Origo:A mai orosz közönségfilmek készítését az amerikainál gyengébb gazdasági helyzet és a kisebb piac nehezítik meg?
Fjodor Bondarcsuk: A legnagyobb kihívás az, hogy nehéz összeszedni egy tisztes büdzsét, kevés a pénz a filmekre. A gazdasági válság miatt sem a filmes technológiák, sem a speciális effektusok nem fejlődtek úgy, mint az USA-ban. A szakembereink kevesebbet tudnak. Az szintén komoly probléma, hogy kevés a mozi. 3000 szélesvásznunk van, míg Amerikában 35 ezer, Kínában pedig még több. Ha kevés a mozi, kevés a közönség is, így nehéz összehozni egy kasszasikert. Probléma a kalózkodás is, amivel Európában máshol is küzdenek.
Origo: A szovjet érában jobb volt a helyzet?
Fjodor Bondarcsuk: Akkoriban volt az országban 200 ezer mobil széles vászon, amiket teherautóval elszállítottak a legtávolabbi falvakba is. Manapság sokaknak rengeteget kell utazni egy olyan városig, ahol van mozi. Ma régi remekműveket játszó mozik sincsenek Oroszországban, amikben meg lehetne nézni mondjuk Tarkovszkij vagy Buñuel művészfilmjeit. Fontos lenne pedig, hogy a fiatalok is megismerkedhessenek a klasszikus filmművészettel. Tarantino egy videotékában tanulta ki a filmkészítést, ahogy Andrej Zvjagincev is. Az orosz filmes oktatás viszont nagyon színvonalas, a következő rendezőgeneráció jobb képzést nem is kaphatna.
Origo: Miért szeret háborús filmeket készíteni?
Fjodor Bondarcsuk: A legtöbb fontos orosz rendező foglalkozott a háború témájával. Oroszországban nem csak a történelemkönyvekből ismerjük, még élnek olyan generációk, akik láttak háborút. Akkoriban ez minden családot érintett valamilyen szinten, mindenkinek van egy története, amiket továbbadtak a gyerekeiknek és az unokáiknak. Még nem ürültek ki a szervezetünkből a háborús emlékek. De a háború kimeríthetetlen téma, és nem csak Oroszországban: számos fontos rendező dolgozott fel háborút a világ minden tájáról, még ha nem is ez volt a filmjük fő témája. Az embereket foglalkoztatja ezt a téma, manapság gyerekek is a World of Tanks játékkal játszanak. És amikor azt hinnénk, már nem lehet újat mondani például a II. világháborúról, mindig jön egy film, ami addig sosem látott nézőpontból mutatja be, elég például a Dunkirk-re gondolni Christopher Nolantől.