Végre megint Batmané a legmenőbb szuperhősfilm

Vágólapra másolva!

Éppen három éve, hogy A Lego kaland megkezdte diadalútját a mozikban, nem mellesleg bemutatta a beképzelt és nagypofájú Lego Batmant, aki annyira bejött a közönségnek, hogy most saját filmet is kapott. A kockahős kalandja ugyan nem üt akkorát, mint az elődje, de még így is a legjobb szuperhősfilm, amit a Warner az utóbbi években lerakott az asztalra.

Birkás Péter

Vágólapra másolva!

animációs film Lego Batman - a film A LEGO kaland

A 2014 februárjában bemutatott A Lego kaland az év egyik legkellemesebb meglepetésének bizonyult, hiszen a Phil Lord és Christopher Miller rendezte animációs film nemcsak vizuálisan tudott újat mutatni, de a jó érzékkel felépített univerzumnak hála ügyesen szólított meg mindenkit, aki valaha műanyag kockát vett a kezébe.

A stop motion technikát imitáló, egyben a valódi legóépítést megidéző színpompás és kreatív látványt poénokkal telezsúfolt, világokon átívelő, lendületes történet egészítette ki, olyan csattanóval és mondanivalóval, ami elsősorban a felnőtt nézőknél pengette meg a szükséges húrokat.

Abban például biztos vagyok, hogy a moziban ülve a finálé engem sokkal jobban megérintett, mint a mellettem ülő gyerkőcöket, hiszen kölyökként éveken át próbáltam megérteni, hogy apám vajon milyen megfontolásból ragadott pillanatragasztót, örökre megfosztva lényegétől az első Technics készletemet.

A Lego kaland persze nemcsak a hozzám hasonló gyerekkori traumán átesetteknek volt szempárásító reveláció. A szerethető karakterek garmadájával és fülbemászó zenével megtámogatott film univerzális szórakozás: egyaránt lenyűgözi az életre kelő játékok láttán ámuló kicsiket és a nosztalgiázó középkorúakat, nem is beszélve az egyre szélesebb réteget képviselő, a legóval még mindig szoros kapcsolatot ápoló, kikacsintásokra és easter eggekre éhes geekekről, akik közé a cikk szerzője is tartozik.

Ráadásul a film tagadhatatlan erénye, hogy megismertette a világgal Lego Batmant, a kissé arrogáns, az önfényezést mesteri szinten űző kockahőst, aki annyira bejött a nézőknek, hogy A Lego kaland-ot tető alá hozó Warner Bros. végül úgy döntött, hogy a betervezett második rész helyett először saját filmet készítenek a minifiguraként is népszerű sötét lovagnak.

Boom-boom, Batman

A stúdió ezzel nem vállalt komoly rizikót, hiszen Batman továbbra is a világ egyik legnépszerűbb képregényhőse, a kockaverzió már évekkel A Lego kaland előtt része volt a dán játékgyártó termékkínálatának, a minifigura főszereplésével pedig milliós eladásokat produkáló videojáték-sorozat is készült.

Ami újdonság, hogy a Lego Batman – A film nemcsak megtartotta a három éve megismert nagypofájú stílust, de az egész sztorit a főhős meglehetősen szélsőséges jelleme köré kanyarította, némi mélységet (és magyarázatot) adva A Lego kaland-ban csak mellékszereplőként villogó figurának.

Shakespeare-i drámára persze nem kell számítani, ugyanakkor Batman-rajongóként kifejezetten jó volt látni, hogy az írók egy olyan dilemmát dolgoztak fel gyerekek számára is fogyasztható formában, ami a karakter közel 78 éves történetében már számos alkalommal volt fajsúlyos történetek alapja.

Főhősünk magányos, a múltját nyögő figura, aki elszigetelve él a Wayne-szigeten, és csak álarcban érzi jól magát. Ez így leírva persze inkább tűnik egy befordulós, elvont dráma alapvetésének, mint egy hahotázós animációs film mozgatórugójának, de minden szülő megnyugodhat, az írók könnyed és vidám agymenést kerekítettek a meglehetősen komor szituból. Egy mikró fényében fürdő köpenyes figura például még sosem volt ennyire vicces és megható egyszerre.

Ráadásul nem is hősünk lelki élete a lényeg, az csak a mozgatórugó a pörgős cselekményhez. Batman rögtön a film legelején szupergonoszok egész légiójával számol le, élükön Jokerrel, aki az újabb kudarc során kénytelen szembesülni azzal, hogy ősellensége nem őt tartja élete legnagyobb ellenfelének, ezzel létezésének értelmét kérdőjelezve meg.

A szomorú felismerés persze újabb ördögi terv kieszeléséhez vezet, és a bűn hercege olyan veszedelmeket zúdít a kockákból épült Gotham Cityre, ami még a magánzó köpenyes igazságosztót is arra készteti, hogy teljesen átértékelje életét és munkamódszereit.

Nincs megállás

A történet ezt követően bőven megállja a helyét, de sosem jut olyan magasságokba, mint a Toy Story-sorozat, vagy a tavalyi év legjobbjaként számon tartott Zootropolis – Állati nagy balhé. Sőt A Lego kaland szintjét sem éri el, de a mozizás közben ezen nem nagyon lesz időnk rágódni, ugyanis az egy percre jutó poénok számában a Lego Batman így is letarolja a mezőnyt.

Az alkotók szinte minden pillanatra tartogatnak valamilyen geget, beszólást, utalást vagy kikacsintást, és a film egyik legnagyobb erénye, hogy ez a recept kiválóan működik, bőven van mit pufogtatni, és egészen a fináléig nem fogy ki a szusz. Az egymás után durranó poénok ráadásul olyan atmoszférát és lendületet eredményeznek, amelyeknek hála elterelődik a figyelem arról, hogy milyen kiszámíthatóan menetelünk a kissé szájbarágós mondanivalót közvetítő finálé felé.

Mindez persze nem működne a zseniális karakterek nélkül, és szerencsénkre nemcsak az erejét fitogtató, a legváratlanabb helyzetekben gitározni és beat boxolni képes Batman figurája tér el a megszokottól. Van itt elsőre bénának tetsző, de valójában imádni való Robin, és egy kifejezetten tökös Alfred, aki a szarkasztikus beszólások mellett ezúttal bőven kiveszi a részét az akcióból is.

Kapunk továbbá egy erősnek szánt női karaktert, az apját váltó Barbara Gordont, ő viszont kissé elsikkad a többiek mellett, mind az egyediség, mind a poénok szempontjából, és néha úgy érződik, hogy csak a nemek arányának javítása végett került a történetbe.

Ezt leszámítva viszont a látottakba csak nehezen tudnék belekötni: a film nemcsak Batman legismertebb és legnevetségesebb ellenfeleit vonultatja fel, de rendszeresen visszautal a korábbi mozgóképes inkarnációkra, szöveges és vizuális formában egyaránt, és még a zene is a korábbi filmek legendás témáit idézi, ezzel téve szinte tökéletessé a denevéres hangulatot.

A csúcs pedig az, hogy a Warner Bros. nemcsak az általuk birtokolt DC karakterek legjavát engedte át az alkotóknak, de rengeteg más portékát is, így A Lego kaland-hoz hasonlóan most is kapunk olyan különleges vendégszereplőket, akik más népszerű univerzumokból lesznek ismerősek. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a legendás rosszfiúk mind Batman életét hivatottak megkeseríteni.

Méltó régi nagy híréhez

Habár történet szempontjából a Lego Batman nem tud olyan maradandót nyújtani, mint A Lego kaland, és az ott megismert animációs megoldások sem hatnak már olyan frissnek, mint három éve, ennek ellenére a legújabb kockakaland is kiváló szórakozás, és nemcsak animációként állja meg a helyét, de évek óta a legjobb szuperhősfilm a Warner Bros. istállójából.

A Lego kaland-on is dolgozó Chris McKay első nagyobb munkája humorosan és radikálisan nyúl Batman figurájához, ugyanakkor kellő tisztelettel kezeli az alapanyagot, a végeredmény pedig olyan százpercnyi tömény szórakozás, ami – ezúttal is – több generációt képes elvarázsolni.

Egyedül Ben Afflecknek van oka szomorkodni, hiszen a katasztrofális Batman Superman ellen – Az igazság hajnala után, és látva a főszereplésével készülő önálló denevéres kaland körüli szerencsétlenkedést, simán elképzelhető, hogy még hosszú évekig ez lesz a legjobb Batman-film, amit moziban láthatunk.

Zárásként pedig álljon itt egy apró figyelmeztetés minden szülőnek: A Lego kaland-hoz hasonlóan a Lego Batman is „több” mint egy sima animációs film, hiszen hosszú reklámként is bőven megállja a helyét. Még 35 éves fejjel is nehéz volt megállni, hogy a moziból kilépve ne szaladjak Lego Batmobilt venni, és ennek tudatában el sem tudom képzelni, hogy egy lelkes nyolcéves mit fog levágni azért, hogy megkaparinthassa a filmben felbukkanó és a boltokban is kapható ultramenő járműveket.