A rendező új filmje, a Climax Cannes-ban debütált, a kritikusok szerették, így a rendező egy interjú során lelkendezhetett kedvenc filmjéről, amit több mint 50 alkalommal látott, szerinte ő gyűjtötte össze a legtöbb plakátot a világ minden tájáról, és tisztelgett előtte a Hirtelen az üresség című munkája alkalmával.
Hét évesen látta először a filmet Buenos Airesben, ami szerinte
egy pszichedelikus utazás, ami az élet eredetéről szól, hogy honnan származik és hogyan alakult ki.
Hogy miért ez a film a kedvenc?
Felfoghatatlan, hogyan sikerülhetett Kubricknak ez a film még a számítógépes trükkök feltalálása előtt. A filmművészet a szellem diadala az anyag felett, és semmi nem bizonyítja ezt jobban, mint a 2001: Űrodüsszeia.
A kedvence természetesen a film utolsó harmada, ami experimentálisként jellemezhető.
Ez a film nem csak a külső, de a belső világunkkal is foglalkozik. Életünk harmadát alvással töltjük, a film vége pedig a tudatalattit térképezi fel, ami legalább olyan tágas, mint a világűr.
Önmagát nem tartja méltónak Kubrickhoz:
Egy porszem vagyok, ő pedig óriás volt.
Viszont nem tetszett neki a példaképe teljes munkássága, a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című filmet csak egyszer látta.