Hosszasan lehetne taglalni, vajon miért épp az előzményekről és a következményekről, azaz a reformkorban (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, A járvány) és a szabadságharc utáni megtorlás idején (Szegénylegények, Szirmok, virágok, koszorúk) játszódik a legtöbb olyan magyar játékfilm, ami (hacsak részben is, de) megidézi az 1848-49-es szabadságharcot. Ahogy az is kérdéseket vet fel, hogy a magyar történelem egyik legnagyobb, az önrendelkezésért vívott harcáról (is) szóló kevés filmalkotás zöme miért a rendszerváltás előtt készült.
5. Petőfi (1922)
Deésy Alfréd elveszett filmje a költő születésének századik évfordulójára készült. Csupán a korabeli híradásokból és kritikákból lehet sejteni, hogy nagyszabású alkotás volt: a filmet keretező segesvári ütközethez tízezer statisztát alkalmaztak. A hazafias alkotásban Petőfi Sándort és Szendrey Júliát a kor két legnagyobb színészóriása, Uray Tivadar és Bajor Gizi keltette életre - a népszerű színészek miatt is, a filmet a bemutatását követő hónapokban telt házzal vetítették a mozik.
Fénylő szépségeivel, csodálatos és megkapó fölvételeivel a Petőfi-filmnek meleg és bensőséges sikere volt a szombati bemutatón
- számolt be a Pesti Hírlap.
Hevesi Sándor és Sas Ede nem alkottak ez alkalomra írt film-munkájukkal napi aktualitással ható művet, mert e film nemcsak most, a Petőfi-centenárium idejében, hanem mindenkor, valahányszor csak a fehérvásznon megelevenedik, egyformán maradandó, lelkesítő emléket rögzítenek a nézők szívébe
- írta a Budapesti Hírlap kritikusa.
4. Föltámadott a tenger (1953)
A Rákosi-korszak egyik szuperprodukciója, a kor legnagyobb színészeivel, mai szemmel is sokszor elkápráztató tömegjelenetekkel, amely március 15-től a tavaszi hadjáratig, a győztes nagyszebeni csatáig követi nyomon az 1848-49-es eseményeket. Sajnos a film magán viseli a kommunizmus bélyegét: az Illyés Gyula írásából, Nádasdy Kálmán és Ranódy László rendezésében készült kétrészes, a korszak filmgyártási lehetőségeit figyelembe véve monumentális alkotás a történelmi tényeket igyekezett mintegy a proletárforradalom előképeként beállítani. Mára ez az erőltetett történelemszemlélete erősen megkopott a filmnek (jó, nyomokban osztályharcos ideológiát tartalmaz), és inkább nevetségesnek hat az internacionalista forradalmi póz.
A propaganda lehámozásával viszont a Föltámadott a tenger mégiscsak a szabadságvágyról szól, s talán ezért sem a szabadságharc leverésével ért véget a film: mintegy azt sugallva, hogy bár jönnek még nehéz idők, de a hazafias érzületet és az önrendelkezés jogos igényét nem lehet leverni.
3. A kőszívű ember fiai (1964)
Várkonyi Zoltán mintegy küldetésének tekintette a klasszikusok filmes átörökítését. Nagyszabású adaptációja az írófejedelem Jókai Mór egyik, ha nem a legnépszerűbb regényéből készült. A Baradlay testvérek történetével Várkonyi az első olyan Jókai-feldolgozást készítette el, amelynek sikerült hitelesen felvillantania valamit az író nemzetmitológiát ápoló eszmefuttatásaiból, de leginkább a szellemiségéhez és nem a szövegéhez maradt hű. A remek színészvezető rendező a kor legnagyobb színészeivel (Sulyok Mária, Bitskey Tibor, Mécs Károly, Tordy Géza) játszatta el a forradalmi családregényt, a mai napig izgalmas akciókkal, érvényes érzelmekkel, képeskönyvbe illő vizuális parádéval fűszerezve. A kőszívű ember fiai Jókaihoz való hitelessége a szabadságharc romanticizált, de mégis hiteles ábrázolását eredményezte, s ha a film mellé helyezzük Várkonyi többi Jókai-adaptációját (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Fekete gyémántok), könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a rendező egy nagyon egyszerű, de fontos üzenetet próbált meg átadni a nézőnek. Nemeskürty István szavaival: "hogy a magyar történelemnek kontinuitása van".
2. Petőfi '73 (1973)
Kardos Ferenc filmje igazi kísérleti és forradalmi alkotás: a pápai Petőfi Gimnáziumban hatszáz diák játssza és értelmezi újra Petőfi Sándor életének legizgalmasabb és leghazafiasabb szakaszát, 1848 márciusától a segesvári csatáig. Kísérleti, mert a történelmi események újrajátszatásának lehetőségeit a nemzetmitológia ápolásában akkoriban kezdték a pedagógusok is komolyabban kutatni; és forradalmi, mert a dokumentarista Petőfi-passiójátékon túl a gimnazisták el is mondják a véleményüket a történelem szereplőiről, ezzel Kardos (és forgatókönyvíró társa, testvére Kardos István) új hangsúlyokat, aktuális analógiákat ad a történelmi játéknak (igaz, a cenzúra fontos részeket vágatott ki a sajtószabadságról és a cenzúráról), s mintegy a nézőt is bevonja a vitába, közösségi jelleget teremt, miközben a véleményütköztető fiataloknak köszönhetően kirajzolódik az is, hogyan lehet a történelmet magánüggyé tenni.
1. 80 huszár (1978)
A filmet operatőrként, forgatókönyvíróként és rendezőként egyaránt jegyző Sára Sándor alkotása nem a magyarországi harcmezőkön játszódik, de nagyon is valós történelmi eseményt, a (Petőfi Sándor által is megverselt) Lenkey-század hazatérésének történetét eleveníti fel. A forradalom kitörésének hírére a császári seregben Lengyelországban állomásozó magyar huszárok a parancsot megtagadva elindulnak Magyarországra, hogy csatlakozzanak a szabadságharchoz. (Igaz, a filmbeli huszárezrednek nem Lenkey János, hanem egy bizonyos Paál Farkas a parancsnoka.)
A rendkívüli feszültséggel teli film alkotóinak célja nem a történelem szépítése, a hazafias pátosz volt, hanem a hazájukért szökésben lévő katonák fizikai és lelki megpróbáltatásainak hiteles ábrázolása.
A történelmi lecke szép és tagolt fölmondása helyett mi azt a torokszorító érzést akartuk az emlékezet aljáról fölszabadítani, amely nemcsak ebben az egyetlen történetben ráz meg és kísért bennünket, de szinte végigköveti történelmünk minden nagy kezdeményezését: fölkészülés nélkül, vérbe boruló aggyal ugrani bele a cselekvés örvénylő mélyvízébe
- írta a forgatókönyvet Sára Sándorral együtt jegyző Csoóri Sándor A történelem metaforája című, a filmhez írt kísérő tanulmányában.