Már csak tíz sztár maradt Hollywoodban

Gond van a sztárokkal Hollywood táján. A régi nagy nevek sorra esnek ki a pikszisből, és a helyükre pályázó sztárjelöltek valahogy nem szuperálnak úgy, mint kellene. De miért? Hogyan dönthetjük el valakiről, hogy klasszikus értelemben vett sztár-e? Mi a baj azzal, ha Jennifer Lawrence hétköznapinak akar látszani? Hogyan csúszhat le Will Smith, ha egyszer 2016 egyik legnagyobb bevételt hozó filmjében szerepelt? Körbenéztünk, mi a helyzet a sztárkultusszal Amerikában, miért károsak a szuperhősfilmek, befuthatna-e ma Sandra Bullock, és ki az a tíz színész, aki 2017-ben jogot formálhat a sztártitulusra.

Az egyik mesterlövész sztár, a másik csak utánzat

Tavaly szeptemberben került a mozikba A hét mesterlövész, a klasszikus, 1960-as western remake-je. Az eredeti többek közt arról nevezetes, hogy három-négy sztárnak adta meg a kezdőlökést, vagy lendített nagyot a karrierjükön, és a remake hasonló sztárparádéval szerette volna becsábítani a nézőket. A főszerepet – Yul Brynner figuráját – egy veterán nagyágyúra bízták, aki a nyolcvanas évek vége óta Hollywood élmezőnyéhez tartozik; a Steve McQueen-féle vagány szerencsejátékos karakterét pedig egy fiatal közönségkedvenc csípte meg.

Denzel Washington és Chris Pratt A hét mesterlövész című filmben Forrás: Fórum Hungary

Az alkotók abban bíztak, hogy Denzel Washington és Chris Pratt más-más célközönséget megszólítva, de egyenrangú felekként fogják majd uralni a filmet. Nem így lett: Washington egyből kitöltötte a vásznat, mintha nemcsak a fekete szerelést és cowboykalapot szabták volna rá, hanem a westernhősök résnyire szűkült tekintetét is. Chris Pratt ellenben, akinek elvileg – A galaxis őrzői-ből kiindulva – az ilyen csibész a típuskaraktere, merev volt, kényelmetlenül feszengett, mint egy színjátszókörös, aki még nincs felkészülve a Broadway reflektorfényére.

Eltelt pár hónap, és mindkét színész új filmmel jött ki, amik megerősítették a köztük tapasztalt különbséget. Washington az általa rendezett Fences-ben játszott főszerepével borítékolhatja a hetedik Oscar-jelölését, és megnyerheti a harmadik szobrát. Chris Pratt űrrománca, az Utazók gyenge kezdés után erőre kapott a mozipénztáraknál, de a kritikák többsége – köztük a miénk is – külön kiemelte, mennyire vérszegény a színész játéka.

Az Utazók és a Fences plakátja Forrás: InterCom

Az összevetés persze nem teljesen fair: egy Denzel Washington-filmre a színész több évtizedes karrierjének ismeretében ülünk be, míg Prattnek még alig volt ideje bizonyítani. De a régi nagy sztárok is kezdték valahol, és egyre szembetűnőbb, hogy ma is a nyolvanas-kilencvenes években berobbant, a sztárszerepből lassan kiöregedő színészgenerációból élünk. Az utánpótlás nem akar megérkezni. Létezik, hogy a klasszikus sztárok kihalófélben vannak?

Mégis mi az, hogy „sztár”?

Na de hogyan is határozzuk meg pontosan a sztárság mibenlétét? A filmcsillag fogalmát elég nagyvonalúan szoktuk kezelni, gyakran "a híres színész” szinonimájaként használjuk a nevesebb személyiségekre.

Audrey Hepburn az Álom luxuskivitelben című filmben Forrás: Mokép

Most viszont szűkebbre szabnám a definíciót, olyan kritériumokkal, amelyek a valóban nagybetűs sztárok attribútumai Hollywood aranykorától az ezredfordulóig, Clark Gable-től és Audrey Hepburntől Bruce Willisig és Julia Robertsig.

1. Az első és legfontosabb a karizmatikusság, az az utánozhatatlan, megtaníthatatlan jelenlét, ami vonzza a tekintetet.
2. Egy jól behatárolható szereptípus, arculat, amit a sztárhoz társítunk, amivel a pályája későbbi szakaszában eljátszhat, dekonstruálhatja.
3. A klasszikus sztárok nagy formátumú figurák, nem olyanok, mint mi, földi halandók: körbelengi őket egyfajta misztikum, amitől elérhetetlenek.
4. Szavatolják a kasszasikert, és azt, hogy ha szerepel a nevük a poszteren, a nézők csak az ő kedvükért tódulni fognak a jegypénztárakhoz.
5. Egy igazi sztárnak a magánélete is nagyszabású, izgalmas, pletykalapok címlapjára való.

Szinte minden régi nagy kedvenc leszerepelt tavaly

A tavalyi év filmtermése pompásan illusztrálja, hogy a nagy öregek renoméja kezd igencsak megkopni, sorra buktak el az öt-tíz éve még megbízhatónak, garanciának tartott nevek produkciói. Johnny Depp A Karib-tenger kalózai-szériát leszámítva ledobja magáról a nézőket (Alice Tükörországban). Tom Hanks behúzta a kötelezőt az aktuális tisztességesember-alakításával (Sully), ám Robert Langdon professzor szerepe kifulladt (Inferno), míg a presztízsértékű A Hologram for the King semmi visszhangot nem keltett.

Tom Hanks az A Hologram for the King című filmben Forrás: Roadside Attractions

A Szövetségesek-ért régen ölni tudtak volna a stúdiók: háborús kosztümös dráma, európai és amerikai hírességekkel, Az angol beteg-módra. Brad Pitt és Marion Cotillard románcát mégis minimális marketinggel süllyesztette el a Paramount.

Brad Pitt a Szövetségesek című filmben Forrás: UIP Dunafilm

George Clooney középkategóriás Pénzes cápá-ja a maga szerény módján visszahozta az árát (Clooney sosem vállalja túl magát, nehogy nagyot bukjon), de nem sok vizet zavart, az Ave, Cézár! nemkülönben. A 2015-ös Mentőexpedíció-val hatalmasat szakító Matt Damont pedig eredeti sztárcsináló szerepe hagyta cserben (Jason Bourne), bár a nemzetközi piacon még remekül kompenzál.

De Julia Roberts azért még sztár, ugye?

Hát nem. A negyvenen fölüli színésznőkre hatványozottan igaz, hogy Hollywood fiatalabbakra cseréli le őket, nem meglepő, hogy kevés régi ismerőssel találkozunk például az év legjobban fizetett és legbiztosabb befektetést jelentő színésznői között a Forbes magazin összeállításában. A nyolcadik helyen végzett Julia Roberts és a negyedik helyet megkaparintó Jennifer Aniston tavalyi dobása, az Anyák napja a kritikusoknál és a kasszáknál is hatalmasat bukott, és mindketten elsősorban reklámbevételeikre támaszkodnak.

Julia Roberts és Jennifer Aniston az Anyák napja című filmben Forrás: Freeman Film

Tanulságos továbbá megnézni a tíz legnézettebb filmet Amerikában: mindössze három vonultat fel az ezredforduló előtt betört hírességet a főszerepben, de Robert Downey Jr. (Amerika kapitány: Polgárháború), Ben Affleck (Batman vs. Superman) és Will Smith (Öngyilkos osztag) sem feltétlenül a nevének köszönheti az érdemet. A háromból ráadásul csak egy büszkélkedhet pozitív kritikákkal.

Will Smith a Suicide Squad londoni premierjén Forrás: AFP

Will Smith esetét viszont érdemes kiemelni, mert a magas nézőszámú Öngyilkos osztag-ot hamar követte a kritikai és gazdasági szempontból egyaránt leszereplő Váratlan szépség. A 2015-ös Sérülés és Focus - A látszat csal is mellélövésnek bizonyult, így a közeljövőben a kevesebb kockázattal járó folytatásokra fekszik rá (Bad Boys 3-4.), az pedig felettébb valószínűtlen, hogy a pár hete belebegtetett Tim Burton-féle élő szereplős Dumbo húzná majd ki a gödörből.

Tarzan oldalbordájára nem sokan voltak kíváncsiak

Egy-egy fiaskó persze még belefér, de Will Smith példája is mutatja, a felsorolt színészek filmjei – egy-két kivételtől eltekintve – már jó pár éve nem hoznak sokat a konyhára anyagilag, kritikailag vagy díjak tekintetében. Hollywood is érzékeli, hogy baj van, kétségbeesetten keresik az ifjú titánokat, akikből sztárokat faraghatnak, szívnák fel a tévésorozatos vagy független filmes tehetségeket. De minden Adam Driverre jut három Jai Courtney (Terminátor: Genisys), Sam Worthington (Avatar) vagy Charlie Hunnam (Tűzgyűrű).

Sam Worthington pár Avatar-rajongó társaságában Forrás: AFP

A tavalyi felhozatalban a fiatal generáció is gyászosan teljesített, kevesen tudtak önerőből felhúzni egy-egy gyengébb alapanyagot. Will Smith passzolta A függetlenség napja 2-t, és a három új fiatal együttes erővel sem tudta pótolni. A Wall Street farkasa után felkapott Margot Robbie egy rendkívül népszerű DC-karakterrel tarolni tudott (Harley Quinn az Öngyilkos osztag-ból), de Tarzan oldalbordájaként kevés embert érdekelt.

Alexander Skarsgard és Margot Robbie a Tarzan legendája londoni premierjén Forrás: AFP

A Vikingek című sorozatból kiemelt Travis Fimmel semmit nem tudott kamatoztatni kisugárzásából a Warcraft CGI-pocsolyájában. De még az Oscar-jelölt Michael Fassbender is befürdött egy videojáték-adaptációval (Assassin’s Creed), meg egy képregényfilmmel (X-Men: Apokalipszis).

Nem Chris Evans érdekli a nézőt, hanem Amerika kapitány

Ezzel el is érkeztünk az első okhoz, ami miatt a húszas és harmincas nemzedék hátrányból indul a sztárrá válás útján. A 2010-es években gyakorlatilag csak a százötvenmilliós, vagy annál nagyobb költségvetésű franchise-filmekben lehet esélyük bombasikert aratni, eljutni a legtöbb emberhez, ám ezen filmek esetében mind a stúdiók, mind a nézők szemében maga a franchise a húzónév. A színésznek csak másodlagos szerep juthat: tipikus 22-es csapdája.

Chris Evans az Amerika Kapitány: Polgárháború szingapúri sajtóeseményén Forrás: AFP

Nem Daniel Radcliffe miatt megyünk moziba, Harry Pottert akarjuk látni; Chris Evans neve nagyságrendekkel kevesebb nézőnek mond valamit, mint Amerika kapitányé. Íme, egy beszédes sorminta: 1968-ban Charlton Heston neve virított A majmok bolygója plakátján; 2001-ben még Mark Wahlberggel próbálták eladni Tim Burton remake-jét; a 2011-es Lázadás-sal elindított új széria legnagyobb húzóneve már csak James Franco volt – nem egy közönségmágnes –, és az idei Háború poszterén csupán egy fegyveres majom szerepel.

A majmok bolygója (1968), A majmok bolygója (2001) és A majmok bolygója - Háború (2017) plakátja Forrás: Mokép / InterCom

A végtelenített képregényfilmek, a sokrészes tiniregény-adaptációk és a felélesztett brandek kétélű fegyverek. Egyfelől gigantikus platformot nyújtanak a színészeknek, az arcuk fog visszaköszönni az összes merchandise-terméken. Másfelől viszont hosszú évekre lekötik őket, a nevük összeforr egy szereppel, és fennáll a veszély, hogy a nézők másra nem lesznek kíváncsiak tőlük. Arról nem beszélve, hogy a franchise-sztárok lecserélhetők: tíz éven belül immár a harmadik színész bújik bele Pókember gúnyájába az idei Hazatérés-sel.

Van, aki nem vágyik többre a szuperhősszerepnél

Ez sem új keletű jelenség persze, elvégre Christopher Reeve vagy Mark Hamill sem tudtak túllépni Clark Kenten és Luke Skywalkeren. És akad színész, aki jól érzi magát a kényelmes franchise-burokban. Robert Downey Jr., akit lecsúszott drogfüggőből az egyik legjobban fizetett sztárrá emelt a Marvel, a 2014-es A bíró-val tett még egy kósza próbát az Oscar megszerzésére, ám azóta Vasemberen és Sherlock Holmeson kívül nem vállal más szerepet. Ki is mondta, hogy eszében sincs mindenféle kis költségvetésű filmekkel kockáztatni.

Robert Downey Jr. a feleségével a Vasember 3 hollywoodi premierjén Forrás: AFP/2013 Getty Images/Kevin Winter

De kevesen dőlhetnek így hátra. Hiába vált be Chris Pine Kirk kapitányként, a Z, mint Zakariás vagy a Viharlovagok nézettségét ez cseppet sem dobta meg. A Marvel-univerzum Chris nevű színészei (Evans és Hemsworth) hasonló cipőben járnak.

Az X-Men: Apokalipszis fiatalított Tye Sheridannel és Sophie Turnerrel, de a követendő példák nem sok jóval kecsegtetnek: Hugh Jackmant lassan húsz éve próbálják felfuttatni, sokáig toporgott a sztárság küszöbén, de már valószínűleg sosem fogja átlépni. Marad Farkas szerepe, akitől elméletileg örökre búcsút vesz az idei Logan-ben.

A két legmenőbb harmincas színésznő nem a nagy durranásokra hajt

Két, a harmincas korosztály élmezőnyébe tartozó színésznő is meg tudta azonban úszni, hogy a szuperhősfilmek bedarálják őket: vállalnak blockbustereket, de nem kötelezik el magukat a nagy bevételt hozó látványfilmek mellett, nívós rétegfilmek felé kacsintgatnak.

Scarlett Johansson az Amerika Kapitány: Polgárháború című filmben Forrás: Fórum Hungary

Scarlett Johansson eddig öt Marvel-filmben szerepelt, mégsem köti gúzsba Fekete Özvegy szerepe – talán mert a figurának nincs szuperképessége, és ezért afféle külső szemlélő tud maradni. A Lucy eközben a negyvenmilliós gyártási költség tízszeresét hozta vissza, és ugyanúgy a neve szavatolta a sikert, mint egy másik B kategóriás euro-akciófilmnél, az Elrabolvá-nál Liam Neesoné.

De közben nem keresi a nézők kegyeit: ha kedve támad egy szuperprodukcióhoz, elvállalja (Páncélba zárt szellem), de remekül érzi magát kísérleti művészfilmekben (Under the Skin), apró mellékszerepekben (Ave, Cézár!), vagy csak a hangját kölcsönözve (A nő, A dzsungel könyve).

Natalie Portman szintén feltűnt a Marvel-univerzumban, de Thor oldalbordája lábjegyzet a filmográfiájában, és a Star Wars-előzménytrilógia óta tudatosan kerülni látszik a popcornfilmeket. Fejedelmi tartása, előkelősége egy letűnt hollywoodi korszakot idéz, Audrey Hepburn és Grace Kelly idejét, de a Fekete hattyú-ban nyújtott Oscar-díjas alakítása óta nem tudott tömegeket csábítani a mozikba.

Chris Hemsworth és Natalie Portman a Thor című filmben Forrás: Fórum Hungary

Csúnyán megbukott a Király! című sztónervígjáték, ahogy a Jane Got a Gun című western is, amit rá építettek. A Jackie-vel újabb Oscart nyerhet, de ez sem nézőbarát életrajzi film, ahogy Terrence Malick vagy Xavier Dolan alkotásai sem, akik mellé újabban szegődött.

Hol késik az új Meg Ryan?

Ám azok többsége, aki nemet mond a szuperhősfilmekre, lemondhat a sztárságról. A blockbusterek jelenlegi érájában ugyanis épp azok a közepes költségvetésű, nem egy adott franchise-hoz kötődő stúdiófilmek szűntek meg létezni, amelyek egészen az ezredfordulóig biztosíthatták a kiugrási lehetőséget. Komplett sztárcsináló zsánerek vesznek ki vagy szorulnak perifériára, az indie-fesztiválok műsorfüzetébe, a streamingszolgáltatók és video-on-demand platformok választékába.

Meg Ryan és Billy Crystal a Harry és Sally című filmben Forrás: InterCom

Alig készül például felnőtt témájú romantikus film, holott olyan egykori sztárok köszönhetik a karrierjüket a műfajnak, mint John Travolta, Meg Ryan, Julia Roberts vagy Hugh Grant. Vagy ha mégis születnek, nem jutnak el a nagyközönséghez: állíthatom, hogy Gugu Mbatha-Raw sztárcsináló alakítást nyújt a Beyond the Lights-ban, de sokra megyek vele, az olvasók 99 százaléka valószínűleg azt hinné, hogy ez egy kitalált név és filmcím.

Gugu Mbatha-Raw a Beyond the Lights című filmben Forrás: Relativity Media

Az akciófilmek helyzete is hasonló, a Bruce Willist, Arnold Schwarzeneggert vagy Mel Gibsont kitermelő, sztárjaik fizikumára, egyéniségére építő darabok a Bourne-filmeket és a Halálos iramban-szériát leszámítva B kategóriába sorolódtak hátra.

Ha Sandra Bullock most próbálna befutni, duplán ütné meg emiatt a bokáját, hisz egyenlő arányban tette sztárrá a Féktelenül (akciófilm) és az Aludj csak, én álmodom (romantikus vígjáték). De Tom Cruise sem biztos, hogy le tudna akasztani magának egy Top Gun-t vagy egy Jerry Maguire-t.

Tarantino és Spielberg cserben hagyott minket

És fogy azon rendezők száma is, akik szabad kezet kapnak, hogy – hangsúlyozom – stúdiókörülmények között, komoly költségvetésből, rendes marketinggel franchise-tól független filmeket csináljanak. Sőt az a kevés sem jeleskedik a sztárok kinevelésében.

Mark Rylance és Steven Spielberg A barátságos óriás londoni premierjén Forrás: AFP

A Coen testvérek fura stílusa nem elég közönségbarát. Tarantino régi kultkedvenceivel dolgozik. Spielberg utolsó nagy felfedezettje Mark Rylance, egy 56 éves brit karakterszínész. Christopher Nolannál pedig a világépítés az elsődleges, és rendszerint társulatokban gondolkodik, ahol még a főszereplő is egyetlen fogaskerék csupán a nagy gépezetben.

Ha sztár akarsz lenni, ne add el magad átlagosnak

Van még egy viszonylag friss tendencia, ami a klasszikus sztárkultusz ellen dolgozik. Ha végignézünk a legnépszerűbb fiatal színészek listáján, egy jelentős részük a „nép embere” vagy a „szomszéd lány” imidzset közvetíti kifelé. „Nézzétek, én csak egy átlagos srác/csaj vagyok, egy közületek!” – sugalmazzák. Tény, a földhözragadt attitűd rokonszenvet kelt irántuk, a sztársággal azonban ellentétes, kontraproduktív, és nem mindig párosul elegendő sármmal. Van, akinek jól áll ez a szerepkör, míg mások egyszerűen csak unalmasak lesznek.

Ben Affleck és Matt Damon a Good Will Hunting című filmben Forrás: Mirax

Ez a trend már az ezredforduló tájékán felütötte a fejét, az utolsó nagyobb sztárhullám főként olyan hétköznapi arcokból állt, akikről el tudjuk képzelni, hogy együtt sörözünk velük egy csehóban. Matt Damon, Ben Affleck, Mark Wahlberg – a bostoni, munkásosztálybeli bagázs.

Channing Tatum (középen) az Ave, Cézár! című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Az általuk kikövezett úton halad Bradley Cooper, Channing Tatum, vagy épp Chris Pratt – mind egyszerű jellemek, és egyedül Tatum tudja a régi Hollywood csillogását megidéző tánctudással és öniróniával megtölteni a mamlasz sztereotípiáját. De a hasonló típusú Gregory Peckkel vagy Henry Fondával szemben nem érezni, hogy más közegben, szférában mozogna.

A Twitter megfosztotta a sztárokat a misztikumtól

A fiatal sztárjelöltek ezenkívül a magánéletükben is széles ívben kerülik a botrányokat, a bulvárlapok Tatum, Ryan Gosling, vagy akár Jennifer Lawrence esetében is békés, eseménytelen családi életről és párkapcsolatokról cikkezhetnek csupán. A kockázatkerülő stúdiók sem engedhetik, ugyebár, hogy szuperhőseiket és bajnokaikat balhés egyének játsszák. A Colin Farrell- és Russell Crowe-féle kicsapongásokat a modern kedvencek ugyanúgy mellőzik, mint ahogy Richard Burton és Liz Taylor botrányokkal tarkított románca is aligha volna ma vállalható.

Elizabeth Taylor és Richard Burton Párizsban 1969-ben Forrás: AFP/Afp Files

A sztárok megközelíthetetlenségét a közösségi média végképp lerombolni látszik, szűkült a szakadék a néző és a filmcsillag között. A színészek internetes jelenléte egyre dominánsabb, ma már az a szokatlan, ha valakinek nincs Twitter- vagy Instagram-fiókja. A kapcsolat ettől még nem lesz kétirányú – a huszonnégymillió követővel rendelkező Emma Watson nem fog minden rajongójával beszélgetésbe elegyedni a Twitteren –, de megteremti annak illúzióját. Már nem csak a lapok hasábjain értesülhetünk az életükről, a sztárok emberközelivé válnak.

January 22, 2017

Vegyük Ryan Goslingot, aki sármjával, sokoldalúságával megcsinálhatná sztárként a szerencséjét: hősszerelmes (A szerelmünk lapjai), Clint Eastwood hallgatag oldalági leszármazottja (Drive), tud énekelni és táncolni (Kaliforniai álom).

Hiába csábította be azonban a nézőket egy régi vágású musicalre, szerény attitűdjével maga ellen dolgozik. Meg azzal is, hogy filmekbe öli az energiáit, amik taszítják a közönséget (Csak Isten bocsáthat meg vagy rendezése, a Lost River). Ha a Rendes fickók bankot robbant, most talán a sztárok közé soroltuk volna, de el kell napolnunk a kérdést legalább a Szárnyas fejvadász 2-ig.

Ryan Gosling és Russell Crowe a 2016-os cannes-i filmfesztiválon Forrás: AFP

És ide vehető Kristen Stewart is, aki egy életre allergiás lett a sztárságra az Alkonyat-ot övező hisztéria miatt. Pedig sallangmentes, minimalista játéka őt érdekes módon nem a szomszéd lányok közé sorolja, ellenkezőleg: titokzatos aura övezi, kiköveteli, hogy csak rá figyeljünk, fejtsük meg a talányt.

Blake Lively, Woody Allen és Kristen Stewart a 2016-os cannes-i filmfesztiválon Forrás: AFP

De Portmanhez hasonlóan már fél lábbal Hollywoodon kívül mozog: a Hófehér és a vadász folytatásából kiszállt, és inkább Woody Allen, Olivier Assayas, Kelly Reichardt vagy Ang Lee múzsája. Az utóbbi öt évből a BeSZERvezve tekinthető talán még egy elvetélt próbálkozásnak valamiféle közönségsiker elnyerésére.

Ki az a hat veterán sztár, aki talpon maradt?

Van-e még akkor bárki, aki teljesíti a cikk elején meghatározott feltételeket? Maradt-e még hamisítatlan sztár Hollywoodban? Ami a régi nagy neveket illeti, az eddigiek alapján már csak hatan mondhatják el magukról, hogy nem hanyatlott le a csillaguk.

A bevezetőben említett Denzel Washington és az idei Golden Globe-on életműdíjjal jutalmazott Meryl Streep olyan filmekben szerepelnek, amik azért készülnek el, mert ők és csakis ők játszhatják el azokat a főszerepeket. A Védelmező vagy a Florence – A tökéletlen hang a sztárságukra épül.

Denzel Washington és Meryl Streep a 2004-es velencei filmfesztiválon Forrás: AFP/Vincenzo Pinto

Leonardo DiCaprio húsz éve lett világsztár a Titanic-kal, ehhez képest mostanában jutott pályája csúcsára. A legnagyobb rendezőkkel dolgozik, a részvételével egyengetve az utat egy-egy rizikósabb projekt előtt: A visszatérő, egy büntető, két és fél órás szenvedéstörténet neki köszönhetően lehetett hatalmas közönségsiker. Ha szerepel egy filmben, az eseményszámba megy, és még a magánélete is kellően szaftos a modellkoszorúival és a nőcsábász osztagával.

Leonardo DiCaprio A Wall Street farkasa című filmben Forrás: InterCom

A negyedik őskövület Tom Cruise, akinél néha meg-megrezdül a léc, anyagi sikereit leginkább a Mission Impossible-szériának köszönheti, egyéb filmjei nem mindig hozzák a várt eredményeket (A holnap határa, Jack Reacher 2). Ám Hollywoodban szinte egyedülálló mértékben uralja saját brandjét: maga választja ki alkotótársait, a kiszemelt rendezők és forgatókönyvírók Cruise vízióját kötelesek a vászonra álmodni, és hajmeresztő, erősen promotált kaszkadőrmutatványaival ötvenöt évesen is ápolja szuperemberstátuszát.

Tom Cruise a Jack Reacher 2 berlini premierjén Forrás: Anadolu Agency/2016 Anadolu Agency/Maurizio Gambarini

Apropó, érdemes összevetni két 2017-es szuperprodukció előzetesét, amelyek szépen szemléltetik, mennyit változott a sztárok nézőcsalogató ereje. A Tom Cruise-féle A múmia előzetesének első másfél perce Tom Cruise-ról szól, mert a stúdió tudja, pusztán vele is el lehet adni a filmet. Emma Watson minden idők egyik legnépszerűbb filmsorozatában szerepelt, A szépség és a szörnyeteg trailerét mégsem a Harry Potter hősnőjére hegyezik ki, hanem a Disney-mese jellegzetes képsoraira. Inkább bíznak a franchise-ban, mint benne.

Ha van valaki, aki Cruise-hoz hasonlóan alakítja a róla alkotott képet, az Hollywood nagyasszonya, Angelina Jolie: a 2001-es Tomb Raider után eltűnhetett volna a süllyesztőben, vagy választhatta volna a sztárfeleség szerepkört, de tekintélyével, humanitárius tevékenységével Elizabeth Taylor nyomdokain halad, 2011 óta szabadon építheti rendezői karrierjét is, és hébe-hóba kasszasikerekre is lehet tőle számítani (Demóna). Bár könnyen lehet, hogy színészként kivonulóban van, és pár év múlva le kell vennünk majd a listáról.

Angelina Jolie gyerekekkel beszélget egy jordániai menekülttáborban Forrás: AFP/Khalil Mazraawi

Noha említettem, hogy Sandra Bullocknak ma már nehezebb dolga lenne, ha sztárrá szeretne válni, amit egyszer megszerzett, azt nem adja egykönnyen. Az elmúlt húsz évben akadtak bőven hullámvölgyei – most is beleesett egybe, a 2015-ös A válságstáb-bal –, de újra meg újra meghazudtolja azokat, akik leírják.

Sandra Bullock a 2011-es Oscar-gálán Forrás: AFP/2011 Getty Images/Kevork Djansezian

A 2009-es A szív bajnokai nemcsak Oscar-díjat eredményezett, hanem tízszeres bevételt, 2013-ban pedig duplán bizonyított vígjátékban (Női szervek) és 3D-s sci-fi monodrámában (Gravitáció), töretlenül lehet tehát számítani rá bármilyen műfajban. Az aktuális hullámvölgyből meg az Ocean’s 8-tel lábalhat ki.

A komika, a vasgyúró és a hegyomlás mentik meg Hollywoodot

Három helyet olyan sztárok foglalnak el, akik javában a negyvenes éveiket tapossák, mégis friss tehetségnek számítanak, mivel a kétezres években váltak tényezővé. A cikkben főleg drámai színészekről esett szó, Melissa McCarthy azonban éppoly jelentős szeletet hasított ki magának a vígjátékok tortájából, mint Leslie Nielsen vagy Jim Carrey. Van egy világosan kijelölt, szigorúan ellenőrzött szerepköre, amin belül hagy mozgásteret, a filmjei pedig szinte kivétel nélkül kasszasikerek – a szériát épp a Szellemirtók remake-je törte meg tavaly.

Melissa McCarthy A kém című filmben Forrás: InterCom

Azonkívül, fentebb temettem a sztárcsináló akciófilmeket, de Vin Diesel három franchise-t is sikerre vitt, amik nem meglévő alapanyagból születtek: Riddick sci-fi történetét trilógiává húzták, az extrém sportos xXx idén tért vissza tizenöt év után, a Halálos iramban elképesztő népszerűsége meg jelen állás szerint tíz filmre is elegendő.

Mesterien kezeli a rajongótáborát is. Ha egy stúdió leszerződteti Dieselt, egyszemélyes marketinggépezetet is kap a pénzéért: elég csak kiposztolnia az előzetest a hivatalos Facebook-oldalára, és az rögtön több mint százmillió ember szeme elé kerül. Ha a követői számát nézzük, egyértelműen ő Hollywood királya.

Vin Diesel és Dwayne Johnson a Halálos iramban 7 című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Az ötödik rész óta a Halálos iramban-sorozathoz köthetjük Dwayne „The Rock” Johnsont is, aki szó szerint nagy formátumú alak, akció- és vígjátéksztár egy személyben. Az elmúlt pár évben építettek rá HBO-sorozatot (Nagypályások), katasztrófafilmet (Törésvonal), egy Disney-mese reklámkampányát (Vaiana), valamint két nosztalgiaremake-et (Baywatch, Jumanji). 64 millió dolláros bevételével az egykori pankrátor ma Hollywood legjobban fizetett színésze.

Mi a helyzet Jennifer Lawrence-szel?

Nem véletlenül hagytam tizediknek Jennifer Lawrence-t, ő ugyanis tökéletes állatorvosi lova ennek az érának. Szinte minden szempontból megfelel a sztárságról alkotott definíciónknak: nincs nála keresettebb színésznő Hollywoodban. A bulvársajtó, a késő esti talkshow-k a lábai előtt hevernek. És bár Az éhezők viadala hozott anyag, a sikertelen klónok (pl. A beavatott) bizonyítják, hogy Lawrence energikus alakítása kulcsszerepet játszott a sikerben.

Stanley Tucci és Jennifer Lawrence Az éhezők viadala című filmben Forrás: Fórum Hungary

Csakhogy ő is belefut azokba a csapdákba, amikbe a legtöbb kortársa. A másik bejáratott franchise-szériájában leragadt egy képregényszerepnél, aminek szűnőben a hatása: az X-Men: Apokalipszis majdnem harminc százalékkal kevesebb bevételt termelt, mint az eggyel előző Az eljövendő múlt napjai, holott Lawrence-t előtérbe tolták a reklámkampányban.

Azonkívül ő is a szomszédlány-szindrómában szenved: nyilvános szerepléseinél szándékosan igyekszik semlegesíteni modellszépségét, mondván, még mindig egy vidéki, nagyszájú, csetlő-botló lány.

Jennifer Lawrence a Joy című filmje New York-i premierjén Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide picture alliance/Dennis Van Tine/Geisler-Fotopres

Elvileg pofonegyszerű volna kamatoztatni a népszerűségét, a stúdiórendszer mégsem tud igazán mit kezdeni vele. Az Utazók-beli bajba jutott lány idejétmúlt szerepében egyszerre akarták igézővé tenni, és megőrizni hétköznapi státuszát, de csak kiölték belőle a természetes, nyers erőt.

David O. Russell, aki a múzsájává fogadta, a Napos oldal óta olyan figurákat oszt rá, akik korban és temperamentumban sem passzoltak hozzá. És bár eladtak vele egy felmosóról szóló filmet (Joy), a Serena című presztízsprojektjének a bevétele a harmincmilliós költségvetés százhetvened (!) részét érte csak el Amerikában.

Jennifer Lawrence a Napos oldalért elnyert Oscar-díjjal a kezében a 2013-as gálán Forrás: AFP/2013 Getty Images/Christopher Polk

A jövő zenéje, hogy tartós lesz-e Jennifer Lawrence sikere, vagy csak pár évnyi hírnév jut neki. Ahogy az is, kiket vehettünk volna még számításba. Lehet, hogy Michael B. Jordanből lesz az új Denzel Washington, Oscar Isaacből az új Al Pacino, Rooney Marából az új Ingrid Bergman. De arra a hollywoodi gépezetre, ami a harmincas évek óta olajozottan emeli ki a sztárokat az ismeretlenségből, majd formázza őket egyedire, aligha számíthatnak.