Kezdjük a rideg számadatokkal. Az immunhiányos tinédzser lány és a vagány szomszéd srác szerelme az első hétvégén 44 889 nézőt vonzott a moziba Magyarországon, míg Idris Elba, Matthew McConaughey és Stephen King együttes erővel is csak 29 467 embert érdekelt. Az első heti eredmények még döbbenetesebbek: 70 260 néző váltott jegyet a Minden, minden-re, ami kiemelkedő, 89 millió forintos bevételt jelent. Christopher Nolan Dunkirk-je az első héten csak 66 519 nézőt szerzett magának. Két hét után 107 745 nézőnél tart az ifjúsági románc.
Igazából nem is az a meglepő, hogy a Minden, minden kasszát robbantott, hisz egy sikeres ifjúsági regény („young adult”, YA) adaptációja, fiatal célközönséget tud megmozgatni. A hasonló, sőt, adott esetben még ennél is olvasottabb YA-könyvek azonban eddig csak akkor tudtak nagy számű nézőt a moziba csalni, ha valamilyen fantasztikus elemet is tartalmaztak. Az éhezők viadalá-val vagy az Alkonyat-tal szemben a realisztikus közegben játszódó, gyakran valamilyen súlyos betegséggel megspékelt tinirománcok rendre csúnyán elhasaltak.
Íme, néhány első hétvégi adat a közelmúltból:
Töredékét tudták csak megszólítani ezek a filmek a tizenéveseknek, mint a Minden, minden, pedig hasonló a témájuk, hasonlóan népszerű könyvből születtek, hasonló a célközönségük.
Összehasonlításképp: a Csillagainkban a hiba Amerikában 48 millió dollárt hozott az első hétvégén – és Amerikán kívül még sikeresebb is lett, mint hazájában –, a Minden, minden ezzel szemben 11 milliót. Mi hozta el a változást?
Egyáltalán vannak olyan népszerűek hazánkban a YA regények, mint feltételezzük, vagy csak egy hangos, a neten aktív kisebbség szereti őket? „Mi úgy látjuk, van érdeklődés a komolyabb témákat boncolgató ifjúsági irodalom iránt” – árulta el kérdésünkre a GABO Kiadó munkatársa, Solymosi Éva, a Minden, minden szerkesztője.
Lehetséges, hogy nálunk is felfutóban van a betegség-központú ifjúsági irodalom, ami angol nyelvterületen (ott ezt „sick-lit”-nek nevezik) épp nagy népszerűségnek örvend A szakemberek szerint idehaza továbbra is a természetfeletti-romantikus vonulat a legnépszerűbb, de mutatkozik igény a keményebb témákat boncolgató könyvekre is.
Az amerikai sztárszerző, John Green például hazánkban is közkedvelt. Solymosi Éva szerint a komolyabb témájú ifjúsági könyvek iránt pont az ő regényével, a Csillagainkban a hibá-val indult meg az érdeklődés. „Általános tapasztalat, hogy minden hasonló témájú könyvet Greennel vetnek össze az olvasók, ahhoz mérten ítélik meg. Őt kell megugrani.” A filmes nézettségi adatok viszont ezt épphogy nem tükrözték, az adaptáció megbukott.
A Minden, minden elnyerte a hazai olvasók kegyeit, ez az idei év legsikeresebb YA-megjelenése a GABO-nál. (A Libri sikerlistáján jelenleg a dobogó legtetején csücsül.) Mégsem lehet a filmsikert azzal magyarázni, hogy a könyv egyből berobbant volna. Először 2016 áprilisában jelent meg magyar fordításban, akkor átlagosan fogyott, „nem éreztük kiemelkedőnek az olvasói érdeklődést”.
A külföldi siker aztán dobott rajta, ahogy a megfilmesítésről szóló hírek is. „Látható volt, hogy a könyv rajongótábora várja a filmet, és hogy a két médium kölcsönösen segíti majd egymást – aki szerette a könyvet, mindenképpen megnézi majd a filmet és fordítva” – véli Solymosi Éva. A könyv tehát összességében annyival nem népszerűbb, hogy az önmagában megmagyarázná, miért pont most tört meg a hazai YA-adaptációk nézettségi átka.
Van azonban egy azonnal szembeszökő különbség a Minden, minden és az azelőtti tinirománcok között, mégpedig:
a magyar szinkron.
Míg a Csillagainkban a hibá-tól a Mielőtt megismertelek-ig az összes realisztikus YA-adaptáció felirattal került a mozikba, a Minden, minden-t forgalmazó Forum Hungary leszinkronizálta a filmet.
Hogy miért pont ennél a filmnél váltottak, az nem egyértelmű, de az utóbbi évek trendjeit, a szinkron egyre hangsúlyosabb egyeduralmát látva már nagyon érett a döntés. „A célközönségnek ez az igénye” – nyilatkozta nekünk a forgalmazó képviselője, aki szintén ezt a tényezőt emelte ki először a siker lehetséges indokai közül.
A Forum Hungary egyúttal arra is rámutatott, hogy az elmúlt időszakban mintha nagyobb kedvvel járnának moziba a Minden, minden célcsoportjába is tartozó fiatalok, tinédzserek. A horrort hozta fel példaként, amely sokáig ugyancsak nem tartozott a hazai mozinézők legkedveltebb zsánerei közé, tavaly viszont szépen szerepelt: a Démonok között 2., a Vaksötét és az Amikor kialszik a fény mind százezer körüli nézőszámnál álltak meg.
Örvendetes, hogy a streaming szolgáltatók nemzetközi és hazai térhódítása dacára, valamint annak ellenére, hogy a házimozi-rendszerek fejlődésével otthon is egyre inkább visszaadható a moziélmény, ezek szerint még mindig fontos a fiataloknak a mozi, mint közösségi élmény. Még mindig szükség van arra, hogy együtt rémüldözzünk a horrorfilmeken, vagy együtt olvadozzunk a barátainkkal/barátnőinkkel egy-egy könnyfakasztó romantikus drámán.
A másik fontos újdonság a szinkron mellett az országos terítés mértéke. A Minden, minden-t 57 moziba küldték el az első hétvégén, és ezek között nem csak a fővárosi multiplexek, hanem vidékiek, sőt, kertmozik is szerepeltek, amelyek a nyaralókhoz is eljuttathatták a filmet.
A korábbi romantikus YA-adaptációk ennél nagyságrendekkel kevesebb kópiával indultak:
A könyvrajongók régóta sérelmezték, hogy a kedvenc regényeikből készült filmeket csak kevés helyen lehetett moziban megnézni. „A vidéki rajongók hiába vártak hónapok óta arra, hogy zsebkendőikkel bevonulhassanak a moziterembe és telesírják azokat, hacsak nem töltenek órákat utazással és nem csengetik le a mozijegy mellett az utazás árát is, megszívták.” – olvasható egy dühös 2014-es blogbejegyzésben. Még az örökbecsű gyakorikerdesek.hu-n is lehet találni olyan threadet, ahol a szinkron hiányán vagy a kisebb megyéket messziről elkerülő terjesztésen dohognak a hozzászólók.
A premier időzítése is megdobhatta a nézettséget, bár a fentebb felsorolt korábbi filmek többsége is nyári hónapokban került a mozikba. Igaz, azoknál a június-július dominált, a forgalmazó az augusztus elejét tartja a legprofitábilisebb hétvégének. A vizes vb sem tett keresztbe, ráadásul júliusban szinte csak férfias filmek sorakoztak a mozikban, szuperhősös blockbusterek, háborús eposzok, űroperák, akciófilmek.
A Minden, minden így komolyabb vetélytárs nélkül kielégíthette a románcra ácsingózókat, szemben mondjuk a Csillagainkban a hibá-val, amely elől az azonos heti Demóna, vagy a Mielőtt megismertelek-kel, amely elől pedig a Szenilla nyomában – vagy a 2016-os foci Eb – szipkázhatott el nézőket. Aki a múlt hétvégén nem a strandon próbálta elviselni a kánikulát, és csömöre volt a látványfilmektől, az ezúttal csak egyvalamire válthatott jegyet. (Az idősebb generációkat megcélzó Ötven tavasz szintén nem játszott.)
Az egyöntetűen pozitív kritikai visszhang szokott még serkentőleg hatni a mozilátogatásra, ez éppenséggel a Minden, minden-re nem mondható el sem külföldön, sem hazánkban. A film a Rotten Tomatoes gyűjtőoldalon 47 százalékon áll, ami azt jelenti, hogy a számba vett kritikák kevesebb mint fele adott rá pozitív osztályzatot.
A vegyes, de inkább negatív fogadtatás a magyar újságíróknál is megfigyelhető. Az Index kritikusa a film szemére veti, hogy „a Minden, mindenből leginkább az élet hiányzik”, az IGN „bátortalan, mosolygós semmiség”-nek titulálja, és a Filmtett szerzője is csak addig megy el a dicséretben, hogy „a film a teljesen kiszámítható cselekmény ellenére sem érdektelen”. Vagyis a nézők a kritikák ellenében szavaztak bizalmat a filmnek.
A forgalmazó a marketingre is rendesen ráfeküdt, a film iránti érdeklődést az is tanúsítja, hogy a Forum Hungary Facebook-oldalára kirakott Minden, minden-es témájú posztokra nagyságrendekkel több lájk érkezik, mint más sikerfilmekére.
A Minden, minden előzetesét 1,7 millióan tekintették meg a Facebookon; pár héttel később a Thor: Ragnarök trailere szégyenszemre mindössze 97 ezer megtekintést tudott bezsákolni. Ehhez képest a Mielőtt megismertelek magyar feliratos előzetese a Forum Hungary YouTube-csatornáján 183 329 megtekintésnél, míg a Minden, minden szinkronizált előzetese a duplájánál, 373 133-nél tart.
Az is számíthatott, hogy a Minden, minden magyar nyelvű előzetesét A szépség és a szörnyeteg előtt adták le a mozikban. Az élőszereplős Disney-meséről pedig tudvalevő, milyen sokan voltak kíváncsiak rá: hazai össznézőszáma majdnem elérte a háromszázezret.
Az előzetes és a poszter egyébiránt híven prezentálja a filmet: bájos, némileg szirupos vágybeteljesítő mese, végig kellemes, andalító popslágerek szólnak alatta, helyes fiatalok esnek szerelembe. A Minden, minden ezenkívül – az Alkonyat-filmekkel ellentétben –pozitív, egészséges párkapcsolati mintát közvetít, ahol a srác épp csak annyira „veszélyes”, hogy izgalmasnak tűnjön a szűzies lány számára, máskülönben kedves, udvarias, elfogadja a lányt olyannak, amilyen, nem próbálja megváltoztatni, befolyásolni, uralkodni fölötte.
A képi világ, reklámfilmes esztétika ugyancsak pozitív hatást kelt: sterilnek steril, de élénkek a színei, sok benne a fehér, a fény, a szikrázóan kék tengerbe legszívesebben magunk is belecsobbannánk.Stella Meghie rendező mellesleg egész kreatív, vizuálisan is izgalmas megoldásokat alkalmaz annak a problémának az áthidalására, hogy a könyv szereplői – mivel a lány nem mozdulhat ki otthonról – idejük tetemes részét cseteléssel töltik. (Ezek közül pont keveset villant fel az előzetes.)
Az is számíthat, hogy a hősnő betegsége viszonylag absztrakt, nincsenek külső jelei. Noha a haldokló szerelmesek már a Love Story-nál is vonzották a nézőket, hisz kiadósat lehet sírni rajta a moziban, lehet, hogy vannak olyanok, akiket elriasztana, ha egy plakáton vagy egy előzetesben rákos betegek tűnnének fel kanüllel az orrukban.
Végezetül, a két főszereplőt játszó színészek személye valószínűleg nem sokat nyomott itthon a latba, nem Jennifer Lawrence-, vagy akár Shailene Woodley-kaliberű sztárokról beszélünk. Nick Robinsonra legfeljebb A nyár királyai című független filmből vagy a Jurassic World-ből emlékezhetünk. Amandla Stenberg pedig Az éhezők viadalá-ban játszotta a kis Rue-t, Katniss tragikus sorsú védencét és szövetségesét, s mellesleg Beyoncé holdudvarához tartozik.
A tizenkilenc éves afro-amerikai színésznő egyébként is érdekes személyiség, Amerikában egyre növekvő rajongótábort tudhat magáénak. Stenberg nembináris neműként határozza meg magát, azaz nemi identitása nem (vagy nem kizárólag) feleltethető meg a „férfi” és a „nő” két pólusának, az idő folyamán változik.
A Time magazin két egymást követő évben is az év tinédzserének kiáltotta ki, s a színészet mellett aktivizmusáról is híres, egy vírusvideóban öt percben összefoglalta, miért baj, ha a fehér popsztárok a feketék kultúráját hasznosítják.
A Minden, minden híre tovább terjedhet a szájhagyomány útján, s mivel ezen a héten sincs olyan film, ami kifoghatja a szelet a vitorlájából – az Annabelle 2 a horror-rajongókat, Az Emoji-film a kisebbeket célozza –, a siker még kitarthat egy darabig. A soron következő tinirománcnál pedig az is elválik, hogy egyszeri alkalom volt-e, vagy egy új éra kezdete.