Mostanában divatba jöttek a monodrámák, az olyan filmek, amelyeknek egyetlen szereplője van, és ez a szereplő élve eltemetve (Ryan Reynolds az Élve eltemetvé-ben), csomagtartóba zárva (Stephen Dorff a Gyötrelmes csapdá-ban) vagy egy autó kormányához láncolva (Tom Hardy a Locke-ban), kizárólag telefonon kommunikál a külvilággal. Ezek a monodrámák egy helyszínen, valós időben játszódnak, és kilencven percen át csak a képkeretbe zárt főszereplőt mutatják.
A Deeper is ilyen film lesz. Landis forgatókönyve az elejétől a végéig egy koporsó méretű, high-tech kabinban játszódik a víz alatt. A főszereplő Eddie Breen (Bradley Cooper), a bukott űrhajós, aki vállalkozik az öngyilkos küldetésre, hogy a Belle of the Bottom névre keresztelt egyszemélyes tengeralattjáróban lemerül a Föld legmélyebb pontjára, az ún. Ni’hil-árokba. (Ezt a képzeletbeli helyet a Mariana-árok és a Bermuda-háromszög keresztezéseként kell elképzelni.)
Végig a kabinban maradunk, végig Breent látjuk, illetve azt, amit hősünk a tengeralattjáró ablakából lát (vagy látni vél). A képen kívüli szereplőknek (irányítóknak, kollégáknak, barátoknak, családtagoknak) csak a hangját halljuk; Breen rádión keresztül kommunikál velük, miközben a tengeralattjáró merülését – a történet szerint – egy drón segítségével milliók figyelik élőben.
Landis forgatókönyve kilencvenoldalas, tehát nagyjából egy másfél órás, valós idejű, megszakítatlan utazást kapunk. Az első felvonás, vagyis az első harminc oldal bemutatja a főhőst és az alaphelyzetet. Megtudjuk, hogy Breen özvegyember, egyedüli neveli fiát, és erre a küldetésre valamiféle vezeklésből jelentkezett. Valamit jóvá akar tenni.
Ahogy egyre mélyebbre merül, Breen – A mélység titka és a Merülés a félelembe nyomdokain - különös dolgokat tapasztal maga körül. Természetfeletti találkozásai vannak. Nem tudja, hihet-e még a szemének, vagy akár a fülének. Képzelet és valóság határa elmosódik, Breen végül már saját létezését is kétségbe vonja.
A második felvonásban a kabin látványos, Gravitáció-szerű vészhelyzetekbe kerül, Breen pedig fokról fokra rádöbben, hogy – mint a Solaris-ban, a Halálhajó-ban vagy A gömb-ben – ez az utazás nem is annyira a tenger, mint inkább saját lelkének mélyére vezet. A természetfeletti látomások sem mások, mint saját félelmeinek kivetülései.
Ahogy a harmadik felvonásban, az utolsó harminc percben meghibásodott járművével tehetetlenül alászáll az árok legmélyére, világossá válik előtte, hogy csak akkor juthat fel a felszínre, csak akkor ölelheti át újra a fiát, ha lélekben legyőzi a Ni’hil-árkot uraló szellemeket és leginkább önmagát. Valahogy úgy, mint Matthew McConaughey a Csillagok között-ben.
A Deeper mesterien megírt forgatókönyv: személyes, invenciózus, szépirodalmi igényével együtt is képszerű.
Nem csoda, hogy az MGM egy vagyont fizetett érte Max Landisnek. Hiába az egy helyszín, az egy szereplő – ez egy széles közönségnek szóló, látványos, érzelmes történet, amelynek az abszolút központjában Bradley Cooper van (akárcsak Sandra Bullock a Gravitáció-ban). Ha a háromszoros Oscar-jelölt Cooper jó lesz, a film is jó lesz. És miért ne lenne jó ebben a hálás sztárszerepben?
Persze ahhoz, hogy Cooper jó legyen, kell egy jó rendező is. Márpedig a rendezőnek felkért Mundruczó Kornél feladata nem lesz olyan egyszerű, mint első pillantásra látszik. Egyrészt ki kell hoznia Cooperből egy, az érzelmek teljes spektrumát felvonultató alakítást, másrészt mindennap emlékeztetnie kell rá a színészt, hol is tart éppen a karakter a 90 perces játékidő folyamatosságában. A harmadik kihívás a tengeralattjáró ablakából érzékelt – egyszerre félelmetes és csodálatos – természetfeletti jelenségek spielbergi ábrázolása, illetve a CGI értő alkalmazása lesz.
A bevallottan bipoláris Landis számára érezhetően személyes, sőt önéletrajzi történet a Deeper, ahol
a Föld legmélyebb pontjára merülés a depresszió látványos, kifejező allegóriájaként is felfogható.
Nem csoda hát, hogy producerként magának vindikálta a jogot, hogy a főszereplő és a rendező személyéről döntsön. Kérdés, hogy a világ összes rendezője közül miért pont Mundruczóra esett a választása. Miből gondolta, hogy a Deeper megrendezésére Mundruczó a legalkalmasabb?
A forgatókönyvet elolvasva megkockáztathatjuk, hogy Landis olyan rendezőt keresett:
Mármost a hírek szerint Cooper látta a Fehér Isten-t, és tetszett neki. Első pont tehát kipipálva, talán Mundruczó színházas múltja is szempont lehetett. (Az sem kizárt, hogy Landis a Victor Frankenstein írása közben, a konkurenciát szemezgetve a Szelíd teremtés - A Frankenstein terv rendezőjeként figyelt fel Mundruczóra). Rögtön ki lehet pipálni a második-harmadik pontot, mert a Fehér Isten-ben trükk is van, horror is van.
Nyilván Mundruczó nem túl drága rendező, hiszen ez lesz az első hollywoodi filmje. (A „nem túl drága” alatt azt kell érteni, hogy kábé egymillió dollárt kaphat a filmért.) De hogy irányítható-e? Ez az év végi forgatáson majd kiderül.
A végső vágás joga Landisé lesz, így a Deeper sikere végső soron azon múlik majd, mennyire passzol össze a közös munka során az európai szerzői filmes és a hollywoodi író-producer világképe és személyisége.