Eltartott kisujjal nyúltak a bőrfejűekhez

Előbb-utóbb minden nemzet elkészíti a maga megosztó, botránykeltő szkinhedes filmjét. Az amerikaiaknak ott az Amerikai história X; az angoloknak az Ez itt Anglia; az ausztráloknak a Romper Stomper. Most már nekünk is lett egy szélsőjobbos erőszakszervezetről szóló filmünk. A színészek lehengerlőek, de Divinyi Réka forgatókönyvíró és Goda Krisztina rendező nem mertek elég konkrétak lenni, emiatt kicsit erőtlen lett a Veszettek. 

A Veszettek alkotói lépten-nyomon hangoztatták, hogy művükre tévesen biggyesztette rá a média a „gárdafilm” meghatározást, ők ugyanis nem a Magyar Gárdáról kívántak filmet csinálni, hanem egy elképzelt önbíráskodó csoportról. A filmben szereplő „Egyesület”, amelynek megalakulását követhetjük végig, külsőségeiben, nézeteiben és tevékenységeiben ettől még erősen hajaz a Magyar Gárdára – a bakancsos-egyenruhás, karszalagos kopaszok képe persze minden hasonszőrű szervezet állandó attribútuma, de a szereplők által hangoztatott frázisok, a masírozás, a kisebbségiek terrorizálása egyértelmű párhuzamot von a valós szervezettel.

Kerülik a konkrétumokat – ifj. Vidnyánszky Attila a Veszettek című filmben Forrás: The Orbital Strangers Project

Goda Krisztina rendező és Divinyi Réka forgatókönyvíró aggályosan törekedtek rá, hogy kerüljenek minden konkrétumot - így lehet az, hogy nemcsak az nem hangzik el a filmben, hogy Magyar Gárda, de az sem, hogy „cigány” vagy „roma”. Egyszer sem. Helyette szó van kisebbségiekről, telepiekről. Pedig az Egyesület tagjai hangsúlyosan a romák ellen követnek el atrocitásokat, velük szemben lépnek fel. Vártam, hogy majd valamilyen dramaturgiai tetőponton az arcunkba csapódjon egy indulatos, sokkoló, visszavonhatatlan cigányozás, hogy végre érezzük a bőrünkön, miről is beszélünk. Nem jött.

Hogy finomkodó politikai korrektségből döntöttek-e így, vagy azért, mert az alkotók univerzális szintre akarták emelni a történetet, nem egyértelmű, de így mindenképpen veszít erejéből a film. A Veszettek egy fiktív magyar kisvárosban játszódik, fiktív politikai pártokkal, zárt, már-már szimbolikus térben, miközben nagyon is valós, húsba vágó társadalmi ellentéteket akar górcső alá venni. Mintha félúton visszariadtak volna attól, hogy mégis valósághűen ábrázolják napjaink Magyarországát. Így két lovat ülnek meg egyszerre az alkotók: beszélnek is a magyar közállapotokról, meg nem is, eltávolodnak tőle.

Nem csapódik arcunkba az indulat – Veszettek Forrás: The Orbital Strangers Project

Pedig az Egyesület történetének van egy erős, emberközpontú gerince: a két testvér, Madaras Máté (ifj. Vidnyánszky Attila) és Jocó (Klem Viktor) fokozatos indoktrinálása, átnevelése, radikalizálódása, amelyet a városba érkező új rendőrfőkapitány, Ács alezredes (Fenyő Iván) biztos kézzel, ravaszul vezényel le. A testvérek kapcsolata szépen meg van rajzolva, és a fizikai transzformációjuk is hiteles: a baráti körükkel együtt apránként elvesztik a személyiségüket, lefoszlik róluk az identitásuk, a végén már szinte megkülönböztethetetlenné válnak. Arctalan, kopasz, homogén tömeggé.

A színészi alakítások sokszor átsegítenek a csikorgó párbeszédek és a szereplők helyenként zavaros motivációi felett. A magyar James McAvoyként bemutatkozó ifj. Vidnyánszky Attila érzékeny, lehengerlő kisugárzása örömteli újdonság a vásznon, míg Klem Viktor folyamatában tudja ábrázolni, hogyan lesz csibészesen vagány suhancból fanatizált bőrfejű. Kettejük mellé kitűnő antagonista Fenyő Iván a maga intenzív, koncentrált játékával, Mefisztó-szerű figurája egy pillanatra sem veszti el lélekjelenlétét.

Intenzív, koncentrált – Fenyő Iván és Klem Viktor a Veszettekben Forrás: The Orbital Strangers Project

Sajnos továbbra is ritkaságszámba megy, hogy egy huligánokról vagy nehézfiúkról szóló magyar filmben ne hassanak mesterkéltnek és papírízűnek a keménykedős szövegek, ezeket még a jó színészek sem tudják életszerűvé tenni. Cserébe jól állnak nekik az ökörködő poénok, a cukorkaautomata ellopásából vagy egy félresikerült romantikus gesztusból származó egyszerű, lakótelepi humor.

Az idősebb testvér, Jocó olyan visszafordíthatatlanul mélyre süllyed az elvadulásban, hogy ahhoz képest éles váltással válik tragikus hőssé – bár ez inkább csak ellentmondásos, mintsem következetlenség –, míg Máté éppen hogy túl hosszan tépelődik, és egy idő után már annyiszor fordít hátat a józan ész képviselőinek (a tisztességes edzőnek; gyönyörű lányának, akivel Máté a kötelező, elcsépelt szerelmi szálba bonyolódik; a már-már komikusan angyali, régi roma havernak, akit a többiek kiutálnak), hogy a lelkiismeretével küzdő, rokonszenves figurából akaratgyenge, teszetosza alakká változik.

Érzékeny, lehengerlő – ifj. Vidnyánszky Attila a Veszettek című filmben Forrás: The Orbital Strangers Project

A kefefrizurás Ács kellően karizmatikus pótapa és vezér, viszont a motivációi és a jelleme csapongóak: motoros belépője velejéig romlott gonosztevőt sejtet, később úgy tűnik, mintha a maga módján lennének elvei, de aztán a végére bajuszát pödrő, ármánykodó főgonosz marad. Az általa pufogtatott frázisok ugyan semmiben nem térnek el attól, amit bármelyik kommentszekció véletlenszerűen kiválasztott trolljától olvashatunk, de nem is az a lényeg, hogy újat mondjanak, hanem az, hogy ezeket a szólamokat és elveket mindenki a saját ízlése szerint csavarja ki, lerántva a leplet a hamisságukról.

A Veszettek mindazonáltal felrajzol egy olyan komplex társadalmi-politikai légkört és környezetet, amelyben gyökeret verhetnek a szélsőséges eszmék. A sivár képsorok, a lepusztult gyárépületek, az elhanyagolt lakótelepek, a gyászosan villódzó neonfények, a koszlott kutyák és rothadó próbababák érzékletesen jelenítik meg a vidéki nyomort. Míg a Madaras testvérek esetében hangsúlyos, a haverjaiknál csupán az említés szintjén jelzett családi háttér – különösen az erős apafigurák hiánya – érthetővé teszi, miért válnak fogékonnyá Ács érzelmi-pszichológiai manipulációira.

Nem válnak egyéni figurákká – Veszettek Forrás: The Orbital Strangers Project

Néhány mellékszál lóg a levegőben. Ilyen például a jugoszláv maffiózó, Vlado figurája, aki gyakorlatilag ugyanazt a dramaturgiai funkciót tölti be a történetben, mint a cigány bandavezér, így a kelleténél eggyel több ellenlábasa lett Jocóéknak. De hasonlóan kibontatlanok maradnak Máté és Jocó haverjai, akik a film alatt nem kelnek életre, nem válnak egyéni figurává, ahogy Györgyi Anna egysíkú, dróton rángatott polgármestere sem. Utóbbiért már csak azért is kár, mert a politikai szatíra a film egyes pontjain (gondolok itt elsősorban a szoborlopás körülményeire) találóan cinikus.

És bár a cselekmény váza a helyén van – az összes olyan fontos állomással, amelyekre felhúzható a kallódó fiatalok veszetté válása –, kicsit lóhalálában vágtatunk át a militarizálódás pszichológiai folyamatán, mintha pont a lélektani mérföldköveknél nem hatolnánk elég mélyre a szereplők fejében.

Kötelező szerelmi szál – Törőcsik Franciska és ifj. Vidnyánszky Attila a Veszettekben Forrás: The Orbital Strangers Project

A Veszettek visszatérő motívuma a futás: Máté hivatásos futóként akar kitörni a nyomorból, az Egyesület menetoszlopban, futólépésben masírozik végig a városon, a szereplők hol a rendőrök, hol saját társaik elől futnak, de mindig menekülnek valahová. Végül mindkét testvér megáll a futásban, a zárókép után mégsem éreztem úgy, hogy többet tudtam volna meg róluk, és igazán a mélyére ástunk volna, miért is választották a nehéz körülményeikből való menekülésnek ezt a változatát.

Látszik, hogy a Filmalap rengeteg pénzt ölt a produkcióba, ez főleg a díszletekben és a külső helyszínekben érhető tetten, bár az akció- és tömegjeleneteken még lett volna mit csiszolni. Két nagyon hasonló verekedés van a diszkó előtt, ezeket különösen összecsapták: nincs ritmusuk, a kamera sosem tudja, éppen kit mutasson, követhetetlen, súlytalan katyvasz lett mindkettőből. És a zenére is fordíthattak volna nagyobb gondot, hogy ne jellegtelen tuctuc és bombasztikus dobolás szóljon felváltva szinte megállás nélkül a film alatt.

Goda és Divinyi profi filmet készített, de a Gárda-jelenség és a társadalmi konfliktusok absztrakt kezelése, a jellemábrázolás és a cselekményvezetés egyenetlenségei miatt nem tudtak olyan csattanósat állítani, amilyet a téma megkívánt volna. Mégis jó, hogy elkészült a Veszettek: ha botrányt nem is okoz, fontos kérdéseket vet fel, olyanokat, amikről érdemes beszélni.