Horrorba fordul Jason Statham óriáscápás akciófilmje

Jason Statham a filmben

Jason Statham filmje, a Meg - Az őscápa a színvonalát illetően pontosan az, aminek ígérkezett. Egy nagy büdzséjű B-film, ami megkésett 25 évet, de pont ez az erőssége: annyira rossz, hogy az már jó. Másfelől viszont ami a jellegét illeti, meglepetést is képes okozni Jon Turteltaub rendezése, ami a megmosolyogtató koncepciója ellenére leginkább horrorfilm.  

A filmben egy úttörő kutatást végeznek a mélytengerben, ami elszabadítja egy kihaltnak vélt, óriási cápafaj egyik példányát, a megalodont. Jason Statham mélybúvárját hívják a kutatóbázisra, hogy segítsen, számára ugyanis - amellett, hogy persze ő a legjobb - személyes ügyről van szó, korábban a fele csapatát elveszítette a megalodon támadásában, ráadásul senki nem hitte el neki, hogy tényleg egy bálna méretű cápa okozta a tragédiát, nem pedig az ő gondatlansága.

Jason Statham a filmben Forrás: Daniel Smith

A megalodon ugyan tényleg létezett, de ki hiszi azt el, hogy a filmbeli tudósok egy rejtett világot fedeznek fel a tengerfenék alatt, ahol a fajnak sikerült túlélnie? És ez persze csak a kezdete azoknak a fordulatoknak, amiket csak a világ összes jóindulatával lehet komolyan venni. Ettől a Meg - Az őscápa még lehetett volna az a trash, aminek ígérkezett, lehetett volna a Sharknado nagy büdzséjű, még szórakoztatóbb változata, de furcsamód egy meglepően komolyan gondolt horrorfilmet csináltak belőle. Ezúttal előbb készült el a mockbuster, azaz a parodisztikus, önironikus vígjáték (a Sharknado), mint a blockbuster, azaz az ambiciózus hollywoodi óriásprojekt.

Jelenetkép a filmből Forrás: © 2018 Warner Bros

Az igazi meglepetés viszont az, hogy a film ideig-óráig működik is horrorként. Az első fele a tengerfenéken játszódik, ahol a megalodon csapdába ejt egy sérült tengeralattjárót, és Jason Statham személyében közeleg a mentőakció. Jon Turteltaub rendező kiválóan használja a jump scare-eket, azaz a busz-effektusokat, amikor - e film esetében - hirtelen és váratlanul támad a cápa, ijesztő hangeffekt kíséretében. A nézőijesztések annyira ütősek, hogy elfeledtetik velünk, milyen komolytalan történetet is látunk. Turteltaub ráadásul jól használja a 3D-t, térhatású effekteket is bevet, így nem csak azt képes elérni, hogy összerezzenjünk, de azt is, hogy félrekapjuk a fejünket valami felénk repülő tárgy elől.

Jelenetkép a filmből Forrás: Intercom

Aztán amikor a megalodon már Kína partjainak strandolóit kezdi fenyegetni, eltűnnek a horrorfilmes elemek, és akciófilmként már nem működik olyan olajozottan a film, ami humoros ugyan, de nem eléggé frenetikusan ahhoz, hogy érdekes maradjon. A végeredmény így egy igazán szokatlan példánya a kortárs hollywoodi szuperprodukciónak. B-film 150 millióból, főszerepben egy régimódi akciósztárral, és ha már egy kihalt óriáscápáról szól, maga a film is egy letűnt kor maradéka. Mintha az elmúlt negyedszázad filmművészeti evolúciója sosem történt volna meg. Egy ilyen régisulis filmet persze lehet imádni és utálni is, de mi amondók vagyunk, mindez jól áll Jason Stathamnek.