Till Attila egy interjúban azt mondta a Tiszta szívvel kapcsán, hogy „sírós-nevetős” filmet akart csinálni. Szerinted összejött?
Szerintem igen. Volt, aki mondta, végig potyogtak a könnyei, hol a sírástól, hol a nevetéstől. Én is végig nevettem, mondjuk volt, ahol inkább befogtam a szememet.
Melyik résznél?
Amikor az édesanyámmal, Zitával (Balsai Móni) van az a veszekedős, jól odamondós jelenet a padnál. Azt kicsit nehezen sikerült a forgatáson megugranom. Mások is mondták, és én is úgy gondolom, hogy a film mindennek a határán van, kicsit akciós, kicsit poénos, van benne dráma, de
nem azt érzed fél óra után, hogy már vágnád fel az ereidet,
mert csak szenvednek.
Hogy kerültél be a filmbe?
Tilla járt alapítványokhoz, ahol kerekesszékes sportolók között keresett embereket a szerepre, és legalább öt ismerősöm is ajánlott neki engem. Csörgött a telefon, hogy „Helló, Till Attila vagyok a TV2-től”, felvázolta, miről lenne szó, hogy üljünk le egy kávéra, és eldöntöm. Amikor leültem vele és Thuróczy Szabolccsal, közölte tök konkrétan, hogy nem én vagyok az egyetlen jelölt, szóval nekem is végig kellett mennem a castingon, sokat kellett gyakorolni, improvizálni.
Amikor eldőlt, szólt, hogy megnyertem a gladiátorharcot.
Volt olyan pont, amikor megijedtél?
Volt egy olyan para, hogy lesz-e ebből valami, aztán, hogy úristen, színészkedni kell, és akkor a forgatáson, hogy na, most itt vagyunk élesben. Nagyon szerencsésnek érzem magamat, hogy az első nagyjátékfilmem, ha nem is lesz több, egy olyan társasággal készült, akik elfogadtak.
Ezt mire érted? Hogy nem vagy képzett színész?
Igen. Volt egy félelmem, hogy új közegbe megyek, és vajon mit gondolnak rólam, szerintük képes vagyok-e erre a feladatra. A Filmalapnak voltak kétségei az amatőr színészek miatt, ezért is aggódtam. De ez első forgatási nappal kábé el is múlt.
Az életben sokkal nyitottabb és beszédesebb vagy, mint a szereped szerint. Nem irigykedtél, amiért a filmben Ádám karaktere vitte a poénok nagy részét?
Igazából nem. Mindenkinek megvolt a saját kis szerepe, Szabolcs a pótapa, én az érzelmes kisfiú és a megmondóember, Ádám meg a humorzsák.
Thuróczy Szabolcs hiteles volt a kerekesszékben?
Nagyon.
Direkt néztem a film alatt, de nem találtam egy olyan pontot, ami nem hiteles.
Nagyon sokat gyakorolt, sokat kérdezett tőlem is. Az külön jó, hogy a filmben néha kicsit esetlennek tűnik, például amikor beakad a kereke Tóni háza előtt. Nézőként lehet, azt gondolod, azért, mert béna, közben ez még velem is megesik.
Amikor a forgatási nap végén ő felállt a székből, nem jött ki furán?
Mondhatnám, hogy lelkileg rosszul érintett, de a barátaim is ki szokták próbálni a kerekesszéket.
Van, aki nem is mer beleülni, mert nekem majd rossz érzés lesz látni felállni, de ez nem ilyen.
A filmben van egy rész, amikor a Szent István-bazilikánál egy néni aprót akar neked adni, hogy „te kis szegény”. Ilyen előfordult már?
Azt konkrétan az én életemből vittük bele. Már nem kis összeget ezekből gyűjtöttem össze ezekből.
Szóval máskor el szoktad fogadni?
Nem szoktam, de van, hogy a kezedbe nyomják, továbbmennek, és nem tudsz mit csinálni. A másik, amikor nem pénzt kapok, hanem, hogy „majd Isten felállít a székből”, és „eljön majd a megtisztulás”, de pontos dátumot sose tudnak mondani, hogy meddig várjak még.
A filmben eléggé lehűtitek Szabolcs karakterét, amikor erősködik, hogy majd fel fog tudni állni. Ez mennyire jellemző?
Egy nyáron át jártam az országos rehabilitációs intézetbe kerekesszék-használatot tanítani friss sérülteknek. Döbbenetes, mennyien sérülnek meg építkezés közben, vagy „beültem a részeg barátom mellé” típusú autóbalesetben.
A friss sérült általában úgy gondolja, hogy még fel fog tudni állni, most csak pihenőn van,
most nem akar mozogni a lába, de egy hónap múlva fog. Van, aki aztán bezárkózik, teljesen depressziós lesz. Sokaknak a sport segít, egy srác például, miután lesérült, testépítő lett, és úgy van vele, nem ér rá azzal foglalkozni, milyen nehéz az élete, célja van, amit el akar élni.
Nekünk, akik születésünktől mozgáskorlátozottak vagyunk, egyszerűbb, mert már kicsi korunktól szembesülünk azzal a ténnyel, hogy ez az élet, és nem fog változni. És megszokod egy idő után, hogy lépcsők, segítségkérés, satöbbi. Ehhez képest annak, aki húsz évig bármit el tudott önállóan intézni, majd egyszer csak jön egy vágás, és a következő jelenet az, hogy négy keréken kell mindent megoldani, nehezebb. És sokszor a család meg a körülmények miatt. Kiderül, hogy nem tud bejutni a lakásba, hogy el kéne költözni, vagy a filmben is látható, hogy milyen nehéz egyáltalán egy kerekesszéket betenni a kocsiba.
A filmből átjön, hogy egy átlagos napotok körülbelül ötször nehezebb. Te mennyire tudsz önállóan élni?
Javarészt önállóan élek, de minden a környezettől függ.
Ha bemegyek egy konyhába, ahol minden tök magasan van, és semmit nem érek el, akkor onnantól meg vagyok lőve.
Az a szerencsém mondjuk, hogy jó hosszú kezeim vannak, így elég sok mindent elérek. A film elég jól bemutatja, attól, hogy valaki sérült, ugyanúgy tud nagyjából bármit csinálni. Lásd szórakozóhelyekre járni. Csak kicsit több segítséget kell hozzá kérni.
Persze nem mindig könnyű, például a tömegközlekedés rengeteg idő, kérni kell, hogy álljanak arrébb, vagy engedjék le a buszon a rámpát – ezek azért egy idő után kiszívják az emberből a lelket. Úgyhogy vannak olyan napjaim, amikor ott tartok, hogy már nem akarok több embert látni. De tök sokan jófejek és segítőkészek.
Az Instagramodon is látszik, hogy nagy éjszakai életet élsz, pedig a bulizós jelenet alapján szórakozóhelyre menni se lehet egyszerű.
Igen, nem könnyű a hangos tömegben mindenkinek szólni, hogy kicsit álljon arrébb, de a barátaim ebben nagy segítséget jelentenek. A legviccesebb az egészben, hogy
kicsit illumináltabb állapotban mindenki sokkal segítőkészebb,
vannak, akik ilyenkor önkéntes testőrré avanzsálódnak. Most már kitapasztaltuk, hogy melyik helyen van mozgássérültmosdó, bár előfordult már egy-két fülkés vécénél, hogy a haverom tartotta kint a vécéajtót, hogy ne jöjjön be senki.
És az ismerkedés?
A film elég szókimondó, csak szexjelenetet nem írtunk bele. Benne van, hogy
a mozgássérült élete nem fenékig tejfel, csak mert ingyen parkolhatsz rokikártyával.
Gonddal is jár, vagy egy-két lemondással. De ahogy szóba is került, segédeszközökkel mindent meg lehet oldani.
Abban a jelenetben, amikor póló nélkül kellett felfeküdnöd az orvosi vizsgálóasztalra, nézőként azt éreztem, hogy valami intim titokba avatnak épp be. Neked ezt kényelmetlen volt megosztani?
Fura volt, hogy most éppen azt vesszük, hogy én oda sérülten kifekszem, és akkor éppen görbe a hátam. Kicsit jobban rá is játszottam. Attól függetlenül azért ott volt a saját magam sérültségének a látványa.
Anyukád nevelt fel. Nagyon betalált neked a karakter, aki az apahiányát próbálja valahogy feloldani?
Nem, én ezt már eltemettem magamban.
Volt idő, amikor hiányzott az apám, és próbáltam vele kapcsolatot létesíteni, de megbukott a történet.
Nem úgy állok hozzá, hogy soha többé nem is akarom látni, az apai nagyanyámmal például nagyon jóban vagyunk. Apa ilyen, más meg amolyan. Tilla is kérdezte, hogy keresett-e most apa. Eddig nem.
Tilla nem vette át kicsit ezt az apaszerepet az életedben?
De, vicces, hogy egy kicsit igen. Más is mondta már, hogy Tilla a szárnyai alá vett, kicsit tényleg a fogadott fia lettem.
Hülyültünk azzal, hogy Tilla rég eltitkolt gyereke vagyok.
Elég sok időt töltöttetek együtt. Nyugtass meg mindenkit, hogy Tilla néha azért belassul.
Hazudhatnám, de nem. Nagyon durva, hogy már korán reggel hatalmas lendülettel indította a forgatást, mint akinek alágyújtottak, úgy pörgött, és nem is állt meg. De szerintem ez tök motiváló, sosem érzed, hogy unja magát, hanem látod, hogy élvezi és tolja.
Jól mutatnak a vonásaid a vásznon. Nem modellkedtél?
Már megkaptam, hogy én vagyok a filmben a „szép arcú karakter”. Nem modellkedtem, de érdekel a divat, vannak a divatszakmában ismerőseim.
Hogy keveredtél közéjük?
Első alkalommal fizettem, hogy bemehessek egy divatbemutatóra, tetszett, érdekelt, jelentkeztem bloggernek, bökdöstem a szervezőket. Aztán felismertek a blogról, az Instagram-oldalamról, követtek, és az évek során kialakult, hogy hívnak divatbemutatókra.
De nem az van, hogy csak a divatközegben lógok, mert menőnek akarom érezni magamat.
Több közösségben is benne vagyok, és ezeket tök jól össze lehet hozni.
Rengeteg a követőd az Instagramon. Mi volt az első képed, amit kiraktál?
Még jogi asszisztens szakra jártam, és az egyik szaktársammal beszuszakoltuk magunkat egy pici liftbe, és ott lőttünk egy szelfit. Nagyon művészire sikerült.
Volt egy pont, amikor érzékelhetően berobbant a követőid száma?
Igen, ahogy egyre több futóversenyen vettem részt. A fotók megosztásával egyre több külföldi követőm is lett. Például tök vicces, a New York-i maratonin tekertem, amikor az Instagramomra kiírta valaki, hogy ne haragudj, nem te mentél el itt épp a parknál? Mindezt egy akkora városban!
Palvin Barbarával több közös szelfid is van az Instagramodon. Vele milyen viszonyt ápolsz?
Barbival nagyon sok rendezvényen találkozunk meg beszélgetünk egy kicsit, de igazából ennyi.
Mit üzennél azoknak, akik csak áhítoznak egy közös Palvin Barbi-s képre?
Ne adják fel, sikerülni fog az a közös fotó. De szerintem sokszor jobb elbeszélgetni egy személlyel, mint egy közös fotót kicsikarni belőle, aztán továbbmenni.
Mindig ennyire sűrű életet éltél, vagy egyszer csak bekattant valami?
Igazából gyerekként is már társasági ember voltam, de az első nagy lökést a kerekesszékes tánccsoport jelentette, ami kellett ahhoz, hogy rájöjjek, én is ki tudom hozni az életemből azt, amit szeretnék.
Megvolt a New York-i maratoni, az első nagyjátékfilm, és még csak 23 vagyok.
Melyik az a film, amelyik szerinted hitelesen mutat be testi fogyatékossággal élőket?
Az Életrevalók az egyik nagy, kétszer vagy háromszor is láttam, ha nem többször. A Hasta la Vista! is elég erős, bár abban azért látszódott, hogy meg van játszva. És tök ciki, de az Avatar jutott még eszembe. Sokáig teljesen elhittem, hogy a főszereplő kerekesszékes.
Mit láttál utoljára moziban?
A Star Wars: Az ébredő Erő az utolsó mozis élményem. Élveztem, jó volt, de közben mintha csak egy remake-t néztem volna.