Az Oscar-szezon egyik, több mint húszéves hagyománya, hogy a februári Vanity Fair mindig speciális Hollywood-szám, kihajtható címlappal, rajta az éppen aktuális sztárokkal és reménységekkel. A fotót mindig Annie Leibovitz készíti.
Az is hagyomány, hogy a címlapot mindig rengeteg kritika éri. Ki került rá? Ki nem? Ki van az első oldalon? Ki szorult a behajtott második-harmadik lapra? A magazin odafigyel a reakciókra, és idén kínosan ügyeltek arra, hogy ne vádolhassák őket bőrszín vagy kor alapján diszkriminációval.
Az idei címlap a leggyakoribb és legjobban bevált tematikához nyúl vissza: a színésznős csoportképhez. A domináns szín a fekete, a DListed blog szerzője meg is jegyezte, hogy mintha egy glamúrtemetésen unatkozó színésznőcsapatot látnánk, akikhez véletlenül odacsapódott a temetésre meg sem hívott, mindenki mással ellentétben furán mosolygó Diane Keaton. Keaton szerepeltetése tényleg meglepő fordulat, tekintve, hogy nincs az idei Oscar-szezonban filmje, sőt, az utóbbi tíz évben sem nagyon volt.
Mindenesetre élő legendákból rajta kívül is jutott a címlapra: a 78 éves Jane Fonda végül nem kapott Oscar-jelölést az Ifjúság-beli nyúlfarknyi, de annál emlékezetesebb szerepéért és a hetvenéves Helen Mirrennek sem jött össze a jelölés a Trumbó-ért, a 69 éves Charlotte Rampling-nek viszont végre igen, a 45 év főszerepéért először ismerte el az Akadémia.
Érdekes egyébként, hogy a címlap első oldalán a huszonöt évesen negyedszerre Oscar-jelölt Jennifer Lawrence az egyetlen negyvenöt alatti színésznő, a 46 éves Cate Blanchett, az 50 éves Viola Davis és különösen a 78 éves Fonda majdnem ötvenre emelik a fő címoldal átlagéletkorát.
A kor mellett a másik nagy küzdelem a bőrszín, és a magazin tanult korábbi hibáiból, ráadásul a csupa fehér Oscar-jelölt miatti balhé idején nagyon rosszul vette volna ki magát, ha nem raknak afroamerikai színésznőket is a csoportképre. Viola Davis egyébként mindössze a második színes bőrű színésznő, aki az első oldalon szerepel; utoljára Thandie Newtonnal sikerült ez a bravúr 1999-ben.
A szimbolikus gesztusok fontosak, de azt is tudni kell, hogy Davis négy évvel ezelőtti Oscar-jelölése (A segítség) óta nem kapott valamirevaló filmfőszerepet Hollywoodban, és csak annak köszönhetően számít aktuális sztárnak, hogy a tévében foglalkoztatják, és a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?című sorozatért folyamatosan díjakat nyer.
Hasonló a helyzet a tavalyelőtt a 12 év rabszolgaság-ért Oscart nyert Lupita Nyong'óval is; a Star Wars: Az ébredő Erő-ben és A dzsungel könyvé-ben is csak a hangját hallhatjuk. Gugu Mbatha-Raw pedig nem idei felfedezett, hanem tavaly volt a nagy éve, amikor a Beyond the Lights és a Belle című filmekkel tarolt, de ettől még van rá némi esély, hogy befuthat annyira, mint fakóbb bőrű kolléganői, Alicia Vikander, Brie Larson vagy Saoirse Ronan.
Ők egyébként mindhárman a húszas éveikben járnak, dúskálnak a szerepekben, és ketten közülük (Larsonra és Vikanderre érdemes fogadni) hónap végére valószínűleg Oscar-díjasok is lesznek.
Némileg kakukktojás még Rachel Weisz is, hiszen ő az utóbbi időben alig kap szerepet Hollywoodban, bár 45 évesen érdekesebbek a választásai, mint tíz éve az Oscar-díja (Az elszánt diplomata) után. Tavaly például két európai rendezővel dolgozott (Paolo Sorrentino - Ifjúság, Jorgosz Lantimosz - A homár) és mindkét film nagyon izgalmas remekmű volt. Közben most mutatták be a Sundance-en a Complete Unknown című, érdekesnek hangzó új filmjét, és még idén jön a The Light Between Oceans is, amelyben Alicia Vikander és Michael Fassbender a partnerei.
Weisz egyébként utoljára 2002-ben szerepelt a Vanity Fair Hollywood-számának címlapján, Jennifer Lawrence 2012-ben, Lupita Nyong'o és Brie Larson 2014-ben, az idei rekorder viszont Cate Blanchett, aki 1998, 2001 és 2005 után most negyedszerre pompázik ott a csoportképen. A korábbi Vanity Fair-címlapokat itt lehet átböngészni, az idei portrék pedig ide kattintva érhetők el.