Éjszakai játék: a legviccesebb felnőtt szórakozás

Éjszakai játék

Ezeken a szürke latyakos februári napokon jól esik belemerülni a kicsit melankolikus, lírai szerzői filmekbe. De ha Ön is úgy gondolja, hogy ebből most már elég, és végre hangosan akar kacagni egy jó kis vígjátékon, akkor váltson jegyet a Förtelmes főnökök alkotóinak új filmjére, az Éjszakai játék-ra.

Sajnos már az amerikai vígjátékok sem a régiek. Joggal érezheti azt az ember, hogy ha jó vígjátéka vágyik, érdemesebb a gyermekkori kedvenceit újranézni, mintsem a moziban keresgélni. Sokszor ugrunk neki nagy lelkesedéssel egy-egy filmnek a trailert látva, aztán pedig azon kapjuk magunkat, hogy végigszenvedtünk egy kínos vígjátékot egyetlen jó poénért, amit már az előzetesben is láttunk.

Még a nőknek szóló komédiák is tele vannak altesti és szexista poénokkal, és lassan már többet nevetünk egy komoly szerzői filmen is. Az Éjszakai játék-ot azért tudjuk nyugodt szívvel ajánlani, mert mellőzi a bárgyú, erőltetett „mindenképpen vicces akarok lenni" elemeket. Az alkotók itt először a történetet szőtték jól össze és abba tűzték a poénokat, kiváló dialógusokat, frappáns visszaszólásokat, helyzetkomikumokat.

Gusztustalan viccek, kínos magánügyek nélkül.

A trailerből annyi derült ki, hogy egy csapat, akik elrablós játékot szeretnének játszani, valódi emberrablásba kerülnek, amit csupán egy nagyon életszerű játéknak hisznek.

Szerencsére a készítők felismerték, hogy az egész filmen végigfuttatni ezt a poént nagy kockázattal járna. Erőltetettre sikerülhet, amellett, hogy a film főhőseiből komplett idiótát kell csinálni. Igazán kicsi az esély hogy egy második Az ember, aki túl keveset tudott szintű klasszikus süljön ki belőle.

Éjszakai játék Forrás: Intercom

Az Éjszakai játék-ban nem nyújtják túl a tésztát, és a megfelelő pontban váltanak, fordítanak a történeten. Nem hagyják, hogy egy gyenge ötlet cipelje a hátán a filmet, és igyekeznek kellő figyelmet fordítani a dramaturgiára. Ettől persze nem fogunk hasra esni, de arra pont elég, hogy működjön a film.
A karakterek pedig végre nem tökkelütött idióták, hanem szerethető átlagemberek. Itt is van furcsa szomszéd, butácska barát, de egyik szájából sem hallunk valószerűtlen kínos marhaságokat. A csapatot a készítők párokba állítják, és minden párnak meg van a maga sztorija, amiket követhetünk a filmen. Ezek pedig lehetőséget adhatnak több vicces helyzet megalkotására.

Jason Bateman és Rachel McAdams Forrás: Intecom/ Warner Bros. Entertainment Inc./Hopper Stone/Smpsp

Persze nem érdemes arra számítani, hogy nincsenek üresjáratok a filmben és az egészet végig fogjuk hahotázni. Vannak benne. Ezek azonban kevésbé hosszúak, és kevésbé kínosnak, mint az elmúlt évek vígjátékaiban.

Az Éjszakai játék azért is működik, mert működne akkor is, ha nem lenne vígjáték. Szereplői szerethetők, a történtet is megüti a lécet. A-ból B pontba logikus, izgalmas, fordulatos történeten keresztül jutunk el. És ezt még poénok nélkül is élveznénk.

Jason Bateman az Éjszakai játékban Forrás: Intercom/ Warner Bros. Entertainment Inc./Hopper Stone/Smpsp

A szereplőgárdának egyértelműen jót tett a vérfrissítés: olyan színészeket látunk vígjátékban, mint a korábban Dextert játszó Michael C. Hall, vagy az inkább komolyabb szerepeket alakító Kyle Chandler. Rachel McAdams pedig végre visszatér a komédia világába, ahol eredetileg kezdte, és nagyon jól áll neki ez a szerep. Jason Bateman pedig Jason Bateman, aki manapság talán a legkedvelhetőbb amerikai vígjátékszínész.

Az Éjszakai játék, még ha nem is hozza vissza az amerikai komédiák fénykorát, és nem is találja fel a spanyolviaszt, szerethető és vicces. Nem a nevettetést erőlteti, hanem egy korrektül felépített történetben minden görcs nélkül tudja hozni azokat a poénokat, amelyeken a hétköznapokon is elnevetnénk magunkat.