Kedden lezárult a szavazás, az amerikai filmakadémia közel hatezer tagja már leadta az általa választott filmek címét a különböző kategóriákban. Voksolni online és hagyományos módon, papíron is lehetett, de a legtöbben már elektronikusan szavaznak. A szavazatok összesítése után már csak két szervező tudja, melyik borítékban milyen név, filmcím szerepel.
A gálát 2002 óta hagyományosan a közel 3400 férőhelyes Dolby Theatre-ben tartják, ami egy monumentális kockaépület a Hollywood sugárúton, közel a Hírességek sétányához. Az Oscar-éjszakára rendszerint piros óriásmasnikkal és lámpafüzérekkel díszítik fel, előtte pedig ott húzódik a híres-nevezetes vörös szőnyeg.
Hogy ki kaphat meghívást a filmes ceremóniák leghíresebbikére, azt meglehetősen szigorúan veszik. A Saul fia stábjának például csupán négy meghívót osztottak ki, és nyolc másik stábtag vendégként vehet részt a ceremónián - tudtuk meg Rajna Gábor producertől. Nemes Jeles László rendező, Sipos Gábor és Rajna Gábor, a két producer és Röhrig Géza főszereplő mellett a helyszínen követi az eseményeket például Erdély Mátyás operatőr, Zányi Tamás hangmérnök, Urs Rechn színész és Matthieu Tapponier vágó is.
Clara Royer, a társ-forgatókönyvíró a César-díj pénteki, Párizsban tartott ünnepségéről repült egyből Los Angelesbe, neki sűrű lesz a hétvégéje. A többiek csütörtök hajnalban indultak Ferihegyről - a főszerepet játszó Röhrig Gézát kivéve, akinek lendületet vett a hollywoodi színészi karrierje, és egy filmet vagy tévésorozatot forgat Los Angelesben (hogy mit, az egyelőre titok). Nemes Jeles szintén a városban van már hetek óta.
Pénteken a rendező több alkotótársával együtt részt vett egy Oscar-eseményen, amin Cate Blanchett-től vehette át a film Oscar-jelölését igazoló hivatalos dokumentumot. A kétszeres Oscar-nyertes színésznő profi magyarsággal ejtette ki a Saul fia stábtagjainak nevét, és egyenként méltatta a munkájukat. A csapat szombaton este a menő arcok Oscarjára, az Independent Spirit Awardsra látogatott, ahonnan a legjobb külföldi film díjával távoztak (erre az elismerésre utoljára 26 éve jelöltek magyar filmet, de az nem kapta meg).
A Dolby Theatre nézőtere hatalmas, a zsöllyeszintje fölött még három emeletnyi balkon magasodik. Rajna Gábor producer elmondta, hogy Nemes Jeles, Röhrig, Sipos és ő a földszinten fognak ülni, közel a színpadhoz, a már említett többi stábtag pedig a félemeleten foglal helyet. Figyeljünk tehát, ha a kamera pásztázza majd a nézőteret.
A stáb Budapesten maradt tagjai egy belvárosi kocsmában, a Szent István-bazilikától nem messze fognak összegyűlni vasárnap éjszaka, hogy a Filmalap által szervezett zártkörű partin közösen izgulják végig az Oscar-éjszakát kézművessörök társaságában. (A többi Oscar-nézős bulit ebben a cikkünkben gyűjtöttük össze.)
Erdély Mátyás operatőr volt az, aki odatuszkolta a nézőt a főszereplő Röhrig Géza tarkójához. Hatalmas szerepet játszott abban, hogy a film olyan hatásos lett, amilyen. Naná, hogy nagyon izgul, de egyelőre úgy csinál, mintha nem izgulna. „Álmodtam is ezzel, hogy Oscar-díjátadón vagyunk, dolgozik ez bennem. Majd a helyszínen kirobban belőlem ez a feszültség, mert nyilván feszült az ember ettől. Nem azért, mert mindenképpen meg kéne nyerni a díjat.
A filmnek szerintem már lassan mindegy is, hogy megnyeri-e, vagy nem.
Nem múlik ezen semmi, inkább szimbolikus jelentése van már, nem valódi. Persze a szimbolikus jelentés is fontos."
„Előállhat olyan, ha nem nyer a film, hogy mindenki csak arra fog emlékezni, hogy volt ez a Nagy Dolog, amit vártak-vártak, aztán nem jött be.
Ez olyan magyar dolog: az olimpiai ezüstérem is már kudarc.
Ez valóban baj, de nem tudunk ezzel mit csinálni, ez a néplélek. Nem az van, hogy de jó, hogy ott vagytok, hanem az, hogy nyerjétek meg. Nem jó ez a nyomás, de már mindegy.”
Rajna Gábor producer sem nyugodt. „Elmondhatatlan lelkiállapotban ültem végig a Golden Globe-ot is. Szörnyű érzés, az ember gyomra minimálisra szűkül, és
amikor kimondják a film címét, akkora kő gördül le az ember szívéről, hogy az hihetetlen.
Amikor Helen Mirren azt mondta, olyan ország kapja a díjat, amelyik még nem nyert, már lehetett tudni, hogy azok mi vagyunk, mégis maradt az iszonyatos görcs egészen addig, míg ki nem mondta a film címét is.”
„A díjra jelölt öt film között nagyon erősek vannak. Az, amelyikkel erőteljesebben foglalkozott a sajtó, az a Mustang, ami végigkövetett bennünket a fesztiválokon, versenyeken. Sokan beszélnek arról, hogy a mi filmünk lehet a befutó, de
így lehet a legnagyobbat bukni.
Én nagyon boldog vagyok már attól, hogy idáig eljutott a film, nem fogok összetörni, ha nem nyerjük meg, de nyilván nagyon izgulok.”
„Persze, hogy izgulok - mondja Sipos Gábor producer is. - Hónapok óta mindenki azt kérdezi, hogy szerintünk mi lesz. Mit lehet erre válaszolni?" Ő is személyesen fogja végigkövetni a ceremóniát a Dolby Theatre-ben. Babonája rengeteg van, nem is sorolja el nekünk, mennyi minden, „nehogy valamelyik babonám megharagudjon rám".
„Minden pillanatát élvezni fogom, és egy életen át el fog kísérni, az biztos - mondja az Oscar-éjszakáról. - Talán furán hangzik, de már várom, hogy véget érjen."
Zányi Tamás hangmérnök ellenben nem izgul. "Nincs miért, a győztes már eldőlt, csak még nem hirdették ki." De azért elismeri, hogy a drukk megvan benne is, mert nagyon jó volna megnyerni az Oscart. "Persze, ha én volnék a rendező, akkor valószínűleg jobban izgulnék."
Látott részleteket a másik négy jelölt filmből, és mind nagyon érdekesnek és értékesnek tűnt neki, szerinte bármelyik megkaphatja a díjat. "Nekünk persze a Saul a legfontosabb."
Amúgy nem szokott sokat foglalkozni az Oscarral, a fődíjat nyert filmet azért igyekszik mindig megnézni utána, de előfordult, hogy nem találkozott az ízlése az Akadémia-tagokéval.
Zabezsinszkij Éva castingdirector életében először fog végignézni egy Oscar-közvetítést. „Elsősorban ez egy show, és mint show, annyira nem érdekes. Az érdekes, hogy Amerikában mit tartanak jó filmnek, akkor is, ha adott esetben nem értek egyet. - Egyelőre nem izgul. - Lehet, hogy még nem fogtam föl a jelentőségét.
László Harrison Forddal gazsulál, Ridley Scott tart neki különvetítést, DiCaprio anyjára hivatkozik, aki naponta rákérdez, hogy látta-e már Leo a filmet!
Ő valószínűleg már ráült erre a trackre. Én innét Budapestről ezt még annyira nem érzem, az én kezemet nem rázogatta Han Solo... - Persze a pesti stábbuliba elmegy azért. - Jó lesz együtt követni az eseményeket.”
„Állati jó, ha nyer, de ha nem nyer, akkor örülünk a többi díjnak. Nyilván Lászlónak nagyon mást jelent ez a dolog. Ha valamiért fontos személy szerint nekem az Oscar, akkor azért, mert akkor talán olyanok is megnézik a filmet, akik eddig nem, akár Magyarországon, akár máshol. - A legnagyobb sokk viszont számára nem az Oscar-jelölés volt. - A cannes-i filmfesztiválon szembesültem vele, hogy ez sokkal nagyobb dolog, mint amit vártunk tőle. Amikor László felhívott a hírrel, hogy a film bejutott a versenyprogramba,
két óráig olyan eufóriát éreztem, mint ritkán életemben.
Bekerült a top programba, pedig oda elsőfilmek nem szoktak. Azt gondoltuk akkor, hogy ez a teteje, nem mertünk tovább gondolkodni ennél. Aztán amikor láttam, hogy milyen szeretettel, meghajlással, tapssal fogadják a filmet Cannes-ben, az megrendítő volt. És akkor beindult: Golden Globe, Oscar-jelölés, mind újra egy-egy ámulat, az ember csak néz tátott szájjal. Idő volt, mire ezt befogadtuk. De az első volt a legnagyobb, a legváratlanabb - a hárosi díszletből Cannes-ba...”
Zsótér Sándor színész-rendező, aki a filmben a Nyiszli Miklósról formázott tábori boncolóorvost alakítja visszafojtott hangon, zseniálisan, szintén nem egy nagy Oscar-nézős figura. Most sem biztos benne még, fogja-e nézni egyáltalán a díjátadót. Majd a véletlen eldönti, mondja, bár ő is kapott meghívót a stábbuliba.
A Golden Globe-ot nem nézte, „de Cannes-ért nagyon izgultam, hogy sikerüljön neki, aztán az egész elszabadult - mondja, a Saul fia elképesztő diadalútjára utalva. Amikor stresszelt, az inkább a forgatás volt. - Hirtelen nagyon nehéznek tűnt a feladat, halálra izgultam magam.”
Jakab Juli színésznő-forgatókönyvíró, aki a Saul fia egyetlen fontos női szerepét játszotta - egy női rabét, akit vagy valami rejtélyes kapcsolat fűz Saulhoz, vagy nem, erről a rendező, a szereplők és a nézők véleménye eltér -, Zsótér Sándorral ellentétben lelkes Oscar-néző volt mindig is. „Tízévesen néztem meg először a gálát, amit VHS-re vett a nagymamám. Enyhe prekamasz depressziómban szerintem száznál többször láttam azt a felvételt; azóta bevonulástól végefőcímig végignézem mindig, nem hanyagolom a hangvágást és a legjobb rövid dokumentumfilmet díjazó szekvenciákat sem.”
„Egy időben szerveztem közösségi Oscar-nézést az Ankerba, volt kvíz és mindenféle koktélok is. Erre valójában az motivált, hogy így előfizettek az HBO-ra, és nem otthon kellett kuksolnom valami akadozó stream előtt. Nagyjából tavaly-tavalyelőtt kezdett kókadni a lelkesedésem, már csak másnap tárgyaltuk végig a ruhákat Éva barátnőmmel, és nem tudtam fejből rávágni minden kategóriára, hogy szerintem ki érdemelné a díjat, ám ki fogja racionális érvek alapján megkapni. Biztos a Saul miatt is, de most szerencsére újraéledtem poraimból, és felkészülten (már csak a Carol-t és a Brooklyn-t kell letudnom) várom a hétfő hajnalt.”
A rendező féltestvére, Nemes-Jeles Veronika gyártásvezető, aki az előkészítési szakaszban dolgozott nyolc hónapig a Saul fiá-n, nagyon szokott izgulni a fesztiválokon, még a kisebbeken is. "A Klipszemlén is majdnem tachycardiás rohamot kaptam. - Most viszont egyáltalán nem izgul, mivel teljesen biztos benne, hogy a Saul fia nyerni fog. - Nagyon csodálkoznék, ha nem. - Azért biztos, ami biztos, össze fogja szorítani keresztbe a mutató és a középső ujjait, hogy bevonzza a szerencsét, ez állandó babonája. - Erről szeretnék egyébként leszokni, meg arról is, hogy gyártásvezetőként az asztal alá rejtett kezemen számolok."
Minden évben szokta nézni az Oscar-díjátadót, sőt bizonyos köszönőbeszédeket akár százszor is visszanéz (leginkább Halle Berryét). Persze most is fogja nézni a ceremónia közvetítését: egy kanapén a barátnőivel, akik mind szakmabeliek, ráadásul Magyarországon készülő külföldi filmekben dolgoznak, így a legtöbb Oscar-jelöltet már látták smink nélkül. Szóval jól fognak szórakozni, még akkor is, ha tudják, az Oscar nem feltétlenül mérvadó: „az Oscar ott kezdett el kevéssé komolyan vehető lenni, amikor a Szerelmes Shakespeare nyert, de az idén Leónak és a Saul-nak muszáj győznie".
Hogyan örülnek az Origo olvasói a Saul fia Oscar-győzelmének?
Vasárnap éjszaka az egész ország azért fog szorítani, hogy 34 év után ismét Oscar-díjat kapjon egy magyar film. Nagyon kíváncsiak vagyunk arra, ön hogyan éli meg a győzelem pillanatát, ezért kérjük, csináljon magáról egy videofelvételt pont akkor, amikor kihirdetik a legjobb idegen nyelvű film Oscar-nyertesét, és töltse fel a videót ebbe a Facebook-csoportba, vagy pedig rakja a YouTube-ra vagy a Videára, és küldje el az URL-jét a filmklub@origo.hu címre. Ha ne adj' isten úgy alakulna, hogy mégsem a magyar film nyer, akkor is jöhet a videó, mert a bosszankodását is megnéznénk. Hajrá, Saul!