Az év horrorszenzációja a valóságban gyökerezik

Toni Collette a filmben.

Az Örökség első látásra "csak" egy bravúros okkult horror, méltó utódja olyan klasszikusoknak, mint Az ördögűző és a Rosemary gyermeke. A cselekmény tele van természetfelettivel, de a film mégis a természetről szól. Az angol cím, a Hereditary valójában azt jelenti, hogy "örökletes", ennek megfelelően a film is amellett érvel, hogy nincs szörnyűbb a felmenőinktől öröklött testi-lelki bajoknál.

A főhős (Toni Collette) egy középkorú, kétgyerekes anya, akinek meghal az anyja, aki már régóta betegeskedett és idős is volt. A film viszont nem arról szól, hogyan birkózik meg a négyfős család a nagymama elvesztésével, pontosabban mégis erről szól, csak nem hagyományos értelemben. Az elhunyt titokzatos életet élt, láthatóan senki nem szerette a családból, akikkel a haláleset után csupa furcsaság történik: hogy megjelenik egyiküknek a nagymama szelleme, az a kevésbé bizarr incidensek egyike. Mindannyian egymásra gyanakszanak, pedig a felelős a nagymama, akiről kiderül, hogy titkos hobbija az okkultizmus volt.

Toni Collette a filmben. Forrás: Vertigo Media

Első látásra sablonos rémtörténetnek tűnik az Örökség, viszont már műfajfilmnek is kiszámíthatatlan és sokkoló, például van benne néhány fordulat, melyekről nehéz lenne spoiler nélkül írni, legyen elég annyi, hogy mozivásznon nagyon ritkán látható szörnyűségekről van szó, amiket nincs néző, aki előre látna.

Viszont többről szól ez a film, mint egy átlagos kísértethorror.

Például a két gyerek közül már a kislány karaktere (Milly Shapiro) is egy horrormonstrum a saját jogán: magába forduló, ijesztő kisugárzású különc, szinte már autisztikus, akin meglátszik, hogy a nagymama vele töltötte el a legtöbb időt.

Milly Shapiro Forrás: Vertigo Media

A család kálváriáját az okozza, hogy egy felmenőjükről (a nagymama) kiderül valami sötét és tragikus titok, amiről senki nem tudott, a balsors tehát ártatlan emberekre öröklődik. Van egy jelenet a filmben, amikor Toni Collette karaktere elmondja, hogy anyjának sem volt könnyű élete: a rokonságban gyakoriak voltak a különféle mentális és pszichés betegségek, amilyen a skizofrénia és a depresszió.

Sokféle szörnyűséget látni ebben a filmben, mégis ez a beszélgetős jelenet a leghatásosabb, mert rávilágít, hogy felmenőink különféle örökletes betegségek formájában is kísérthetnek minket, nem csak horrorfilmes szellemek formájában.

A filmnek nem csak a története ütős, de a rendezés és a színészi játék is. Bár a férjet például Gabriel Byrne játssza, ez mégis Toni Collette filmje, akinek ez élete szerepe, és akár Oscart is kaphat érte. Azért is fontos az ő alakítása, mert a film pszicho-horrorként is értelmezhető, ami talán csak az anya fejében játszódik, legalábbis a debütáló rendező, Ari Aster jelenetezése erre enged következtetni, elég a nyitójelenetre gondolni, ami az egész filmet zárójelbe teszi. Collette karaktere abból él, hogy miniatűr maketteket készít, és a film elején egy ilyen mini szobabelső alakul át a kamasz fiú (Alex Wolff) szobájává.

Toni Collette Forrás: Vertigo Media

Akárhogy is értelmezzük, az nem kétséges, hogy az Örökség az utóbbi évek egyik legjobb horrorja, esszenciális moziélmény, nagy vásznon és filmszínházi hangtechnikával borzongató csak igazán.