Levágott végtagokon még sosem röhögtünk ennyit

Még egy képregényfilm? – sóhajt fel bárki, aki nem Pókember-füzetekkel a párnája alatt alszik. Hiába zsúfolt a mezőny, az X-Men-filmek világában játszódó Deadpool kitűnik a vetélytársak közül, még úgy is, hogy lényegében semmit nem tesz hozzá az utóbbi években túlpörgetett műfajhoz, csupán kérlelhetetlenül kifigurázza. 

Deadpool mutáns, exkommandós harcművész, a Farkaséhoz hasonló öngyógyító képességekkel, és bár korántsem olyan híres Marvel-szereplő, mint az X-Men vagy a Bosszúállók prominens tagjai, de még így sem ismeretlen a nézők számára, hiszen már az első Farkas-filmben is találkozhattunk vele, ráadásul szintén Ryan Reynolds alakításában.

Második esély

A figura már közel egy évtizede várta a megfilmesítést, amikor kiválasztották Hugh Jackman egyik ellenfelének, és kifejezetten ironikus, hogy az alapvetően karakteridegen, teljesen elbaltázott megjelenés vezetett oda, hogy Deadpool végül megkaphatta a saját filmjét. A második lehetőség szerencsére egyáltalán nem kötődik az első felbukkanásához, a történet szempontjából olyan, mintha az X-Men kezdetek: Farkas meg sem történt volna.

Bolond ütközik kétszer egy kőbe – Ryan Reynolds a Deadpool című filmben Forrás: InterCom

Éppen ezért most sem ússzuk meg eredettörténet nélkül: főhősünk Wilson Wade (Ryan Reynolds), a nagypofájú zsoldos, aki a testét felemésztő rák elől egy gyanús kezelésbe menekül, amitől ugyan elpusztíthatatlanná válik, viszont olyan ronda lesz, mint a bűn. Utóbbi főleg a főgonosz, a szintén mutáns Ajax (Ed Skrein) érdeme, akit hősünk a kezdetektől igyekszik kézre keríteni.

Ez hülye!

Mivel a figura újbóli bemutatása elkerülhetetlen volt, az alkotók láthatóan nem egy szövevényes történet kidolgozására, hanem az elborult főszereplőre és a hasonlóan elszállt hangulatra helyezték a hangsúlyt.

Deadpool, a Marvel-univerzum egyik legszórakoztatóbb karaktere,

szupergonoszként kezdte a pályafutását a kilencvenes évek elején, majd szép lassan az ikonikus karakterek elé görbe tükröt tartó antihőssé nőtte ki magát.

Bolond lyukból bolond szél fúj - Ryan Reynolds a Deadpool című filmben Forrás: InterCom

Soha be nem áll a szája, mentálisan instabil, hangok vitatkoznak a fejében, ráadásul tudatában van annak, hogy csak egy képregényfigura. Rendszeresen áttöri a negyedik falat, ki- és beszól az olvasóknak, ezzel téve egyedivé szinte minden történetet, amiben szerepel.

Ha nem is sikerült mindezt maradéktalanul átültetni a vászonra, a végeredmény még így is parádés, és már az őszinte előzeteseket idéző főcím alatt világossá válik, hogy nem egy átlagos szuperhősfilmre váltottunk jegyet.

A szokványos bosszúsztorit ugyan színesíti a szerelmi szál és az időben oda-vissza ugráló cselekmény, de a szórakozást nem a fordulatok biztosítják, hanem az a poéncunami, ami az első képkockákkal indul, és egészen a stáblistát követő jelenetig kitart. Bár Vasember cimboráitól sem idegen a humor,

a Marvel-filmeken összesen nem röhögtünk annyit, mint a Deadpool első húsz percén.

Agyament kikacsintások

Szinte minden pillanatra jut valamilyen geg, a poénok széles skálán mozognak, az alpári beszólásoktól kezdve a lassításban úszó abszurd tárgyakon át egészen a számolatlan filmes kikacsintásokig, amelyek között akadnak olyan durván agyamentek, hogy azokon képtelenség nem röhögni.

Sorba megy, mint a falusi bíróság – T.J. Miller és Gina Carano a Deadpool című filmben Forrás: InterCom

Az egyik legemlékezetesebb a James Franco-féle 127 órá-t megidéző jelenet, egy amputált végtaggal, de az alkotók az önkritikának sincsenek híján: ha kell Ryan Reynolds karrierjét tiporják sárba (többször is), nem szégyellik beismerni, hogy Deadpool első filmes szereplése katasztrofális lett, és

úgy általában az egész szuperhősműfajt gátlások nélkül röhögik szembe.

A vörös-fekete hacukában parádézó főhős rendszeresen kiszól a nézőtérre, elhumorizál a film alacsony költségvetésén, lehordja a maskarás kollégákat, és egyáltalán nem úgy viselkedik, mint a többi szuperember – hozzá képest még Hugh Jackman Farkasa is teljesen visszafogott karakter.

Fejlövés közelről

A megállás nélkül záporozó poénok mellett a film éppen attól szórakoztató, hogy nyoma sincs a Marvelnél és a DC-nél megszokott korhatárbiztos finomkodásnak. Ha előkerül a katana, akkor fröccsen a vér, hullanak a fejek és a végtagok, a homloklyukasztó fejlövéseket közvetlen közelről látjuk, és a főhős fenekébe fúródó lövedékekről sem maradunk le.

Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel – Brianna Hildebrand és Ryan Reynolds a Deadpool című filmben Forrás: InterCom

Az első nagyjátékfilmjét rendező Tim Miller ugyan nem lép túl a bevált sablonokon, de a lassításokkal és egymás hajigálásával jócskán megtűzdelt akciójeleneteket mégis feldobják a főhős infantilis megmozdulásai és a véget nem érő laza szövegelések. A lendületet viszont alkalmanként megtörik a látványos részeknek megágyazó visszaemlékezések,

Ryan Reynolds pedig továbbra sem elég karizmatikus színész ahhoz, hogy igazán szórakoztatóvá varázsolja a blőd romantikus pillanatokat.

De amikor visszakerül a fejére a maszk, az rögtön kárpótol a helyenként feleslegesen hosszú és fele olyan vicces jelenetekért.

Valentin-napra tökéletes

A Deadpool ezeréves toposzokból építkezik, de mindeközben egy percre sem veszi komolyan magát, és az elmebajos karakter maximumra járatása mellett arra is jut energia, hogy a hős megtalálja a helyét az X-Men-filmek világában. Sőt még olyan Marvel-filmes utalásokat is kapunk (nézzük meg jól a finálé helyszínét), amelyek láttán biztos, hogy még a Disney-nél is elismerően csettintenek.

Alvó róka nem fog csirkét – Ryan Reynolds és Morena Baccarin a Deadpool című filmben Forrás: InterCom

A kerge mutáns kalandja agyzsibbasztóan egyszerű, de éppen ettől lesz üdítő az összefonódó folytatások és spin-offok tengerében.

Jó végre egy olyan hőst nézni, aki nem a világ megmentésén fáradozik,

aki nem egy nemes eszme felkent harcosa, és még az ellenfeleit is a koporsóba küldi dutyi helyett. A Deadpool ráadásul Valentin-napra is tökéletes, hiszen Ryan Reynolds elcsúfított ábrázatát látva a lányok már azért is hálásak lesznek, ha egy 10-es skálán mindössze 5-ös pasi szorongatja a kezüket a moziban.