Klímakatasztrófát okozhatunk, ha ide telepítjük a fákat

Majdnem mindenütt a Földön jó ötlet fákat ültetni, de pont az északi sarkvidéken nem. Ha itt erdősítünk, az nemhogy lassítaná, de gyorsítja a globális felmelegedést – figyelmeztet egy friss tanulmány.

A fák ültetése a globális felmelegedés költséghatékony lassításának általánosan elfogadott módja, hiszen a fák nagy mennyiségű szén-dioxidot tudnak megkötni a légkörből. Ám tudósok nemzetközi csoportja most úgy érvel a Nature Geoscience hasábjain, hogy a magas szélességi fokokon a faültetés nemhogy lassítaná, de kimondottan gyorsítja a globális felmelegedést.

A globális felmelegedést faültetéssel lassítani lehet, de nem mindegy, hova telepítjük az erdőket
Fotó: OpenAI DALL-E

Gyorsítja a globális felmelegedést, ha fákat telepítünk az Északi-sarkra

Kormányok és cégek egyaránt felsorakoztak az Északi-sarkkör környékére tervezett nagyléptékű faültetési projektek mögé, mind azzal a szándékkal, hogy így is enyhítsék a klímaváltozás legkártékonyabb hatásait. Azonban – állítják a cikk szerzői – ha a fákat rossz helyre ültetjük, például olyan területekre, ahol normálisan a fátlan tundra- és lápvegetáció tenyészik, vagy ahol a viszonylag nyílt lombkoronaszintű északi erdők honosak, azzal még tovább is súlyosbíthatjuk a globális felmelegedést.

Jeppe Kristensen, a dániai Aarhus Egyetem tanára és a cikk vezető szerzője kijelentette: az északi-sarkköri és szubarktikus élőhelyek jellemzői alkalmatlanná teszik őket a klímavédelmi célú faültetésre.

„Az Északi-sarkvidék talajai több szenet tárolnak, mint a Föld összes növényzete együttvéve – emelte ki Kristensen. – Ezek a talajok nagyon érzékenyek a zavarásra, például az erdészeti vagy mezőgazdasági célú művelésre, de még arra is, ha a fák gyökerei átjárják. Emellett a tavaszi és kora nyári időszakra jellemző csaknem folytonos nappali világosság miatt különösen érzékeny ebben a régióban a talaj energiaegyensúlya a felszíni árnyékolásra. A földet ilyenkor itt még hó borítja, ugyanakkor a zöld és barna fák több energiát nyelnek el a napból, mint a fehér hó.”

Mindennek tetejébe az Északi-sarkot körülvevő területek Észak-Amerikában, Ázsiában és Skandináviában is olyan természetes zavarásoknak – például erdőtüzeknek és szárazságoknak – vannak kitéve, amelyek elpusztítják a növényzetet. A klímaváltozás nyomán ezek az események nemcsak gyakrabban fordulnak elő, de súlyosabbak is.

„Veszélyes hely ez egy fának, különösen ha az a fa egy egynemű, telepített vegetáció része, amely eleve védtelenebb ezekkel a zavarásokkal szemben – magyarázta Kristensen. – 

Az a szén, amit ezek a fák tárolnának, jó eséllyel csak tápot adna a pusztító hatású eseményeknek, és pár évtizeden belül visszakerülne a légkörbe.

A kutatók hangsúlyozzák: a magas szélességi fokok erdősítése tipikusan olyan klímamegoldási javaslat, amely a kívánt hatását tekintve nagyon jószándékú, de a valós kimenetele azzal ellentétes lenne.

„A klímaváltozásról szóló diskurzus nagyon szénközpontú, mert az ember az elmúlt évszázad során leginkább a fosszilis tüzelőanyagok elégetése és az így felszabaduló üvegházhatású gázok révén szólt bele a Föld éghajlatába. Azonban a dolgok mélyére tekintve a klímaváltozás igazából attól függ, hogy a légkörbe belépő napenergiából mennyi marad ott és mennyi távozik; ez az, amit a Föld energia-egyensúlyának neveznek” – fejtette ki Kristensen.

Az üvegházhatású gázok kétségkívül meghatározó szerepet játszanak abban, hogy mennyi hő tud a Föld légköréből az űrbe szökni. Ugyanakkor – emelik ki a szerzők – a magas szélességi fokokon az ún. albedóhatás – az, hogy mennyi napfény verődik vissza az űrbe anélkül, hogy hővé alakulna – fontosabb a teljes energiamérleg szempontjából, mint a széntárolás.

• A kutatók ezért az ökoszisztémák holisztikusabb megközelítését szorgalmazzák a valóban értelmes természetes alapú klímamegoldások kidolgozása érdekében, hogy a végső cél, a klímaváltozás lelassítása ne csorbuljon.

„A holisztikus megközelítés nem pusztán annyit jelent, hogy gazdagabb áttekintést kapunk a természetes alapú klímamegoldásokról, hanem ez az egyetlen lehetőségünk, ha valós változást akarunk elérni” – húzta alá Marc Macias-Fauria, a Cambridge-i Egyetem Scott Sarkkutató Intézetének professzora és a cikk rangidős szerzője.

A kutatók elismerik: a faültetésnek lehetnek más okai, például hogy az érintett területek önellátók legyenek faanyag tekintetében, de az ilyen célú erdősítéstől nem várható a klímaváltozás szempontjából értelmezhető előny.

„A távoli északon zajló erdőgazdálkodásra ugyanúgy kell tekinteni, mint bármilyen más termelőágazatra, amelynek kompenzálnunk kell az éghajlatra és a biodiverzitásra gyakorolt kedvezőtlen hatásait – szögezte le Macias-Fauria. – Nincs ingyen ebéd, és a Földet nem lehet átverni. Ha a sarkköri erdősítést klímamegoldásnak próbáljuk eladni, csak magunkat csapjuk be.”

Alternatív megoldásokkal kell védeni a klímát az Északi-sarkon
Fotó: Anadolu via AFP

Milyen alternatív lehetőségeink vannak?

De vajon milyen valódi lehetőségek kínálkoznak a globális felmelegedés enyhítésére a magas szélességi fokokon? A kutatók úgy vélik, hogy ha a helyi lakosokkal együttműködve megőrizzük a nagytestű növényevők, például a rénszarvasok fenntartható méretű populációit, azzal többet teszünk az arktikus és szubarktikus területek természetes alapú klímavédelméért, mint fák millióinak ültetésével.

Számos bizonyíték támasztja alá, hogy a nagytestű növényevők olyan módokon befolyásolják a növényi életközösségeket és a hóviszonyokat, hogy a végeredmény hűtő hatású

– magyarázta Macias-Fauria. – Ez a hatás részint közvetlenül, a nyílt tundrai növényborítás megőrzésén keresztül, részint pedig közvetetten, a növényevők téli táplálékkereső mozgása révén érvényesül, amely úgy módosítja a hótakarót és csökkenti annak hőszigetelő képességét, hogy a talajhőmérséklet csökken és a permafroszt kevésbé enged fel.”

A szerzők kiemelik: 

a természetes alapú klímamegoldások alkalmazásához elengedhetetlen szem előtt tartanunk az élővilág változatosságát és a helyi lakosság megélhetési lehetőségeit.

„A nagytestű növényevők mérsékelhetik a klímaváltozás okozta biodiverzitáscsökkentést a sarkvidéki ökoszisztémákban, és továbbra is alapvető táplálékforrásul szolgálhatnak a helyi közösségek számára – foglalta össze Marcias-Fauria. – Az élővilág sokfélesége és a helyi közösségek jólléte nem a mellékes hozadékai, hanem a lényegi elemei a természetes alapú klímamegoldásoknak. Mindenfajta természetes alapú megoldás élén a helyi közösségeknek kell állniuk, akik ott élnek a klímaváltozás frontvonalában.”