"Meglep, hogy a Kincsem kapcsán senkinek semmi más nem jut eszébe, csak az, hogy mennyibe kerül" – mondja Hutlassa Tamás, a Kincsem producere. Egy lóversenypálya mellett álldogálunk Alagon, tőlünk ötven méterre tízpercenként kitör a morajlás. Éppen azt a jelenetet veszi fel a stáb, amelyikben Kincsem az első győzelmét aratja a berlini derbin.
Körülbelül kétszáz, korhű jelmezbe öltözött statiszta és öt-hat színész ül egy tribünön, ők ujjonganak, amikor a ló (vagyis jelen esetben egy mountain bike-ot tök erőből tekerő produkciós asszisztens) áthalad a célvonalon. A tribün hatalmas zöld vásznakkal van körülvéve, azok helyére később majd számítógéppel varázsolják oda a berlini hátteret.
Pedig nincs mit csodálkozni azon, hogy mindenki a költségvetésen rugózik, hiszen
a Kincsem a legdrágább magyar film, ami a rendszerváltás óta – de lehet, hogy valaha – készült.
2,19 milliárd forint állami támogatást kaptak a Filmalaptól, ehhez hozzájön még a közvetett támogatás (adókedvezmény stb.), az egész valamivel kevesebb mint hárommilliárdból fog kijönni (ehhez fogható nagyságú állami támogatást az utóbbi huszonöt évben csak a Sorstalanság kapott, pontosan 1,37 milliárdot). "Ez pont annyira nem jelent semmit az embereknek, mint amikor megírja az újság, hogy egy kilométer út ötmilliárd forintba kerül. Ki a fene tudja, hogy az sok vagy kevés?" – kérdezi a producer.
A sztori
"Ez egy bosszútörténet" - meséli Nagy Ervin, aki a filmben Blaskovich grófot alakítja. Nagy ellenfele Von Ottingen báró (Gáspár Tibor), akitől még egy csúnya pofont is kap. "Két olyan lovas családról van szó, akik vetélytársai egymásnak" - magyarázza Nagy Ervin. A történet a kiegyezés táján játszódik, amikor már nem lehetett párbajozni, ezért a gróf a lóversenypályán vesz revansot az apja halála miatt. Kincsemmel próbálja legyőzni az ő lovukat. De azzal is bosszantja a bárót, hogy elcsábítja Klára nevű lányát (Petrik Andrea).Mindenesetre ha ezt a hárommilliárdot vissza akarnák nyerni a mozipénztárakból, akkor (kétezer forintos jegyáron számolva) másfél millió embernek kellene befizetni rá. Ez finoman szólva is esélytelen. A rendszerváltás óta legnépszerűbb mozifilmet, a Star Wars I. rész: Baljós árnyak-at 1,25 millióan nézték meg, ha pedig csak a magyarokat figyeljük, A miniszter félelép a nyerő 663 ezer nézővel. Hutlassa nem is akar nézőszámot tippelni, szerinte nagyon nehéz kiszámítani, hogy egy romantikus kalandfilmre mekkora igény van Magyarországon.
"A látványban tudunk nagyot dobni. Nem jellemző a magyar filmekre ez a grandiózus kiállítás, amit mi készülünk bemutatni" – mondja Hutlassa. Nagy létszámú statisztagárdát használnak, de ezeknek a többszörösét fogják látni a nézők. A díszletek is nagyszabásúan vannak megépítve, de azok is CGI-technikával lesznek kiegészítve és megtöbbszörözve.
A leglátványosabb jelenetek a lóversenyek lesznek, de látunk majd olyan városképeket is, amiktől leesik az állunk.
Épületeket kellett kicserélni a számítógép segítségével, sőt a bécsi pályához is hozzá kell nyúlni, pedig az egy korabeli, védett lelátó, ott valóban szurkolt Ferenc József.
Hutlassa elismeri, hogy nagy a nyomás. Egyrészt külső, a költségvetés miatt, magukat meg azzal nyomasztják, hogy el kell hitetniük a nézőkkel, hogy megéri ennyi pénzt költeni, mert egy egészen más látványvilágot, egy más minőséget kapnak. Az is céljuk, hogy megnyissák az utat egy következő nagy költségvetésű film előtt. A nyomás ellenére a producer meglepően nyugodt, ahogy a film rendezője, Herendi Gábor is, aki épp joviálisan instruálja a színészeket a szurkolós jelenetben, amikor a forgatáson járunk. Bal alkarjára vastag fekete betűkkel rátetováltatta: MOVIE ON.
Az 54 éves Herendi az utóbbi időszak legmegbízhatóbban sikeres magyar rendezője. Még a legkevésbé nézett filmjére (Lora) is több mint százezren ültek be a moziba, de a Valami Amerika például 534 ezer nézőt csinált. Sosem tanulta a szakmát, fogorvosként indult, később nyergelt át a rendezésre. Utolsó filmje óta hat év telt el, azóta csak a Társas játék című HBO-sorozat számos epizódját rendezte.
Puhatolózom a kollégáinál, hogy a Kincsem kihozta-e belőle az idegbeteget, de mindenki azt állítja, hogy nem. "Egy ilyen típusú forgatáshoz pont az a jóféle lazaság kell, ami a Herendiben van. Ha idegből nyomod, stresszes és feszült vagy, ami agressziót szül, akkor vége" – mondja a női főszerepet játszó Petrik Andrea.
Petrik azért nem tudta ilyen könnyedén venni a dolgot. "Az első két napon olyan tehetségtelennek éreztem magam" – meséli. "Rám jött a szorongás, hogy úristen, de béna vagyok. Nem is volt jelenetem, csak ülnöm kellett egy páholyban, és reagálnom." Neki azok a legnehezebb napok, amikor nem forgat, mert csak pörög az agya a szerepén, egy könyvet sem tud a kezébe venni, ha moziba megy, képtelen a filmre koncentrálni.
Nagy Ervin is hasonlóról számol be: "Első két nap altatót kellett bevennem.
Annyira rápörögtem arra, hogy ez életem legfontosabb feladata, hogy nem tudtam elaludni.
Egy ekkora büdzsé elején állni, az egy nyomás. Láttad, hogy hányan vannak itt azért, hogy én jó legyek. Jónak kell lenni mindenképpen, mert ötszáz ember van fizetve naponta. Eltartott egy-két hétig, amíg ezt megemésztettem."
Neki ma még plusz egy oka is van idegesnek lenni: kint van a forgatáson Andy Vajna. Iparági pletykákból már korábban megtudtam:
Vajna nagyon nem akarta, hogy Nagy Ervin játssza a főszerepet.
Gondoltam, majd finoman rákérdezek erre, de nem kellett különösképpen óvatoskodnom: nyilvánvalóan a levegőben lógott a téma, az összes ember, akivel beszéltem a forgatáson, magától kezdett el beszélni róla.
Nagy Ervin is, aki ugyan nem mondja ki Vajna nevét, de egy mímelt szivarpöfékeléssel egyértelművé teszi, hogy kiről van szó: "Voltak ellenlábasaim, finoman fogalmazva. Valaki nem bízik bennem, de hál' istennek ez engem egyáltalán nem zavar, mert az viszont, aki néz a kamera mögül, ugyanazt gondolja, mint én."
A filmügyi kormánybiztosról lehet tudni, szívesen ad tanácsokat szereposztási ügyekben. Például a Megdönteni Hajnal Tímeát címszerepére már kiválasztottak egy Amerikában élő ismeretlen magyar színésznőt, amikor Vajna azt mondta, arra a szerepre sztár kell, és javasolt tíz színésznőt, köztük Osvárt Andreát.
A Kincsem-nél nem voltak konkrét javaslatai, csak annyi, hogy szerinte Nagy Ervin nem lesz jó. Herendiék becsületesen végigcastingolták az összes szóba jöhető magyar férfi színészt Szabó Kimmel Tamástól kezdve egészen Stohl Andrásig, és végül Nagy Ervin mellett döntöttek.
"Vajna nem nevezett meg senkit, mi meg biztosak voltunk Ervinben" – meséli Hutlassa. "Speciális, összetett karaktert igényelt, Ervinnel pedig hatalmas nagy szerencsénk van, mert egy csomó olyan dolgot képes megcsinálni lóval, amit csak kevesen tudnak." Abban maradtak Vajnával, hogy a rendező döntése kell, hogy legyen, ki játssza a főszerepet. "Mégis át lehetett verekedni, mégis én vagyok itt, és én lehetek jó a filmben" – mondja Nagy Ervin.
A demokrácia működik a Filmalapnál, én vagyok rá az élő példa.
A forgatáson nem tudtam beszélni Andy Vajnával, de később e-mailben megkérdeztem tőle, miért nem akarta, hogy Nagy Ervin játssza a főszerepet. "A Kincsem egy nagyszabású film, a főszereplőn nagyon sok múlik. Többször jártam a forgatáson, az eddigi felvételek, amiket láttam, nagyon ígéretesek. Mindezzel együtt a vásznon dől majd el minden" – írta diplomatikus válaszában a kormánybiztos.
Érezhető, hogy az alkotókban maradt tüske az ügy miatt, de olyan sok idejük nem marad ezen kattogni, ugyanis lovakkal forgatni maga a rémálom.
"Iszonyatos kihívás" – kezdi Hutlassa. "Amellett, hogy rendkívül időigényes és stresszes, még borzasztó veszélyes is, amikor a ló mozog egy csomó technika, egy csomó ember között. Ha az összes biztonsági feltételnek megfelelsz, akkor is folyamatos életveszélyben vagy."
Korábban nagy lóbarát volt, most épp nem az. "Hiába idomítottak – magyarázza a producer –, mégiscsak menekülő állatok." A legfontosabb tulajdonságuk az, hogy bármi történik, akkor elkezdenek rohanni, és meg akarnak szabadulni attól a helyzettől, ami nekik nem jó. "Valószínűleg az idő majd megszépíti ezt a dolgot, és akkor visszatérek abba az állapotba, hogy csodálom őket, és legszívesebben felülnék rájuk. Most biztos, hogy nem."
Nagy Ervin szerint is nagyon fárasztó állattal forgatni, még akkor is, ha viszonylag jó fej. "A ló nem robot. Vagy van kedve, vagy nincs kedve. És ha úgy dönt, neki most nincs kedve, akkor lebontja a sátrat. Ez meg is történt velünk" – meséli a színész.
Egyedül Petrik Andrea az, aki csupa szépeket mond a négylábúakról. Ő korábban soha nem ült lóháton, miután megkapta a szerepet, a produkció fizette be egy intenzív, két hónapos lovaskurzusra, mert a figurája lóháton nőtt fel, és ezt el kell majd hitetnie a nézőkkel.
Túl vagyok az első vágtámon a filmben"
– vigyorog büszkén. De még terápiás hatással is van rá a lovaglás: "Nagyon sok mindent tanul meg az ember magáról lóháton. Iszonyú türelmetlen vagyok, időnként fegyelmezetlen, és ha kicsit is sikerélményem van, elkezdek vagánykodni, és hoppá, bukok egy nagyot."
A film főhőse Blaskovich Ernő, akit Nagy Ervin játszik. Szerinte ez a nagytermészetű gróf hozzá nagyon hasonló lelki alkatú fickó, tud azonosulni az igazságérzetével, a csökönyösségével, a nyakasságával, illetve azzal is, mennyire szereti a nőket.
Jó, hogy nem kell külön melózni azon, hogy olyan svádájú csávó legyek.
Keményen meg kellett küzdenie a szerepért. A castingon a nagy csúcsjeleneteket mind végigforgatták műteremben, így már hónapokkal ezelőtt kívülről fújta az összes szövegét. Iszonyatosan boldog volt, hogy Herendi őt választotta, de amikor ment aláírni a szerződést, lefagyott az arcáról a mosoly. "Kicsaptak elém egy mérleget, ráállítottak, és azt mondták, hogy 98 és fél kilóról tessék lefogyni 91-re. És ezt beleírták a szerződésembe."
Úgy nézel ki, mint egy kismalac – mondta neki Herendi, és ez hiába bántotta a hiúságát, komolyan kellett vennie. Ez egy utolsó figyelmeztetés az élettől – gondolta – le kell fogynia, mert különben kihízza a karakterét. "Könnyebben tudok változni, ha rákényszerítenek.
Elhízott bonvivánnak lenni a következő tíz évben nem biztos, hogy jó ötlet.
Hogyan tudott lefogyni? "Fitneszbérlet, kaja visszaszorítása, köret elhagyása, ilyen klasszik."
A forgatáson nagyon megnyugodott, amikor azt látta, hogy Herendivel mindig ugyanarról a próbálkozásról gondolják azt, hogy sikerült. "Ha valami megtörtént, akkor nem csuklózunk még tízszer-tizenötször, hogy miszlikre forgassuk magunkat." Volt már olyan korábban, hogy nem volt meg ez az összhang ("elég idő eltelt már: ez a Kaméleon-nál volt" – meséli).
Álomszerepnek nevezi Blaskovichot, de szerinte Klára von Oettingen is az, akit Petrik Andrea játszik. A harmincéves színésznővel kapcsolatban már 2009 óta szajkózzuk, hogy sokkal több filmben kéne őt használni, és úgy tűnik, végre észbe kaptak a rendezők, mert a Kincsem rövid időn belül már a harmadik film, amiben remek szereppel dobták meg (a másik kettő az Utóélet és a most decemberben mozikba kerülő Hajnali láz volt). Ráadásul itt szinte ő az egyetlen női szereplő, van ugyan egy szolgálólány (Pálmai Anna), illetve egy nő, akivel Blaskovich flörtöl a színházban (Balsai Móni), de nem látunk egyetlen feleséget vagy anyát sem.
"Akartam ezt a szerepet. Valamiért azt éreztem, hogy ezt most nekem kell eljátszanom." Petrik szerint Klára határozott nő, tudja, mit akar, van humora, felvilágosult, tanult, ízig-vérig nő, de mégis van benne valami csávós, és pont a fene nagy önbizalom és határozottság miatt nagyon sérülékeny. "Amikor időnként kicsúszik alóla a talaj, akkor ott áll egy gyerek."
Az igazi Klárának nem olvasott utána, csak a forgatókönyvből tudja, milyen lehetett. "Ő úgyis az lesz, akit én fogok játszani. Innentől kezdve az a nő nincs, csak az a Klára van, akit én csinálok" - mondja Petrik, aki tizenöt évnyi kőkemény dohányzás után pár hónapja letette a cigarettát, és elkezdett mindennap futni.
Ha nem lennék jó fizikai állapotban, ezt a forgatást nem bírnám.
Nagy fegyelem kell hozzá, nagyon be kell osztanom magamat, hogy akkor és ott jó helyre menjenek ki az energiáim." Azokra a pillanatokra gondol, amikor hosszas bindzsizés után végre forogni kezd a kamera.
Lesz bizony. Szégyen, hogy nem jutott eszembe rákérdezni, de szerencsére Petrik magától szóba hozza, hogy már túl vannak a szexjelenet leforgatásán, amitől nagyon félt, de végül jó élménynek bizonyult. "A film háromnegyedénél van, a szerelmesek addig egymáshoz sem értek.
Van egy csók, és rögtön utána egy szenvedélyes szeretkezés.
De előtte már izzik a levegő." Héderváron vették fel, a Festetics-kastélyban, de a sztori szerint egy szállodában történik.
Azért ne számítsunk semmi durvára. "Nem rajtunk volt az élesség, hanem bizonyos tárgyakon, mi csak sziluettként látszódunk" – nyugtatja meg a szemérmeskedőket Petrik Andrea. (Amúgy Herendinek van tapasztalata a témában, két filmjével is felkerült az elmúlt tíz év legjobb magyar szexjeleneteit rangsoroló listánkra.)
A forgatás november 6-ig tart, a kétórás Kincsem-film a jövő télen kerülhet a mozikba.