Spielbergnek hordta a teát, most két lépésre van az Oscartól

Deák Kristóf pont moziban volt, amikor megtudta, hogy többszörösen díjnyertes kisfilmje a legjobb tíz közé került az Oscaron. Ebben a kategóriában utoljára 53 évvel ezelőtt került magyar film ilyen közel a díjhoz, a 34 éves rendező most olyan boldog, mintha elvitte volna a lottó ötöst. Spielberg alatt kezdte a szakmát, angliai egyetemen gyűjtötte a tudást, a Hacktionnel vált belőle igazi rendező, a Mindenki című remek kisfilmjét pedig nagyon is tudatosan terelte az Oscar irányába. Elmesélte, hogy az örömhír bejelentése után pár órával már amerikai ügynökök bombázták levelekkel, illetve azt is, hogy milyen teendői vannak még január 24-ig, amikor kiderül, megkapja-e a filmje az Oscar-jelölést.

Múlt csütörtök óta félóránként frissítgettem az Oscar honlapját, hogy kiderült-e már végre, hogy a Mindenki felkerült-e a tízes listára. Ön is ezt tette?

Én nem. Igazából annyira elengedtem ezt a dolgot, hogy nem izgattam magam rajta annyira. Úgy napi egyszer megnéztem, de tegnap este, amikor kiderült a hír, pont moziban voltam, A martfűi rém-et néztük a barátaimmal. A stáblista közben az egyik barátom ránézett a telefonjára, és azt mondta, hogy akkor hadd legyek én az első, aki gratulál. Úgyhogy váratlanul ért nagyon.

Deák Kristóf Fotó: Mudra László - Origo

Mit érzett akkor, amikor ezt hallotta? Vagy később, amikor megnézte a listát, és ott szerepelt rajta a film címe.

Szürreális, nem is nagyon hiszi el az ember. Különösen azért volt hihetetlen, mert nekem ez volt a titkos legvégső célom ezzel a filmmel. Hogy kábé annyi eséllyel, mint megnyerni a hatos lottót, de talán erre a tízes listára mégis csak fel lehetne jutni valahogy. Azt gondoltam, hogy az lenne a non plus ultra. Hihetetlen érzés, azt hiszem, még mindig feldolgozás alatt áll.

Ezt akkor gondolta, amikor elkezdték a filmet csinálni?

Nem, dehogyis. Akkor aztán végképp nem. Az ambíciók csak akkor kezdtek nőni, amikor elkezdett tetszeni az embereknek a már kész film, és láttam, hogyan reagálnak rá, és hogy furcsa módon ez a kis egyszerű sztori tud egészen erős érzelmi hatással lenni emberekre.

Akkor kezdtünk el dolgozni azon a stratégián, ami végül ide vezetett.

Akkor találtuk ki, hogy adjuk be néhány Oscar-nevező fesztiválra, és hátha bejut, talán nyer is valamit (a film végül a Tokióban elnyert díjjal kvalifikálta magát az Oscar-jelölésre – a szerk). Akkor alakult ki ez a titkos vágy, hogy esetleg ebbe a tízbe be lehet jutni.

Magyar film került az Oscar-döntőbe

Az Oscar-díj felé vezető úton egy újabb akadályt vett sikeresen a Mindenki című magyar kisfilm. Deák Kristóf alkotása rákerült a tízes szűkített listára, amelyből az öt jelöltet választják majd ki jövőre. Olvassa el a cikket!

Hogyan tudtak ezen dolgozni?

Mivel senki nem tudott semmit mondani, hogy hogyan lehet ezt elősegíteni, azt csináltuk, ami logikusnak tűnt, egy picit jobban ráfókuszáltunk az amerikai fesztiválokra. És akkor ennek lett az az eredménye, hogy a chicagói gyerekfilmfesztiválon is fődíjasak lettünk, ami biztos adott egy plusz lökést a dologhoz.

Ötvenhárom év óta ez az első magyar film, ami ilyen közel került az Oscarhoz ebben a kategóriában. Miért lehet az, hogy a Mindenki-nek sikerült, ami fél évszázada egyetlen magyar filmnek sem?

Két dologra tudok gondolni, aminek köszönhető ez. Az egyik, hogy ez a kisfilmes Oscar-kategória kicsit speciális. Nem az országok nevezik a filmeket, hanem mindenféle fesztiválokon lehet kvalifikálni. És ezek közül a fesztiválok közül a magyar közönség és a magyar szakma nagyon az A kategóriás fesztiválokra van fókuszálva. Miközben sok egyéb fesztivál van, ami Oscar-kvalifikáló. Nem tudom, hogy mióta ilyen a rendszer.

A másik ok pedig, hogy a kisfilmes fesztiválokon nagyon nagy a részaránya a drámáknak, nagyon sok az olyan film, ami gyomron üt, szíven üt, nem jól végződik. Abban tud egy kicsit kitűnni a Mindenki, hogy egy nagyon pozitív, felemelő valami, sok zene van benne, másfajta érzelmi hatást vált ki.

Hogyan mondaná el, hogy miről szól a Mindenki, ha mondjuk a nyugdíjas néni kérdezné meg a szomszédból?

Azt mondanám, hogy az összetartás erejéről és fontosságáról szól. Arról, hogy mindannyian úgy születünk a világra, hogy képesek vagyunk empátiára, és arra, hogy mások problémáival együtt érezzünk, és próbáljunk rajtuk segíteni. Csak aztán ez valahol kiölődik belőlünk, és felnőttként már nem biztos, hogy annyira könnyen megtaláljuk a helyes utat, mint gyerekként. Úgyhogy érdemes odafigyelni arra, hogy a gyerekek természetesen, maguktól mennyire érzik azt, hogy mi az igazságtalanság. Nem tudom, hogy ez megfelelne-e Julcsi néninek a szomszédból.

Szerintem nem. Visszakérdezne, hogy de mi történik benne?

Van egy kislány, új iskolába kerül, amiben eleinte nincs sok öröme, de bekerül a kórusba. Lehet, hogy nem ő a legjobb, de nagyon szeret énekelni. Igen ám, de a kórusvezető néni meg nagyon szeret díjakat nyerni, fesztiválokra járni, úgyhogy az első adandó alkalommal megkéri ezt a kislányt, hogy inkább csak tátogjon a kórusban, mert akkor mindenkinek jobb lesz. És innen indul a probléma.

Deák Kristóf Fotó: Mudra László - Origo

Azt vettem észre, hogy a Mindenkinek profibb a PR-ja, mint a legtöbb magyar nagyjátékfilmnek. Például amikor februárban levetítette a filmet a tévé, egy sor nagyon udvarias e-mailt küldött nekem a produkció, amikben személyre szabottan ajánlotta a figyelmembe a filmet. Ilyet például nem tesz meg szinte senki.

Ez furcsa nekem. Akkor lehet, hogy én egy erőszakos fráter vagyok, de nekem fontos az, hogy a kedvenc filmes lapjaimban írjanak a filmről. Vagy ha nem is írnak róla, de legalább megnézzék. Nem volt mögötte stratégia, csak arra gondoltam, bedobok egy pár horgot a vízbe, és hátha valahol ráharapnak. És talán akkor egy kicsivel többen megnézik azt az este tizenegyes tévés bemutatót.

Az elején még leginkább mindent én csináltam, de a feleségem is nagyon sokat segít, és a Daazós csapat is, amióta a Friss húson megtetszett nekik a film. Három hónapig kapcsolatban voltam egy amerikai céggel, illetve az MTVA-nak a kereskedelmi osztálya is a hónunk alá nyúlt, amikor tudott. Van egy pár barátja ennek a filmnek.

Azt tudja, hogy kik döntenek az Oscar-jelölésről?

Az, hogy a tízből az ötbe bejussunk, az Akadémia kisjátékfilmes szakosztálya kezében van. Itt még nem mindenki szavaz, de azért több száz ember. Különböző városokban (Los Angeles, San Francisco, Chicago és New York) többször is fogják vetíteni mind a tíz filmet moziban, ez meg lesz hirdetve az adott városban lakó Akadémia-tagoknak, és utána ők szavazhatnak róluk.

Szamosi Zsófia a Mindenki című filmben Forrás: Daazo

Mivel fog telni az Oscar-jelölések kihirdetéséig tartó másfél hónap? Hogyan lehet lobbizni egy kisfilm esetében?

Most éppen kérdezgetem azokat az ismerőseimet, akik már valaha voltak ilyen díj közelében Angliából. A tavalyi nyertes, Benjamin Cleary például egy barátom ismerőse. Úgy megy ez, hogy fel kell bérelni egy PR-céget, kell egy sajtós a filmnek, aki azt tudja elősegíteni, hogy minél több szaklapban angol nyelvű cikkek jelenjenek meg a filmmel kapcsolatban. Ha így több és több akadémiai tag szeme elé kerül, akkor nagyobb az esély, hogy megnézik, illetve hogy rá szavaznak.

Erősnek tűnik a mezőny? Utánajárt már a másik kilenc filmnek a listán?

Egyetlen filmet ismerek közülük, a Timecode című cannes-i nyertest. Nagyon szerettem, kedves és bájos film, egyébként hasonlóan pozitív végkifejletű, mint a Mindenki. És amin nagyon meglepődtem, hogy egy pici ötletben hasonlít a következő kisfilmem tervére, pedig az még tavaly januárban jutott eszembe, amikor még nem láttam ezt a filmet.

Lehet látni már ilyenkor, hogy mennyire esélyes a Mindenki a jelölésre?

Fogalmam sincs.

Én úgy érzem, hogy már megnyertem a lottót, innentől kezdve már csak az van, hogy talán még a jokert is megnyerhetem.

Ennél sosem számítottam többre, és ami most történt, arra is már csak a legtitkosabb álmaimban számítottam, így aztán nem latolgatom az esélyeimet, hanem próbálok arra koncentrálni, hogy ezt a tényt, hogy benne vagyunk a legjobb tízben, hogyan tudjuk kihasználni.

Január 24-én derül ki, hogy bejutunk-e a legjobb ötbe, ennek addig van hírértéke, és számíthat, amikor beszélgetni akarok producerekkel és ügynökökkel. Pár órával később értesültem a hírről, de addigra már három levél várt rám az inboxomban amerikai ügynökségektől, hogy szeretnék megnézni a filmet.

Mit szeretne elérni?

Magyarországon és külföldön is nagyon szívesen dolgoznék.

Ennél vannak konkrétabb tervei? Amelyek megvalósulásában segíthet az Oscar-versennyel járó hírverés. Említett például egy rövidfilmtervet.

A rövidfilmem már sínen van, támogatást kaptam rá a Magyar Média Mecenatúra Programtól, de további partnereket és szponzorokat talán könnyebb lesz most találni hozzá. A következő terv egy tévéfilm, ami most íródik. Remek lenne, ha így találnék magamnak egy ügynököt választott hazámban, az Egyesült Királyságban vagy Amerikában. Jelen pillanatban arra van szükségem, hogy produceri, szervezői és ügynöki szinten találjak embereket, akik segítik az életemet, mert egyedül semmi nem megy.

Deák Kristóf rendező gyermekszereplői gyűrűjében a Mindenki forgatásán Forrás: Mindenki Facebook

Egy tévésorozat egyik részének a megrendezése, vagy egy más által írt forgatókönyv megfilmesítése érdekelné?

Kezdetektől fogva nyitott voltam az ilyen munkákra, ezért is rendeztem pár epizódot a Hacktion-ből, amely egy óriási tanulási folyamat volt a számomra. Magabiztosságom jelentős része onnan ered. Szóval a válaszom az, hogy igen. Szívesen dolgoznék színvonalas tévésorozaton, és ha szembejön velem egy olyan forgatókönyv, amitől elájulok, akkor azt is megrendezném. Szerintem alkalmas is vagyok az ilyen feladatokra, mivel

nem működik bennem akkora ego, hogy azt higgyem, az én sztorijaim a legjobbak.

De az utóbbi időben saját ötletek is jöttek, és régi barátokkal is vannak közös terveink, amelyek annyira kedvesek lettek számomra, hogy most már azokat szeretném elkészíteni. El kell kezdeni zsonglőrködni a labdákkal, idővel úgy is sok lepottyan belőlük, és majd meglátjuk, hogy mi marad.

Képes lesz majd élőben nézni az Oscar-jelöltek kihirdetését január 24-én?

Szerintem igen, különösen mióta láttam a BoJack Horseman-ből azt a részt, amelyik az Oscar-jelöltek kihirdetéséről szól. Kifigurázzák annak a furcsaságát, hogy már a jelöltek kihirdetéséből is élő show-t csinálnak, miközben ez egy lista, amit simán az internetre is fel lehetne rakni.

A családtagokkal megszervezzük majd, hogy közösen nézzük, és azt szeretném, hogy a lányok, a két Dorka is átélhessék a jelölés izgalmát. El sem tudom képzelni, hogy ez milyen élmény lehet nekik.

Gáspárfalvi Dorka és Hais Dorottya a Mindenki című filmben Forrás: Daazo

Megfogadta már, hogy mit fog tenni, ha jelölik a filmjét?

Nem tudom, mire gondol, mit kellene csinálnom?

Olyasmire gondoltam, hogy ha jelölik a filmet, akkor például leszokik a dohányzásról.

Ez jó. Kitalálok valamit, és köszönöm a tippet.

Hogyan viszonyul az Oscarhoz?

Ez talán az egyetlen filmes díj, ami annak is jelent valamit, aki nem a filmszakmában dolgozik.

Hatalmas ereje van az Oscar szónak, a teljes rokonságom nullától kilencven évig érti, hogy miről van szó, és ez számomra is egy óriási dolog.

Tavaly követtem a Saul fia útját, drukkoltam neki, mert elképesztően jó filmnek tartom. Már azt hatalmas dolognak tartanám, ha húszévente be tudna oda kerülni egy magyar film, de így, hogy szinte minden évben van valami jó hír, ez egészen csodálatos.

Nemes Jeles László, Leonardo DiCapro és Alejandro G. Iñárritu az idei Oscar-gálán Forrás: AFP

Nemes Jeles Lászlóhoz hasonlóan ön is dolgozott Spielberg München című filmjének budapesti forgatásán 2005-ben. Milyen emlékei vannak erről a munkáról?

Fantasztikus élmény volt, már csak azért is, mert ez volt az első film, amiben dolgoztam. Ami a legélénkebben megmaradt, hogy mennyire keményen dolgoznak. A vágóstábba kerültem, én hordtam nekik a kávét, ügyes-bajos dolgaikat intéztem, és néha nagy kegyesen megengedték, hogy hozzányúljak a 35mm-es filmhez. Heti hét napon át, napi tizenhat órát nyomtuk fáradhatatlanul és mindenki kétszáz százalékot tett bele.

Van valami a Münchenben, amit ön csinált, amire rá tudja mondani, hogy az ön keze nyomát viseli?

Nem, attól nagyon messze voltam. A hétfős asszisztenscsapatban én voltam a hetedik. Amúgy ez egy nagyon bonyolult munkafolyamat volt, ez volt az egyik utolsó film, amit 35 mm-es filmen vágtak, mert Michael Kahnnak (a München vágója – a szerk.) és Steven Spielbergnek az volt a mániája, hogy így az igazi, és így nem lehet ellopni a filmet, és felrakni a netre.

Ez a munkafolyamat járt némi kényelmetlenséggel, egy asszisztensnek például az volt a dolga, hogy a Kahn által irodai gemkapoccsal összetűzött snitteket összeragasztotta. Az öreg nem ragasztott, csak elvágta, ahol szerinte jó volt, és tényleg mindig ott vágta el, ahol jó volt. Én még ezt a ragasztási szintet sem értem el ebben a stábban. Én tekercseltem a nyersanyagokat, csapóztam egy kicsit, de még azt is félve engedték meg. Szóval a legalapvetőbb dolgokat csináltam.

Daniel Craig, Steven Spielberg, Hanns Zischler és Eric Bana a München forgatásán Forrás: UIP Dunafilm

Mennyire jutott közel Spielberghez?

Kétszer köszönt összesen. Ott sündörögtünk körülötte, és próbáltuk kiszolgálni az igényeit.

Vitt neki kávét?

Nem iszik kávét.

Akkor mit vitt neki?

Koffeinmentes teát.

Ön mióta él Angliában?

2009-ben költöztem ki, és rendezést tanultam. A University of Westminsterbe jelentkeztem, nincs akkora híre, mint a National Film Schoolnak, de oda járt a mostani Bond-filmek forgatókönyvírója is. Nagyon nagy mázlim volt, mert eredetileg nem volt ott rendezői mesterszak, de amikor elindították, úgy döntöttek, hogy minden erőforrást arra szánnak, így aztán nagyon jó tanárokat kaptunk, sokat forgathattunk, nem spórolt semmivel az egyetem. Úgy neveztük egymás között, hogy „boot camp” (kiképzőtábor), és tényleg az is volt, megállás nélkül, folyamatosan dolgoztunk.

Deák Kristóf Fotó: Mudra László - Origo

Miből él kint, mióta elvégezte az iskolát?

Rendezői bátorságom csak lassan bontakozott ki az egyetem elvégzése után. Amiből gyorsan tudtam pénzt csinálni, az a vágás volt, amihez már előzőleg is értettem. Sokáig szabadúszó vágóként dolgoztam, és 2014-től lehet azt mondani, hogy a rendezői munkáimmal is tudtam pénzt keresni. De ez egy folyamat, és még mindig építem a rendezői reputációmat. Odakint nem könnyű ezeket a váltásokat megcsinálni, beraknak egy dobozba, és akkor az te vagy.

A jövőben is Magyarországon tervez filmet csinálni?

Rájöttem, hogy ha az ember olyan dolgokról akar mesélni, amiben van saját tapasztalata, akkor ezt ott tudja megtenni, ahol felnőtt. Nekem nincs más választásom, mint hogy Magyarországon is csináljak filmeket. Itt bele tudok tenni egy olyan pluszt, ami életem itt töltött huszonhét évéből következik.

Magyarországon marha jó filmesként dolgozni. Luxuskörülmények vannak, igaz, ebbe én még nem kóstoltam bele, mivel nem nyertem szét magam az összes pályázaton. Itt van állami támogatás és viszonylag elérhető az emberek számára, legalábbis addig a szintig, hogy a forgatókönyv-fejlesztésre lehet pénzt kapni. Angliában sokkal nehezebb elérni, hogy fejlesztésre kapjak pénzt. Furán hangzik, de az otthoniak el vannak kényeztetve azokhoz a lehetőségekhez képest, amik kint vannak. Ez is egy fontos eleme annak, hogy itthon dolgozom. Itt vannak lehetőségek.

Deák Kristóf Fotó: Mudra László - Origo

Most nyilván sokan szeretnék megnézni a filmet. Ők mit tehetnek?

December 4-én adja le az m2 a Mindenki-t, utána pedig az HBO-n lehet majd látni, ugyanis kizárólagossággal megvették egész Kelet-Európára.

Minikritikánk a Mindenki című kisfilmről

Szíven üt ez a kisfilm, ami azt mutatja be, hogyan képesek éppen a gyerekek szembeszegülni a logikusként tálalt szisztémának, hogyan lesznek ők a hősök, az egyedüli épelméjűek. A Mindenki egy olyan világban játszódik, ahol mindenki kiáll egymásért, ahol a gyereket megszégyenítő tanár többszörösen visszakapja a megaláztatás fájdalmát. Mindezt a kilencvenes évek ma már ártatlannak tetsző, idilli kisvárosi közegében, a Kölyökidő és a Cimbora korszakában.
Kedves és tisztességes film a Mindenki, ügyes gyerekszereplőkkel és finom nosztalgiával (amit elsősorban a kiváló jelmezek idéznek elő). Remek helye lenne az M2 vasárnapi matinéjában, de még jobb lenne, ha sokkal több és hosszabb tévéfilm, ifjúsági film készülne ugyanebben a szellemben, tempóban és ízléssel, amik öröknek hitt értékeket közvetítenek a fiatal közönségnek. Mert ez például a magyar film még mindig kiáltó hiányossága. (Gyárfás Dóra)