Szamosi Zsófia a Filmklub podcast történetének egyik legfantasztikusabb anekdotáját mesélte el nekünk, amin egyszerűen az is vinnyogva röhög, aki az elmúlt éveket szatyorban töltötte, és nem hallott erről a ragyogóan tehetséges és csinos színésznőről.
Ha ránéz valaki Szamosi Zsófiára, az a benyomása támad, hogy a színésznő karakán és magabiztos, ehhez képest meglepő, hogy a Színművészeti Főiskolán még „extra sírós” volt. Sztárosztályba járt, Hámori Gabriella, Dobó Kata, Bodó Viktor, Csányi Sándor, Lengyel Tamás voltak az osztálytársai, mégsem indult könnyen a karrierje.
Míg legjobb barátnője, Hámori Gabriella zsinórban kapta a jobbnál jobb filmfőszerepeket, és lassanként a 2000-es évek első számú női mozisztárja lett, Szamosi ezt csak sóvárogva figyelhette, előbb egy sötét, szolnoki színészlakásból, majd a Vígszínház öltözőjéből. „Tüskés disznó voltam” – mondja erről az időszakról, nem érezte magát a helyén, nem volt elég simulékony.
A kocka akkor fordult, amikor egy véletlennek köszönhetően Pintér Béla társulatába került, be kellett ugrani valaki helyett az Anyám orra című előadásba. A Pintér Béla író-rendező körül kialakult színházi műhely egyedi hangvételével, komikus-szatirikus, egyúttal drámai darabjaival kultikus rangot vívott ki magának, előadásaikra jegyet szerezni manapság is nehéz. Ebben a felívelő szakaszban volt a csapat oszlopos tagja Szamosi Zsófia, aki, úgy tűnt, megtalálta itt a helyét szakmailag.
Sok konfliktust felvállalt Pintér Bélával, talán a legtöbbet a társulatból, ráadásul „a szerzői színház nagyon egyféle, és tíz évig még Shakespeare-t játszani is sok” – mondta Szamosi Zsófia arról, hogy most miért döntött mégis úgy, hogy továbblép, és szabadúszó lesz. Többen kérdezték tőle, megőrült-e, de úgy érzi, „lehet, hogy ami jön, nem lesz olyan jó, de más lesz”.
A színpad mellett két színvonalas tévésorozatban is fontos szerepet kapott, Nagy Zsolttal alakítottak gödörbe jutott házaspárt az HBO-s Terápiá-ban, az Átok-ban pedig az volt a jó, hogy itt szerzett kamerarutint. Játszott egy némaszerepet („halálugrás volt, de sokat lehetett tanulni”, mondta Incze Ágnes Randevú-járól), és egy másikat, nem némát a Lorá-ban, de egyik sem indította be a fényes mozikarriert.
A mostani év fordulat, több szempontból is: Szamosi mindig is szívesen szerepelt rövidfilmekben, és az egyik most nagyon messzire jutott. Pár hete jelentették be ugyanis, hogy Mindenki az egyike annak a tíz filmnek, amik közül öt Oscar-jelölést kap jövő januárban. Szamosi Zsófia egy szigorú kórusvezetőt játszik benne, akinek saját tanítványai adnak leckét emberségből, szolidaritásból.
Castingon kapta meg a szerepet, ami szokatlan egy rövidfilm esetében, mesélte. Nagyon jónak találta a forgatókönyvet, és ami meglepő volt számára, hogy sikerült valóban azt megvalósítani, ami szerepelt benne: „ami elkészült, az ki van maxolva”.
Másik friss kisfilmjéhez, az Enyhén sós-hoz kapcsolódott a színésznő máris legendás anekdotája egy idős mongol férfiról. A történet annyira vicces, és Szamosi olyan zseniálisan utánozza a távol-keleti hanglejtést, hogy kár lenne itt a cikkben legyilkolni a poént. Időhiányban szenvedő olvasóinknak eláruljuk, a nyolcvanadik perc tájékán találják a sztorit, amiben szerepel egy megszeppent tolmács rokon, valamint orális szex és egy rezzenéstelen arcú, idős úr.
Ami az Oscar-esélyes Mindenki mellett nagyot lódíthat még Szamosi filmes karrierjén, az a mozikban jelenleg sikerrel futó A martfűi rém. Erről kiderült, hogy eredetileg más szerepet pályázott meg: a gyilkos neje akart lenni, aztán az ártatlanul bekasztlizott palimadár testvére lett, és ehhez még vörösre is festtette a haját. Azt is megtudtuk, hogy az Anger Zsolttal egy asztalon lezavart szeretkezés miért lett olyan heves, amilyen.
A Filmklub podcast adását megtalálja az iTuneson, letöltheti MP3 formátumban, vagy meghallgathatja az alábbi lejátszóban. A podcasthoz tartozó RSS-csatornát itt találja.