Deák Kristóf két kóristalány igazságtételéről szóló kisfilmje hosszú utat járt be az Oscar-gáláig. A médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának támogatásával készült, 2016 tavaszán, a Friss Hús fesztiválon mutatkozott be először nagyközönség előtt (lelkes minikritikánkat itt olvashatja), majd két külföldi fesztiválgyőzelemnek volt köszönhető, hogy nevezhetővé vált a legrangosabb filmes díjra. Tavaly júniusban Tokióban, novemberben pedig Chicagóban nyert.
A következő nagy lépést november 23-án tette meg a film, amikor felkerült az Oscarért versengő élő szereplős kisfilmek tízes szűkített listájára. 2017 elején sem lett vége az álomnak, január 24-én a Mindenki címe is elhangzott, amikor kihirdették a kategória öt Oscar-jelöltjét.
A verseny öt alkotásra szűkült, egy francia, egy spanyol, egy svájci és egy dán kisfilmet kell kiütnie Deák Kristóf munkájának a győzelemért. A mezőny rendkívül változatos, van köztük vonatsín mellett szövődő, fura románc, szívmelengető táncviadal és menekültdráma is. Két alkotás összpontosít aktuális társadalmi problémákra, a másik három – köztük a magyar jelölt is – univerzális és felemelő üzenetet fogalmaz meg. Nézzük a riválisokat!
Ennemis intérieurs (Belső ellenségek)
A Mindenki legfőbb vetélytársa Franciaországból érkezett, és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kell vakon tippelgetnünk – a lenti videóra kattintva megnézheti a teljes filmet, és eldöntheti, hogy az Ennemis intérieurs-t vagy a magyar filmet tartja érdemesebbnek a díjra. Sélim Azzazi feszültséggel teli kisfilmje a kilencvenes években játszódik, de nagyon is aktuális témát feszeget: egy állampolgárságért folyamodó férfit a rendőrségen hallgatnak ki.
Az Algériában született, de élete java részét Franciaországban töltő férfi egyre nagyobb harapófogóba kerül, neveket követelnek tőle, az egyre érzékenyebb kérdésekre adott válaszai döntik el, merre folytatódik tovább az élete. A kihallgatás elhúzódó folyamata a nézők homlokára is izzadságcseppeket varázsolhatnak, viszont a film befejezése erőtlen, és az eszköztelen képi világa is unalmassá válik a végére. Különös, hogy sokan az Ennemis intérieurs-t tartják a kategória éllovasának, szerintünk a Mindenki megvalósításban és mondanivalóban is föléje nő.
Timecode (Időkód)
Juanjo Jimenez spanyol rendező munkája már a cannes-i zsűrit is lenyűgözte, tavaly a Timecode nyerte el a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát. Komor, a biztonsági őrök monoton munkáját bemutató alkotásként indul, de aztán a nappali és az éjszakai műszakos egy furcsa játékba kezd, és a Timecode a sötét és szürke helyszín ellenére egy mosolygásra ingerlő, szellemes filmmé vedlik át. A két egyenruhás főszereplő nem beszél egymáshoz, a biztonsági kamerák felvételén keresztül nyűgözik le egymást a tánctudásukkal.
La femme et le TGV (A nő és a gyorsvonat)
A svájci jelölt film előzetesének játékos, elvágyódó hangulata Jean-Pierre Jeunet-t juttatta eszembe, és mint kiderült, nem véletlenül: Timo von Gunten rendező rajong az Amélie csodálatos életé-ért. Egy középkorú nőről szól, aki mindennap integet a háza mellett elszáguldó expresszvonatnak, majd az egyik nap levelet kap a vonat kalauzától. Úgy szeret bele a férfiba, hogy közben egyszer sem találkozott vele. A női főhőst a hatvanas évek ikonikus alakja, Charlotte Gainsbourg édesanyja, Jane Birkin formálja meg. A színésznő ismertsége a svájci jelölt malmára hajthatja a vizet.
Silent Nights (Csendes éjszakák)
Az öt döntős film közül a dán Silent Nights a leginkább időszerű alkotás, hiszen egy ghánai bevándorlóról és egy dán lányról szól, akik egymásba szeretnek. Aske Bang rendező nap mint nap azzal szembesült, hogy a környékén élő bevándorlók éjszakánként üres üvegeket gyűjtögetnek, és így szereznek maguknak pénzt. A sorsuk kezdte izgatni, menekültszállásokra is eljárt, és végül írt egy szerelmi történetet, amely két nagyon különböző, de hasonlóan magányos ember kapcsolatáról szól.
Az alkotás producere, Kim Magnusson a kategória veteránja, nagyon érzi az Akadémia ízlését. A Silent Nights a hatodik kisfilmje, amely bejutott az Oscar döntőjébe, és kétszer már győzni is tudott.
Az Oscar előtt az összes szaklap és a legtöbb újság is megtippeli a győzteseket. Leggyakrabban a francia kisfilmet várják a kategória győztesének, a mérvadó jóslatokat összesítő Goldderby is az Ennemis Interieurs-t tartja a legesélyesebbnek 5/6-os oddsszal. A Mindenki a harmadik helyen van a listájukon 1/11 oddsszal.
Deák Kristóf filmje tehát nem számít a kategória éllovasának, viszont több olyan jel is van, amelyek alapján bízhatunk abban, hogy a magyar rendezőt szólíthatják majd fel a színpadra. Számos tekintélyes filmes szaklap és újság szerzőjének a Mindenki a kedvenc kisfilmje az idei mezőnyből.
A New York Times vezető filmkritikusa, A.O. Scott végigvette cikkében a kategória jelöltjeit, majd a Mindenki-hez érve így nyilatkozott: „Ez a kedvencem az ötből, amely sokáig egy édes történetnek tűnik két iskolás lány kapcsolatáról, de aztán az utolsó jelenetből kiderül, hogy ez egy példázat az igazságtalan és korrupt hatalom elleni ellenállásról.”
„A befejezés annyira nagyszerű volt, hogy gyakorlatilag felugrottam a helyemről, és éljeneztem” – lelkendezett a Chicago Sun Times kritikusa. Az Entertainment Weekly a legjobb jelöltnek nevezte, a Vulture és a Slant Magazine újságírója is azt szeretné, hogy a Mindenki nyerjen.
A legboldogabbak a The Hollywood Reporter ítéletétől lehetünk. A Variety mellett a THR számít az amerikai filmipar legfontosabb szaklapjának, és Todd McCarthy, az újság vezető kritikusa, illetve Scott Feinberg díjszakértő egyaránt a Mindenki-re tette a voksát.
A dán Silent Nights-ot rögtön esélytelennek nevezik a közhelyes története miatt, a spanyol Timecode szerintük túl bizarr, ahogy a La femme et le TGV című francia jelölt is. A többek által legesélyesebbnek tartott, szintén francia Ennemis intérieurs véleményük szerint olyan, mint egy színdarab ígéretes felütése, de a kisfilm befejezésének megoldatlanságával problémájuk van. Deák Kristóf filmjéről azt írják, hogy van mondanivalója, illetve a Mindenki erényei közé sorolják azt is, hogy aranyos gyerekek szerepelnek benne.
Ne felejtsük el azonban azt se, hogy a kisfilmek kategóriájában sokkal ritkábban győz a legesélyesebbnek kikiáltott jelölt, mint a nagyjátékfilmek között. Például a tízes szűkített lista egyértelmű éllovasának tartott alkotás aztán be sem került a legjobb öt közé, tavaly pedig mindenki biztosra vette, hogy a Shok című kisfilm nyeri majd az Oscart, de aztán nagy meglepetésre a Stutterrer ír rendezője vehette át a díjat.
Deák Kristóf elárulta a Filmklub podcastban, hogy a tavalyi győztes filmnek ugyanaz volt az amerikai PR-osa, mint most a Mindenki-é, és a szakember profizmusát látva, a magyar rendező egyáltalán nincs meglepődve azon, hogy legutóbb is borult a papírforma.
Aki még mindig nem látta a Mindenki-t, február 26-án, vasárnap este kilenc óra öt perctől megnézheti a Duna TV-n. Az Oscar-gálát február 27-én hajnalban, magyar idő szerint 0:50-től a Duna TV-n nézheti, illetve az Origo Filmklub is élőben tudósít róla. Maradjon fent vasárnap éjjel, és szurkoljunk együtt a magyar film sikerének!