Fjodor Bondarcsuk: A háború kimeríthetetlen téma

Jelenetkép a Sztálingrád-ból

Magyarország nagyon népszerű forgatási helyszín külföldi filmesek számára, viszont nem csak hollywoodi projektek készülnek itt, hanem most például épp a legújabb orosz szuperprodukció is. Fjodor Bondarcsuk rendezte a kortárs orosz mozi leglátványosabb, legnagyobb büdzséjű és legtöbb pénzt hozó közönségfilmjeit. A rendező az Origo Filmstúdióban forgatott Budapesten, és bár új munkájáról majd csak az orosz médiában rántja le a leplet, egy ebédszünetben mi is kérdezhettünk tőle igen izgalmas karrierjéről.

Fjodor Bondarcsuknak van kihez felérnie: apja, Szergej a Háború és béké-t feldolgozó négyrészes filmjével 1969-ben elnyerte a legjobb idegennyelvű alkotásnak járó Oscar-díjat. Az ifjabb Bondarcsuknak sikerült apja nyomdokaiba lépnie, már ami a saját sikereit illeti. 2005-ben debütált a szovjetek afgán háborújáról szóló A 9. század című filmmel, amit a háborús műfajban egy még nagyobb produkció követett, a Sztálingrád 2013-ban, ami az első orosz IMAX-film volt. Mindkét film Oroszország azévi nevezettje volt a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjra. A másik műfaj, ami érdekli, a közeli jövőben játszódó sci-fi, ilyen volt tőle a Lakott sziget, amihez folytatást is készített, illetve tavaly bemutatott Vonzás. Nem csak rendezőként aktív, több filmben játszott színészként is, és producerként is termékeny, stúdiójával jelenleg is több filmes és sorozatot készít.

Origo:A hollywoodi vagy az orosz filmművészeti hagyományok követőjének tartja magát?

Fjodor Bondarcsuk: A klasszikusokat tartom követendő példának, származzanak bárhonnan. Szergej Eisensteint a hollywoodi filmesek éppúgy utánozták, mint az oroszok. Ma azért látjuk eltérőnek az orosz és az amerikai filmeket, mert a két ország gazdasági helyzete különböző, így aztán más és más technológiákat használnak a gyártás során. Nem arról van szó, hogy más lenne az amerikaiak és az oroszok ízlése, hanem arról, hogy mások a lehetőségek és a kihívások. Az angolszász filmeknek a közönsége is sokkal nagyobb.

Fedor Bondarchuk Fotó: Csudai Sándor - Origo

Origo:Édesapja, Szergej Bondarcsuk munkássága hogyan hatott a művészetére?

Fjodor Bondarcsuk: Az életműve máig nagyon fontos szerszámkészlet számomra. Nekem az ő munkássága volt az egyetem. A Háború és béke forradalmi film volt, rendezés, vágás és kameramunka szempontjából egyaránt. Kívülről tudom az egészet. Nem csak magát a filmet, de azt is, hogyan forgott. Gyerekkorom óta körülvesz a filmgyártás. Amikor édesapám a Háború és béké-t forgatta, az egész házunk a regénnyel volt kiplakátolva rajzok, sztoriboardok és vázlatok formájában, és folyton a film zenéjét hallgattuk. Így nőttem fel, mindez elkísért a karrierem során is.

Jelenetkép a Sztálingrád-ból Forrás: Origo

Origo: Hogyan dolgozott Szergej Bondarcsuk?

Fjodor Bondarcsuk: Nagy figyelmet fordított a részletekre. A Waterloo című filmje alkalmával szemüveget tett Napóleonra, és nagy vitákat kavart, hogy vajon tényleg viselt-e szemüveget. Apám nagyon sokat kutatta a témáit, mielőtt meghozott volna egy ilyen döntést. Ezt én is így csinálom, mindig törekszem a hitelességre és a korhűségre. A legfontosabb, ami tőle tanultam, a maximalizmus és a türelem. Gyakran mondogatta, hogy

ne sajnáljuk a türelmet és az időt.

Perfekcionista volt, a filmjeiben minden képet tökéletesre akart, és én is ilyen vagyok.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!