer című szkeccssorozatának harmadik évadja. A kritikusok rajongtak érte (a Rotten Tomatoes oldalon 100%-on áll), minden második szkeccs vírusvideóként söpört végig a neten, és hét Emmy-díjra jelölték (az összes fő kategóriában: legjobb szkeccssorozat, legjobb forgatókönyv, legjobb rendezés, illetve Schumer indulhat legjobb női főszereplőként a vígjátékok mezőnyében).

2. Áprilisban Schumer vezette az MTV Movie Awards díjátadót, és a kötelező szkeccsek után (Whiplash-paródia J. K. Simmonsszal, Az éhezők viadala-parafrázis) a nyitómonológban beszólt az MTV-nek, percekig köszörülte a nyelvét Kevin Harton ("Ő játszotta a kamu csecsemőt az Amerikai mesterlövész-ben."), és saját magát sem kímélte ("Amikor megkaptam a Kész katasztrófa főszerepét, már-már kezdtem azt hinni, hogy talán bombázó vagyok, de aztán kiderült, hogy a dublőröm egy férfi.")

3. Nyáron a Time magazin beválasztotta az év legbefolyásosabb embereinek százas listájába, amit azzal ünnepelt meg, hogy a hivatalos gálán a vörös szőnyegen szándékosan egy hatalmasat zakózott Kanye West és Kim Kardashian orra előtt. Később azt nyilatkozta, hogy ezzel semmilyen komolyabb célja nem volt, pusztán viccesnek tartja a nagy eséseket, hasonló csetlés-botlással rendszeresen meg szokta nevettetni a húgát – például előszeretettel taknyol el a reptéri transzferjáratokon, mert a szőnyegpadlón puhára tud esni.

Kanye West, Kim Kardashian és Amy Schumer a Time magazin gálaünnepségén Forrás: AFP/Timothy A. Clary

4. Július közepén az amerikai mozik bemutatták a Schumer forgatókönyvéből és főszereplésével készült Kész katasztrófá-t, amely remekül muzsikált a mozipénztáraknál. Judd Apatow rendezőnek (40 éves szűz, Felkoppintva) ez volt a második legsikeresebb nyitóhétvégéje, az Universal stúdiónak pedig a hetedik legnézettebb filmje az idei évben. A nézők főleg a 25 év alatti korosztályból kerültek ki, és a 69 százalékuk nő; egy közvélemény-kutatás szerint a közönség 28 százaléka kifejezetten Schumer miatt váltott jegyet a filmre.

Bill Hader és Amy Schumer a Kész katasztrófa című filmben Forrás: UIP Dunafilm

5. A premier környékén rengeteg cikk, nagyinterjú és portré született Schumer felemelkedéséről, és ezek rendre nagy vihart kavartak. A The Guardian és a Washington Post éles kritikával illette, amiért a faji humorával csak a kisebbségekkel kapcsolatos sztereotípiákat erősíti. A kritikában van igazság – az ilyen témájú poénjai gyakran laposak –, viszont az utóbbi cikk szerzőjéről kiderült, hogy látatlanban kritizálta Schumer produkcióit.

6. A GQ júliusi számában címlapsztorit közöltek le Schumerről, és a cikket kísérő képeken a komikus túlfűtött, szexuális töltetű kompozíciókban pózol a Star Wars szereplőivel:

az egyik képen Leia fémbikinijébe öltözve C-3PO ujját szopogatja, míg egy másikon mélyre dug a szájába egy fénykardot.

Egy ágyban a droidokkal - A botrányos GQ-fotósorozat egyik képe Forrás: GQ

Természetesen nagy balhé lett belőle, a Star Wars-rajongók kiakadtak, és a Lucasfilm felháborodott közleményben határolódott el a fotóktól, kikérték maguknak, hogy Schumer ennyire méltatlanul nyúl a legendás sorozathoz (csendben megjegyzem, ugyanezért George Lucast is felelősségre lehetne vonni az előzményfilmek miatt).

És, mint említettem, ez mind csak az elmúlt fél év termése.

A kezdeti próbálkozások

Noha a harminchárom éves Schumer látszólag a semmiből robbant be, valójában tíz éve gyűri már a szakmát. A komikus New Yorkban nőtt fel, és ott is kezdte a pályáját. Amikor arról kérdezték, ki nevettette meg gyerekkorában, a válasza nem egy legendás komikus volt, hanem Miss Röfi a Muppet Show-ból.

Nagyon bírtam, amikor Miss Röfi erőszakos volt, és Brekin csattant az ostor.

Tudat alatt megéreztem, hogy Miss Röfi bizonyos értelemben fittyet hány a nemi sztereotípiákra – olyan, mintha fel sem merülne benne, hogy nem ő a legszebb teremtmény a világon."

Amy Schumer öt évvel ezelőtt Forrás: 92YTribeca

Schumer 2004-ben indította el a stand-upos karrierjét, majd szerepelt a Last Comic Standing című vetélkedőben, amelyben komikusok versengenek egy zsűri előtt. Epizódszereplőként feltűnt A stúdió-ban, a Csajok-ban és a Louie-ban, és közreműködött a Comedy Central roastjaiban – ez az a tévés műfaj, amikor egy komikust vagy híres személyiséget halálra cikiznek a pályatársai, Schumer segédkezett például Charlie Sheen vagy Roseanne Barr szekálásában.

Sok olyan szerepet szalasztott el, amik teljesen más irányba vihették volna a karrierjét. Versenyben volt Shoshanna szerepéért a Csajok-ban, részt vett az Agymenők sorozat szereplőválogatásán, de a legjobban talán az törte össze, amikor Evan Rachel Wood elhappolta előle A pankrátor egyik női főszerepét (bár elég furcsa elképzelni őt Mickey Rourke lányaként).

Tavaly, amikor kiderült, hogy Jon Stewart tizenhat év után otthagyja a The Daily Show-t, Schumert kérték fel új műsorvezetőnek. Állítása szerint komolyan elgondolkozott az ajánlaton, főleg az vonzotta, hogy magával viheti az Inside Amy Schumer-es csapatát, és legalább öt évig garantáltan együtt dolgozhat velük, de végül inkább a bizonytalanságot választotta. "Szeretem, ha megijeszt az, amit csinálok. Nem mintha a The Daily Show-tól nem paráztam volna be, de élvezem, ha fogalmam sincs, mit hoz a holnap."

Amy Schumer és Jon Stewart a The Daily Show egyik utolsó adásában Forrás: Comedy Central

A polgárpukkasztó stand-upos

Az első fontosabb mérföldkövet a 2012-es stand-up specialje, a Mostly Sex Stuff jelentette. Ebben Schumer egy kiforrott, provokatív színpadi alteregóval lép a színpadra: egy szabadszájú, "ami a szívén, az a száján" típusú karaktert játszik, aki

nyíltan, szégyenérzet, szűrők és szabadkozás nélkül osztja meg a kínosabbnál kínosabb – főleg szexuális témájú – élményeit.

Amy Schumer a Mostly Sex Stuff DVD-borítóján Forrás: Comedy Central

Egy interjúban így fogalmazta meg a komikusi krédóját: "Úgy voltam vele, hogy nem fogok pironkodni, és kimondom azt is, ami rossz fényben tüntet fel. A nőktől mindig elvárják, hogy kedvesek és szerethetők legyenek, még azért is kérjenek bocsánatot, ha levegőt vesznek. Én csak azt akarom, hogy ugyanúgy kezeljenek, mint bármelyik férfi komikust."

A stand-upját nézve elsőre úgy tűnhet, mintha Schumer az üresfejű szőke nő sztereotípiájára játszana rá, de sosem megy le butába, inkább úgy fogalmaznék, hogy olyasvalakit alakít, aki

a leggázosabb szituációkba is belemegy, és utána nem rest beszámolni a tapasztalatairól.

Schumer "figurája" obszcén, szabados, nem veti meg az alkoholt, erős nárcisztikus hajlammal rendelkezik, és vállaltan szalonrasszista. Örömmel megsért minden létező tabut, viccel az abortusszal, körülmetéletlen péniszekkel, nemi betegségekkel, anális szexszel. A politikai inkorrektség és a tabudöntögetés azonban ritkán fordul át öncélúságba.

Schumer a legtöbb poénját kifuttatja valahová, társadalmi előítéleteket, nevetséges szokásokat, elavult szerepfelfogásokat állít pellengérre velük. Hol azon morfondírozik a pornók kapcsán, hogy vajon komolyan gondolja-e bárki is, hogy a nők szeretik, ha az arcukra élveznek; hol azt ecseteli, hogy nőnek lenni sokkal nagyobb macera, mint férfinak lenni. ("A nők többet készülődnek, mint a férfiak. Nekem speciel másfél órámba telt, hogy ilyen középszerűen nézzek ki.")

Schumer tökéletes komikusi időzítéssel, hangsúlyozással, okosan építi fel a csattanóit, a poénok nem egyszer vesznek váratlan fordulatot. Az önmagában például még nem lenne vicces, hogy az ázsiai nők a kezüket a szájuk elé téve vihorásznak, de aztán csavar egyet rajta:

Ez azért van, mert tudják, hogy a férfiak rühellik, ha a nők megszólalnak.

A saját sorozatával ért fel a csúcsra

Az igazi áttörést az Inside Amy Schumer hozta el számára, a saját szkeccssorozata, amely a Comedy Centralon fut 2013 óta. Ez az a platform, ahol Schumer íróként és előadóként is ki tud teljesedni.

Az Inside Amy Schumer egyik plakátja Forrás: Comedy Central

A félórás epizódok gerincét a szkeccsek alkotják. Schumer elsősorban feminista oldalról, női szemszögből veszi górcső alá a legkülönbözőbb témákat, a szépségápoló termékek reklámai által sugallt fals ideáloktól kezdve a párkapcsolatokon belüli elvárásokon át a Holtodiglan-ban is megjelenített "cool girl" imidzs lerombolásáig, vagy épp a Bill Cosby-botrányig.

Mint minden szkeccssorozat, az Inside Amy Schumer is hullámzó színvonalú, de azok a szatirikus szkeccsek, amik betalálnak – és ezek vannak többségben – maró gúnnyal, pengeéles kritikával cincálják szét a patriarchális konvenciókat, miközben nem kímélik az álszent vagy alakoskodó nőket sem. Nemtől függetlenül

Schumert az emberi butaság, önáltatás és képmutatás érdekli, ezeket a viselkedési formákat gúnyolja ki.

A jelenetek néha egészen szürreális fordulatokat vesznek, abszurdba, groteszkbe hajlanak, és nem egyszer véres erőszakba torkollnak.

A szkeccsek sokszor abszurdba hajlanak – Inside Amy Schumer Forrás: Comedy Central

A szkeccseket stand-up betétek fűzik össze, akárcsak a Louie-ban vagy a Seinfeld korai évadjaiban, illetve van állandó "utca embere" szegmens, amelyben Schumer átlagembereket vallat az aktuális témákról. Ezek a laza, hétköznapi beszélgetések szépen reflektálnak az abszurd szkeccsek valóságtartalmára: egy Anna Kurnyikovát parodizáló teniszes jelenet után (a kéjesen nyögdécselő "Amy Schumerenkával") több srác is megerősíti, hogy a kedvenc női sportolóik megnevezésekor a szépség többet nyom a latba a tehetségnél.

Minden epizódot egy "Amy Goes Deep" nevű szegmens zár le, amelyben Schumer érdekes foglalkozású vagy kalandos életúttal bíró embereket interjúvol pár percben: dzsigolókat, balett- vagy sztriptíztáncosokat, dominákat, pornófilmes operatőröket, vagy épp egy százhat éves nénit.

Schumer jókat kérdez (a sztriptíztáncostól például azt, hogy tisztítják-e a rudat), ha kell, finoman provokál, őszinte kíváncsisággal fordul a riportalanyaihoz, és képes olyan bizalmas légkört teremteni, amelyben a kérdezettek szívesen vallanak kényesebb témákról is.

Hét Amy Schumer-szkeccs, amit látni kell

A puding próbája mégiscsak az evés, úgyhogy következzen néhány különösen jól sikerült jelenet az Inside Amy Schumer-ből – ezek nagyjából átfogó képet nyújtanak Schumer humorának sokrétűségéről.

1. Herpesz-para

Amy Schumer a szkeccseiben gyakran csúcsra járatja a stand-upos alteregóját – még nárcisztikusabb, még infantilisabb, még irritálóbb libákat játszik. Vegyük például ezt a szkeccset, amiben Isten (Paul Giamatti) személyesen közli a rossz hírt, hogy Amy herpesszel fertőződött meg, viszont hajlandó megszüntetni, ha cserébe Amy lemond valamiről, mondjuk az alkoholról, vagy megígéri, hogy időnként felhívja az anyját.

A nyafogó, kiállhatatlan Amy persze egyikre sem hajlandó, és még az alól is megpróbálja kihúzni magát, hogy értesítse a volt partnereit a nemi betegségről. "Nem lenne szabad ennyi fehér csajt teremtenem" – vonja le a következtetést Isten, aki mellesleg meleg.

2. Bókok

Szerintem mindenkivel előfordult már, hogy álszerénységgel és öniróniával hárította az ismerősöktől kapott elismerő szavakat. Schumer ezt a fajta viselkedést nagyítja fel a szkeccsében: Amy és barátnői agyba-főbe dicsérik egymást, miközben saját magukat szapulják.

A "tetszik a kalapod"-ra az a válasz, hogy "jaj már, úgy nézek ki benne, mint egy örmény szőnyegárus", vagy amikor gratulálnak az egyik barátnő új állásához, nem késik a válasz: "tuti egyből kirúgnak, szellemi fogyatékos vagyok". Az viszont végzetes következményekkel jár, amikor az egyikük szimplán elfogadja a bókot.

3. Nemzedékek

Schumer nem csak a nemi szerepekre és konfliktusokra hegyezi ki a jeleneteit, a Nemzedékek című szkeccs történetesen egy idős fehér embereknek szervezett tanfolyam reklámja.

Zavarja, hogy a nyugdíjas rokonai rasszisták? Mi segítünk!

A rasszista tatáknak és mamókáknak előadásokat tartanak a politikailag korrekt faji megnevezésekről, akadálypályán kell megállniuk, hogy ne szorítsák magukhoz a táskájukat, ha megjelenik egy színes bőrű, és nagy meglepetés éri őket, amikor az uszodában beugrik a medencébe egy fekete fickó.

4–5. A kívánatos napok vége/Celebinterjú

Hollywood is megkapja a magáét, két szenzációs szkeccs hívja fel a figyelmet arra, hogy a színésznőknek nap mint nap meg kell küzdeniük a szexizmussal és a kettős mércével.

Az elsőben Tina Fey és Patricia Arquette piknikkel búcsúztatja Julia Louis-Dreyfust, mert elérkezett az a nap, amikor már senki sem hiszi el, hogy a férfi főhős lefeküdne vele a vásznon – ettől kezdve már csak anyukákat játszhat, vagy fiatal, "dugható" színésznőkkel remake-elik a filmjeit. A férfi színészeknél persze nincs ilyesmi, egy Jack Nicholson vagy Bruce Willis nyilván bármilyen fiatal lányt megkaphat a filmjeiben. Dreyfusék nem dőlnek a kardjukba, megvan ennek is az előnye: mostantól nem kell ügyelni az alakjukra, meg arra, hogy mit esznek, végre elengedhetik magukat.

A másodikban Schumer egy talkshow celeb vendégét, Amy Lake Blively-t (na, vajon kire utalhat?) alakítja, és a modoros, kéjenc műsorvezetővel folytatott mesterkélt csacsogás tökéletesen leképezi a talkshow-interjúk hamisságát és a celebek tárgyiasítását. Megy a nagy flörtölés, majd Amy bevallja, hogy hatalmas nörd, mire a közönségben ülő fanboyok szabályosan elélveznek. (Ez amúgy tényleg visszatérő jelenség a talkshow-kban, legutóbb a Trónok harcá-ból ismert Natalie Dormer szájából hangzott el szó szerint ugyanez, amikor Conannél járt.)

Schumernek a fizikai gegek is nagyon fekszenek, burleszkbe illő jelenet, ahogy nem bír rendesen ülni a fotelban, és az apró részletekre is érdemes figyelni – például Amy lábának színére. És külön érdekesség, hogy a műsorvezetőt Schumer Kész katasztrófa-beli partnere, Bill Hader alakítja.

6. A focisták nem erőszakolhatnak

Az Inside Amy Schumer legjobb szkeccsei a paródiák, amiket a második és a harmadik évadban szinte tökélyre fejlesztettek – közös vonásuk, hogy rendszerint Josh Charles (Édeshármas, A férjem védelmében) az egyik főszereplőjük. A "The Foodroom" hibátlanul figurázza ki az Aaron Sorkin-sorozatok összes jellegzetes stílusjegyét, de az igazán ütős a Tiszta szívvel foci című sorozat paródiája, amelyben a gimis focicsapat új edzője elkeseredett harcot folytat, hogy megértesse a focistáival, miért nem szabad lányokat erőszakolni.

Még csak az eredeti sorozatot sem kell feltétlenül ismerni, hogy értékeljük a nagyon is valós problémára rávilágító, velős szatírát, meg a focisták mentségeit ("Mi van, ha az anyukám az államügyész, és eltussolja a dolgot?"), az a vizuális geg pedig önmagában is szuperjó, hogy az edző felesége egyre nagyobb pohárból issza a bort. Remek példa, hogyan kell kényes témákat viccesen, erős társadalomkritikával feldolgozni.

7. Tizenkét dühös ember

Merem állítani, hogy ez Amy Schumer mesterműve. Az ambiciózus, formabontó szkeccs, amely egy teljes epizódot kitölt, nem más, mint a Tizenkét dühös ember 1957-es filmváltozatának remake-je, épp csak az esküdtek ezúttal nem egy gyilkossági ügyben vitatkoznak, hanem azt kell eldönteniük, hogy a vádlott, Amy Schumer elég dögös-e ahhoz, hogy saját tévéműsora legyen.

A szkeccs vérprofin sűríti húsz percbe a filmet, néha snittről snittre idézve meg az eredeti jeleneteket, és valóságos sztárparádét vonultat fel: John Hawkes alakítja a szkeptikus nyolcadik esküdtet, és többek közt Jeff Goldblum, Paul Giamatti és Vincent Kartheiser asszisztál hozzá. Az esküdtek azon vitatkoznak, vajon van-e "reasonable chub" ("reasonable doubt", vagyis megalapozott kétely helyett, a "chub" merevedést jelent), a zsebkés helyett dildó a fő bizonyíték, új kontextusba kerül a szemüveges esküdt meggyőzése vagy a hajthatatlan harmadik esküdt összeomlása.

Csodaszép irónia, hogy a hős végig pusztán arról győzködi a többieket, hogy Amy Schumer "talán" jó csaj. Forgatókönyvírói, rendezői és színészi bravúr.