A '20-as években járunk az ausztrál sivatagban. Neill egy Fred Smith nevű lelkipásztort alakít, akinek farmján egyenlőek a fehérek és a bennszülöttek, így aztán Sam (Hamilton Morris) és családja is. Egy háborús veterán, Harry March (Ewen Leslie) költözik a szomszédos farmra, és rövidesen kölcsönkéri Fredtől a feketéket egy többemberes munkára.
A poszt-traumás stressztől szenvedő katona megerőszakolja Sam feleségét, mialatt a bennszülött odakint dolgozik neki. Elfajul a konfliktus, az őslakos önvédelemből lelövi Harry-t, és a nővel együtt elmenekül. A törvény emberei Fred társaságában utánuk indulnak a vadonba.
A film az elején azzal lepi meg a nézőt, hogy szokatlanul sok karaktert vonultat fel, ezzel ábrázolva a fehérek és a bennszülött lakosok együttélésének sokféleségét és viszályait. Neill lelkipásztora egyenrangúként tekint a neki dolgozó családra, akik viszont mégis valamiféle furcsa rabszolgaságban élnek ott. Harry nem veszi őket emberszámba, de azért kívánja a nőiket, de látunk egy harmadik farmot is, aminek gazdája, Mick Kennedy (Thomas M. Wright) mentorálgat egy félvér gyereket, aki valójában a fia, de a srác pótapjának bejelentkezik a farmon dolgozó középkorú bennszülött is.
Ilyen diszfunkcionális viszonyok persze hamar incidenshez vezetnek.
Öten erednek Sam és felesége nyomába, köztük egy bennszülött nyomkereső. Szinte új film kezdődik, egy thriller, csak épp western-környezetben, ám a film fő hibája, hogy pont ez a legkevésbé izgalmas része. A tájak látványosak, ahogy a törzsi körülmények közt élő őslakosok kultúrájának bemutatása is, viszont lehetett volna több feszültség is ebben a hajtóvadászatban, ha Sam nem mozog sokkal otthonosabban a vadonban, mint üldözői.
Azt nem áruljuk el, hogyan, de Sam végül mégis bíróság elé áll, és megint új film kezdődik, egy tárgyalótermi dráma, ahol mindenre fény derül, amit tudni akartunk a helyi fehérek és feketék kapcsolatrendszeréről. Attól, hogy ez a három felvonás ennyire különböző, nem esik szét a film, inkább csak változatosabb lesz, még akkor is, ha pont a középső résznek kellett volna a legizgalmasabbnak lennie.
Összességében viszony nagyszerű mozit készített Warwick Thornton, akiről érdemes példát venni: egy jól bevált hollywoodi műfajt, a westernt felhasználva mesél saját kultúrájáról, történelméről, felmenőiről, és szerepelteti azok leszármazottait is, csupa autentikus, ritkán látható arcot vonultatva fel.