Elhitték magukról, hogy elég, ha csinosak

Gigor Attila filmrendezővel beszélgettünk, aki nyolc évvel ezelőtt A nyomozó című fekete humorú krimivel robbant be a köztudatba. Arról is kérdeztük, miért kellett ilyen sokat várni a második játékfilmjére, a héten a mozikba került Kútra. Iszonyú nagy stresszként éli meg a premier hetét, úgy érzi, hogy ő most csak csalódást okozhat. Meggyőződése, hogy Nemes Jeles László kiállása miatt forgathatott 35 mm-es filmre. A Terápia hatására egy-egy gesztussal akart teljes életutakat felrajzolni, és hiába szabadul el többször is durván az erőszak a filmben, ő nem tartja magát kegyetlenebbnek a valóságnál.

A nyomozó után miért kellett nyolc év ahhoz, hogy elkészüljön a második nagyjátékfilmje?

Én is azt hittem, hogy kevesebb időbe telik majd. Tegyük azonban hozzá, sohasem tartottam magam kizárólagosan nagyjátékfilm-rendezőnek. Nem halok bele, ha nem csinálok több nagyjátékfilmet az életemben, csak tudjak olyan dolgokat csinálni, aminek bizonyos részeiről azt érzem, hogy szeretem csinálni. Ez lehet film is, de írni is szeretek, pontosabban

azt az érzést szeretem, amikor már megírtam valamit, a folyamatot nem annyira.

Szerencsére csomó dolog jött szembe az elmúlt nyolc évben, amivel el tudtam foglalni magam: Terápia, számítógépes játékok készítése.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Eredetileg nem a Kút lett volna a második filmje.

Az MMKA időszakában és a mostani filmalapos rendszerben is mutattak arra hajlandóságot, hogy elkészítsem Az ember, akit nem lőttek le című filmtervemet. Én nem voltam biztos abban, hogy van annyira jó a könyv, mint amennyibe kerülne.

A nyomozót még ismeretlen rendezőként készítette, most viszont nagy várakozás övezi az új filmjét. Ez ösztönzőleg vagy inkább bénítólag hatott önre?

Szerencsére a Kút írásakor sokáig azt gondoltam, hogy ezt a könyvet nem fogom leforgatni. Amikor pedig forgattam, úgy gondolkoztam, mint az anonim alkoholisták: csak ma ne igyak, csak az aznapi feladatra koncentráljak.

Most viszont már iszonyú stresszben élek.

Arra készülök, hogy miután az elmúlt hét-nyolc évben kultusz alakult ki A nyomozó körül, megszépítette a filmet a messzeség, én már csak csalódást tudok okozni. Ez egyfajta megnyugvással tölt el, de persze félelmekkel, frusztrációkkal is tele vagyok. Ezt a filmet legalább annyira komolyan gondolom, és legalább annyira szeretem, mint A nyomozó-t, de fogalmam sincs, fog-e valamit jelenteni a nézőknek.

Úgy írta a Kutat, hogy nem akarta leforgatni?

Abban az időben Az ember, aki nem lőttek le forgatókönyvével küzdöttem, és a Terápia második évadát forgattam. Esténként összejártam workshopolni a barátaimmal, és saját kedvtelésből, nekik kezdtem el írni ezt a történetet. Heti rendszerességgel, tíz-tizenöt oldalanként adtam le nekik a készülő forgatókönyvet, és kérdeztem, hogy mit szólnak hozzá. Egy ponton annyira beleszerettem a karakterekbe és a történetekbe, hogy azt mondtam Pusztai Ferinek (a Kút producere – a szerk.), hogy hagyjuk Az ember-t, és inkább a Kut-at csináljuk meg. Akkor még azt hittem, hogy ez egy olcsó film lesz.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Miért, ez nem egy olcsó film?

Magyar értelemben teljesen átlagos a költségvetése, 315 milliót kaptunk a Filmalaptól, nyugat-európai értelemben ez egy szabad szemmel nem is látható összeg. Szóval ez low-budget kategória, viszont

nagyjátékfilmet még nem csináltam ennyi pénzből, A nyomozó ennek a negyedébe került.

Eredetileg digitális kamerával rögzítettük volna, de végül megnövelte a támogatást a Filmalap, így filmre forgathattunk. Biztos vagyok benne, hogy ezt Nemes Jeles Lászlónak köszönhetem, aki szintén filmre forgatta a Saul fiá-t, és kiállt a 35 mm-es film fontossága mellett.

A Kút egy zsidó viccel indít, amelyben egy rabbi hét éven át az élet értelmén agyal. Én ezt a személyes történetével kötöttem össze, hogy hét évig agyalt, mi legyen a következő filmje.

Ez egy baromi jó értelmezés, de nekem eszembe sem jutott. Ettől félek a legjobban, számomra van egy evidens értelmezése a filmnek, de ön már teljesen másról beszél, pedig még csak az első képkockánál tartunk.

A film címe Kút, végig egy szétesés szélén álló, a pusztaság közepére helyezett benzinkúton játszódik, amely fontos szerepet kap a történetben. Jól gondolom, hogy először a helyszín volt meg a fejében?

Nem. A főszereplő karaktere volt meg először. Egy fiú, aki kitalálja egy lányról, hogy meg akarja őt menteni, de közben a lánynak nincs szüksége arra, hogy megmentsék. Dél-Afrikában kerestünk helyszíneket Az ember, aki nem lőttek le című filmhez, ott ragadt meg bennem ez a kietlen táj.

Szándékosan kerülöm a neo-western kifejezést a Kút-tal kapcsoltban, mert szerintem nincs közmegegyezés, mit értünk neo-western alatt. A tűzben edzett férfi-t én például egy tök jó westernnek tartom, egy az egyben meg lehetett volna csinálni Clint Eastwooddal annak idején. A Kut-at én dramaturgiailag érzem westernnek, amúgy azt szoktam mondani, hogy ez egy romantikus dráma.

Denzel Washington A tűzben edzett férfi című filmben Forrás: InterCom

Az Aljas nyolcast látta? Ott is jobbára ellenszenves alakok sűrűsödnek össze egy helyen.

Nem láttam, de sajnálom, ha ellenszenvesnek tartja őket, én szeretem ezeket a karaktereket. A nehéz formából – három nap, egy helyszín - kifolyólag kétségek gyötörnek most, hogy vajon mindegyik szereplőnek kiderül-e az igazsága. Ön szerint mindegyik karakternek kiderül a háttere?

A Trokán Nóra által eljátszott nagyszájú, egyszerű gondolkodású örömlány nagyon tetszett, belőle szívesen láttam volna többet.

De el tudja képzelni, hogy honnan jött ő?

Igen, fel tudtam neki rajzolni magamban egy életutat.

Nórinak volt a leghálásabb szerepe, így értem, miért őt mondja. Fantasztikusan csinálta. Írás közben nagyon izgatott, hogyan lehet egy-egy gesztussal teljes életeket felfesteni. Nem is tagadhatnám le, ebben a Terápia inspirált. Olyan történeteket próbáltam kreálni, amit a néző a fejében egészít ki, és fogalmam sincs, hogy sikerült-e, vagy sem.

Kurta Niké és Trokán Nóra a Kút című filmben Forrás: Vertigo Media

Ha már Trokán Nóránál tartunk, elvárta a színészeitől, hogy ássák bele magukat a prostitúció világába?

Nem, mivel ez a film hangsúlyozottan nem a prostitúció társadalmi vetületeivel foglalkozik. Olvasmányélményeim és a témában folytatott beszélgetéseim alapján kitaláltam mindenkinek egy hátteret, és ezt át is beszéltük, de minden további kutatás félrevitt volna, mivel a Kut-at allegorikus mesének szántam. „Amit el tudsz képzelni, az elő is fordulhat” – mondta nekem a szakértőnek felkért kórboncnok az egyik balesetről, és kicsit én is így tekintettem a karakterekre.

Ha társadalmi vetület, akkor inkább az aggaszt, hogy a nőkre még mindig rá vannak erőltetve bizonyos szerepek, és ha ebből megpróbálnak kilépni, akkor mi, férfiak, még mindig furán nézünk rájuk. Súlyosan feministának gondolom magam, és az előbb taglalt társadalmi problémát próbáltam ábrázolni. Négy nőt rajzoltam fel, akik elhitték, hogy elég megfelelniük annak a szerepnek, amit a férfiak vetítenek feléjük. Elhitték, hogy elég, ha csinosak. Mindent elérhetnek azzal, ha a férfi meg akarja őket dugni.

Létező veszélynek érzem, hogy sokak szemében a nőiesség ennyiben merül ki.

Trokán Nóra egy videoklipet bámul a tévében, és az énekesnő mozgását próbálja utánozni. Rossz példákat követnek a nők?

Az konkrétan Tolvai Renáta a tévében, de nem akartam őt rossz példaképnek beállítani. Annyi volt a szándék azzal a jelenettel, hogy megmutassak egy manapság tökéletesen elfogadott nőábrázolást. Azzal van a probléma, amikor a magazinokban az egyik oldalon azt írják, hogy fogadd el önmagad, a következő oldalon pedig azt, hogy fogyjál le húsz kilót.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Ha feministának mondják majd a filmet, annak örülne?

Igen. De azt is el tudom képzelni, hogy ennek az ellenkezőjét mondják.

Szimpatizál a karaktereivel, de közben kegyetlen velük, erre több extrém példa is van a Kútban.

Nem hiszem, hogy kegyetlenebb vagyok, mint a valóság. Nagy hatással volt rám Takesi Kitano, főleg a kilencvenes években elkészített filmjei, és a műveiben megjelenített, végletekig elvitt brutalitásban és szentimentalizmusban találtam meg azt, ami számomra a világot leginkább leírja.

A legkisebb dologtól is nagyon boldogok tudunk lenni, de közben a legkisebb dolog miatt is képesek vagyunk undorítóan viselkedni a másikkal.

Eldöntötte már magában, hogy mikor fogja a filmjét sikeresnek tartani?

Az a baj, hogy nem tudom elképzelni, hogy sikeres legyen. A kimondottan vicces hazai alkotások aratnak sikert a moziban, én pedig műfajok között lavírozom, művészfilmnek és közönségfilmnek sem lehet mondani a Kut-at. A nyomozó-nál annak örültem a legjobban, amikor megtaláltam az egyik nemzetközi torrentoldalon nagy felbontású verzióban, mert ez azt jelentette számomra, hogy sokkal többen nézték meg a filmemet, mint amit bármilyen hivatalos adat mutat, és hogy kereslet van iránta.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A Terápiá-t nem tudom, hányan látták, de időnként nagyon szép visszajelzéseket kapunk olyan emberektől, akiknek amúgy nem az a dolguk, hogy visszajelzéseket adjanak. A kritikákat borzasztóan várom, engem tényleg csak két dolog húz fel bennük: a személyeskedés és a szakmaiatlanság. A szakmaiatlanság alatt azt értem, amikor a kritikus nem tudja jobban kontextusba helyezni a filmet, mint egy átlagos néző.

A közönségtalálkozókat is várom, borzasztóan tisztelem azokat az embereket, akik szemtől szemben akár negatív véleményt is szeretnének megbeszélni. Azért csinálja az ember a filmeket, hogy kommunikáljon velük.