Mintha Ronaldóval lehetne focizni a grundon

Nagyot fordult a világ az elmúlt hónapokban az összes emberrel, aki a Saul fián dolgozott. És ha ezt még lehet fokozni, akkor vasárnap éjszaka még egyszer a feje tetejére állt az univerzum: a forradalmi megközelítésű magyar holokausztdráma elnyerte a legjobb idegen nyelvű alkotásnak járó Oscart, aminél nagyobb dicsőség nem adatik filmesnek a mai Hollywood-centrikus szakmában. Mi tette különlegessé a Saul fiát, és milyen élmény a részesének lenni? – erről kérdeztük a film készítőit.

„Szürreális, álomszerű” – Erdély Mátyás (operatőr)

A legfantasztikusabb élményem valaha, ami filmkészítéssel kapcsolatos. Iszonyatosan inspiratív munka volt. Amikor befejeződött a forgatás, már

éreztük, hogy ez valami nagyon speciális dolog.

Annyira jó volt csinálni, és annyira csodálatos, hogy mit ért el, hogy mindezt együtt tudjuk megélni. Ez az én életemben is hatalmas lépcső. Nyilván nem magától lett, az egész pályafutásom valahogy errefelé vitt. A Mundruczó-filmek alatt sok mindent megtanult az ember, amit a Saul fiá-ban lehetett kamatoztatni. (Erdély Mátyás Mundruczó Kornél három filmjének volt operatőre – a szerk.).

Erdély Mátyás, Nemes Jeles László és Cate Blanchett 2016. fenbruár 26-án Los Angelesben Forrás: AFP/2016 Getty Images/Angela Weiss

Semminek, amit valaha csináltam, nem volt ilyen hatalmas sikere, ebből a szempontból is hatalmas élmény ez nekem: nemcsak a filmkészítés élménye, hanem a siker élménye is megmarad. A bemutató utáni időszak szürreális, álomszerű: akiket korábban istenítettem, azokkal most kollegiális csacsogásokban vagyok benne. Például Kaminskival (Janusz Kaminski, Spielberg állandó operatőre, kétszeres Oscar-díjas – a szerk.) nemrég találkoztam egy kávézóban. Szinte egyenrangú kollégaként dumáltunk egy iszonyú jót. Mintha Ronaldóval lehetne focizni a grundon, teljesen bizarr.

A Saul fia megnyerte az Oscart

És megvan! Hihetetlen, hogy nemcsak drukkolunk és álmodozunk, de végre valamiben győzünk is. Köszönjük ezt az érzést Nemes Jelesnek és a többieknek! Magyarok a világ tetején. Harmincnégy év után ismét Oscar-díjas egy magyar film.

„A vérét adta érte mindenki” – Rajna Gábor producer

Volt a Saul fiá-ban egy nagyon különleges erő, amit soha korábban más filmnél nem tapasztaltam. A világosítónál is azt éreztem, hogy nem a gázsijáért állítgatja a lámpákat, hanem

van benne valamiféle extra érzelmi kötődés a munkához.

És ez minden stábtagra érvényes, mindenki érezte azt, hogy ez a történet, ez a film - ebbe mindent bele kell adni. Többet is, mint ami elvárható. Emlékszem, a folyóparton, a hamulapátolás felvételekor szakadt az eső, óriási volt a sár. De nem álltunk le, csináltuk, mindenki a vérét adta, hogy sikerüljön a jelenet.

Amikor Schilling Árpád 2003 körül megkeresett minket, hogy csinálna egy kisfilmet, friss cég voltunk, nagyon fiatalok, az volt az első munkánk. Aztán lett sok filmünk, és utólag persze úgy tűnik, mintha egy építkezés eredménye lenne az életünkben a Saul fia. Sok véletlen tényező, szerencse is közrejátszott. De felvállaltuk, akartuk a filmet, és

a lelkiismeretem tiszta: mindent beletettünk,

hogy jól sikerüljön.

A Saul fia diadalútja I. – A cannes-i zsűri nagydíja 2015. május 24-én Forrás: AFP/Valery Hache

Kívánom Nemes Jeles Lászlónak, hogy a siker pszichés terhe ne hagyja rajta a bélyegét. Szanaszét cibálják. A pihenés valószínűleg az lesz neki, amikor hazajön, és bekapcsolódhat a Sunset című új filmjének az előkészítésébe, ami egyébként már zajlik folyamatosan. Éjszakánként, amikor már vége volt az Oscarral kapcsolatos feladatoknak, a szállodai szobájában, számítógépen keresztül dolgozott velünk együtt.

Harrison Ford tizenöt percig áradozott a Saul fiáról

DiCaprio vállát lapogatta, Ryan Goslinggal dumcsizott. A Saul fia rendezőjét, Nemes Jeles Lászlót legújabb hollywoodi élményeiről faggattuk. Elmesélte, milyen volt a filmvilág krémjével végigülni egy díjkiosztót, kiderült, hogy Harrison Ford alaposan megnézte magának Röhrig Gézát, illetve hogy Brad Pitt és Ridley Scott is különvetítést tart a Saul fiából. Olvassa el az interjúnkat!

„Tank” – Zsótér Sándor (színész-rendező)

Ami fontos, meghatározó élmény volt számomra a forgatásról, az Nemes Jeles szigorúsága, csendes, kitartó állhatatossága, konoksága, és persze a saját magammal szembeni elégedetlenség. És az, hogy részese voltam valaminek, ami erős és jó. Nem dolgoztam Nemes Jeles Lászlóval előtte. Halk, türelmes ember, ami könnyen lehet megtévesztő, mert nem azt jelenti, hogy megengedő vagy elfogadó.

Nem fogad el semmit, ami egy egész kicsit is hamis.

Nagyon kifinomult a hallása, az emberi hanghoz, tónushoz való viszonya, és megvan az a képessége, hogy egy pillanat alatt kiszűri, mint egy berendezés, a hamis hangokat. Ebben nagyon erős.

A saul fia diadalútja II. - A torontói filmfesztiválon 2015. szeptember 10-én Forrás: AFP/2015 Getty Images/Mike Windle

Azt mondanám róla, hogy tank, ha ez nem lenne félreérthető.

Lassan és kitartóan menő tank.

Lát maga előtt valamit, ahhoz megtalálja az embert, aki alkalmas rá, és dolgozik, hogy az olyan legyen, amilyet elképzelt. Elhiteti vele, hogy az lehet. A Saul fia találkozást adott nekem egy ilyen emberrel. Semmilyen tanácsot nem adnék neki. Nagyon okos ember, ki vagyok én, hogy javasoljak neki. Nem is hiszem, hogy óvni kéne őt bármitől, nagyon helyén van a szíve és az esze. Remélem, nem lesznek irigyei. Egy kis cián szokott lenni az emberekben. De azt láttam, inkább nagy szeretettel és szimpátiával figyelik.

„Baráti műhelydolog” – Zabezsinszkij Éva (casting director)

Ha belegondolok, nem kizárt, hogy én annak idején a Saul fia miatt maradtam a filmszakmában. Több kellemetlen tapasztalatom volt előtte, a Lászlóval való munka emberileg nagyon más volt, partnerként kezelte a munkatársait. Szakmám szerint forgatókönyvíró-dramaturg vagyok, ez volt az első casting directori munkám. Izgalmas volt László ajánlata: azt mondta, keressünk olyan arcokat - mindegy, hogy színészek vagy amatőrök - akiket el tudunk képzelni Auschwitzban a Sonderkommandóban (zsidó deportáltak csoportja, akiket a haláltáborokban a piszkos munka elvégzésére, főként a hullák elégetésére kényszerítettek - a szerk.)

A Saul fia diadalútja III. - A Golden Globe-díjkiosztón 2016. január 10-én Forrás: AFP/Frederic J Brown

Nagyon erős összhangban dolgoztunk. Szinte minden arcról ugyanazt gondoltuk, és ha nem, érdekelt minket, mit lát a másik - így van ez most is a jelenleg készülő filmnél is. Nagyon-nagyon jó élmény volt.

Legkedvesebb élményem, amikor rájöttem, hogy Géza a Saul (Röhrig Géza, a film főszereplője - a szerk.). Sokáig nem tudtuk, ki lesz a főszereplő. Volt egy profi színész a szerepre, előbb egy francia, majd egy grúz színész, de mindketten éreztük, hogy valami nem tökéletes, színész és szerep nem fedik le egymást. Géza ott ült a szereplőválogatáson, haverként beugrott, és végszavazott, eljátszotta a kedvünkért Sault a színészeknek. Egyszer csak elkezdtem őt figyelni, és akkor éreztem azt a gyomorszorítást:

ott ült előttem Saul.

A felismerésre nagyon emlékszem, arra is, hol ültünk. Zsótér Sándorral próbáltak. Elképesztő volt az a pillanat. Olyan erősek voltak együtt, hogy nem bírtam levenni róluk a szemem. Egy pesti próbateremben megelevenedett a történet.

Röhrig Géza a Saul fia forgatásán Fotó: Zabezsinszkij Éva

Féltem tőle, hogy a témája miatt ellenállás lesz a filmmel szemben. A fesztiválokon majd azt fogják gondolni, hogy ez a téma már nem érdekes, és hiába van benne újítás, "túl van beszélve". Tartottam tőle, hogy a Saul fia nem fogja bejárni azt az utat, amit érdemelne, de ez nem ingatott meg abban, hogy amit csinálunk, az fontos.

Sok kockázat volt benne:

téma, a műfaji kísérlet és újítás, amatőrt tenni meg főszereplőnek - ez mind újabb és újabb rizikó. Sokat nevettük azon is, hogy a stábban sok mindenki nem azt csinálja, ami valójában a szakmája. László eredetileg politikatudományt végzett, én dramaturg-forgatókönyvíró vagyok, a vágó is, László írótársa Clara civilben egyetemi tanár, Röhrig Géza meg ugye költő. Nem az volt a helyzet, hogy öreg profik összeraknak egy bombabiztos cuccot, hanem az egész munka egy baráti műhely érzését keltette - és ebben nagyon jó volt dolgozni.

„Egy vicc eleje” – Jakab Juli (színésznő)

Olvasom a nézettségi adatokat, és kicsit olyan, mintha egy vicc eleje lenne: „azt hallottad, hogy Magyarországon ebben az évben egy holokausztdráma volt a legnézettebb hazai film?” Szerintem ez csodálatos. Egy témájában és megvalósításában is ennyire kényes, a nézőjétől aktív koncentrációt elváró történetre voltak a legkíváncsibbak, pedig a popcornt is leteszed a harmadik percben.

A Saul fia diadalútja IV. - Az Oscar-díjkiosztón 2016. február 29-én Forrás: MTI/AP/Invision/Jordan Strauss

Persze ez nem lehetett volna így, ha nem hullik rá a díjak krémje, de attól még magát a tényt kőbe kell vésni. Büszke vagyok a barátaimra, ismerőseimre, mert ritka az érdemmel ennyire arányos siker.