Léa Drucker: Senki nem születik erőszakosnak

Léa Drucker a Láthatás című filmben.

Március 15-én debütál a magyar mozikban a Láthatás, amiért Xavier Legrand rendező a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezésért járó Ezüst Oroszlán-díjat. A Láthatás nem csupán egy roppant erős elsőfilm: családi drámaként felveszi a versenyt a Kramer kontra Kramer-rel, thrillerként pedig a Ragyogás-ra emlékeztet. A 8. Frankofón Filmnapok alkalmával beszélgettünk a film női főszereplőjével, Léa Druckerrel.

Origo: A Láthatás-ban egy anyát játszik, aki jogi úton próbálja elérni, hogy erőszakos exférje ne láthassa a közös gyerekeiket, de nem sikerül neki, és végül már az életüket kell félteniük az apától.

Léa Drucker: Már dolgoztam korábban Xavier Legranddel, egy rövidfilm alkalmával. Teljesen lenyűgözött, megnyert magának. Ugyanazt a karaktert játszottam, akit a Láthatás-ban, csak élete korábbi szakaszában, amikor úgy dönt, hogy elhagyja a férjét. Akit ugyanaz a Denis Ménochet alakított, aki a Láthatás-ban volt a partnerem. A rövidfilmet nagyon jól fogadták, szép karriert futott be. Amikor Xavier felkért, hogy folytassuk a történetet egy nagyjátékfilm formájában, örömmel mondtam igent.

Léa Drucker a Láthatás című filmben. Forrás: Mozinet

Origo: Mi a véleménye a karaktere tetteiről? Érdemes követni a példáját, vagy ő is hibázik?

Léa Drucker: A történet elején hibázik, például a nyitójelenetben, a bíró előtt nem csak az ügyvédje nincs a helyzet magaslatán, de ő sem védi jól magát, ismeretlen terep ez neki. Sok nő nem tudja, mitévő legyen egy ilyen helyzetben. Nem fordult a rendőrséghez, amikor a férje erőszakos volt, ezt sok nő mulasztja el. Nem vállalják a konfliktust, nem akarják jogi útra terelni az ügyet, inkább elsimítanák. A karakterem is csak azért megy a bíróságra, mert dönteni kell a kiskorú fiuk láthatásáról, és itt már komoly hátránya származik abból, hogy korábban nem jelentette a férje viselt dolgait, nem tudja bizonyítani a vádjait. Persze a bírónak sincs könnyű dolga, mivel két ember szava áll egymással szemben, ezért hoz olyan döntést, ami a nő és a gyerekei számára katasztrofális.

Origo: Nem csak a bíró nem tudja, hogy kinek higgyen, de a néző sem.

Léa Drucker: A film eleinte nem ad választ arra a kérdésre, hogy ki hazudik a nő és a férfi közül. Izgalmasabb így, hogy nem tudjuk, ki a hős és ki a gonosztevő. A valóság is jóval bonyolultabb annál, mint ahogy a filmekben ábrázolják az embereket. Annak idején biztosan szerelmes volt egymásba a férfi és a nő. Házasok voltak, született két gyerekük, hittek a közös jövőjükben, és kudarcot vallottak. Ettől szomorú és tragikus ez a történet.

Léa Drucker és Denis MénochetForrás: Mozinetmiddleon170677150

Origo: Mitől viselkedik erőszakosan a férj karaktere?

Léa Drucker: Szereti a nőt, amitől egy kicsit megőrül. Ez univerzális, ezen mindannyian átesünk, csak nem ilyen drasztikus formában. A film bemutatója után sokan odajöttek hozzám, volt, aki azt mondta, hogy "én vagyok a nő a filmből", mások azt, hogy velük az történt meg, ami a kisfiúval. Azt senki nem mondta, hogy ő a pasi a filmből, de biztos vagyok benne, hogy jópár férfi átesik ezen. Xavier a történet fejlesztése során járt agresszív férfiaknak tartott terápiás ülésekre. Denis Ménochet megformálásában nagyon emberi ez a karaktert, együtt lehet vele érezni. A film nem válaszol meg minden kérdést, nem analizálja a karakterek személyiségét. De azt is megmutatja, milyen az apa kapcsolata a saját szüleivel. Ő is volt gyerek, és akkor egészen biztosan nem volt szörnyeteg. Szerintem senki nem születik erőszakosnak, hanem történik egy s más azokkal, akik így viselkednek.

Origo: Részletes forgatókönyvet kellett követnie, vagy Xavier Legrand hagyott teret az improvizációnak?

Léa Drucker: Nem rögtönöztünk, hanem egy nagyon részletesen megírt forgatókönyvet követtünk. Xavier alaposan átgondolta, hogyan fogja leforgatni a filmet. Viszont egy ilyen biztos kezű rendezőnél is önmagát adja a színész, nekünk kell megtölteni élettel az alakítást. Xavier tiszteletben tartja a színészek munkáját, sosem szólt rá egyikünkre sem, hogy valamit máshogy játsszunk. Nagyon figyelmes rendező, nem manipulált minket.

Origo: Nem voltak traumatikusak a film thrillerbe illően feszült jelenetei, különösen a finálé?

Léa Drucker: Nagyon félelmetesek azok a jelenetek, főleg a film vége, úgyhogy izgatott voltam, de nem magam miatt aggódtam, hanem a fiamat játszó Thomas Gioriát féltettem. Ő még gyerek, nekem pedig előjöttek az anyai ösztöneim. De nem volt rájuk szükség, Thomas hasonlóan érezte magát, mint én, izgatott volt attól, hogy akciódús jelenetet vettünk fel. Biztos volt, hogy nem fogjuk sokszor felvenni a finálé hosszú jelenetét, ettől csak még izgalmasabb volt az a forgatási nap. A nap végére iszonyúan elfáradtunk, de elégedettek voltunk, éreztük, hogy nagyon ütős jelenetet vettünk fel.

Origo: A filmben szokatlanul erős gyerekszínészi alakítás látható Thomas Gioriától.

Léa Drucker: Thomasra nem a szülei erőltetik, hogy színész legyen belőle, hanem ő választotta ezt a szakmát, és nagyon eltökélt. Viszont túl komolyan sem veszi a munkát, jól érezte magát a forgatáson, a szünetekben például visszaváltozott egy átlagos gyerekké, aki bármivel eljátszik. Aztán egy pillanat alatt megint átváltozott a traumatizált, félelemben élő kisfiúvá.