A medence: 50 éves Alain Delon legjobb erotikus thrillere

50 éve mutatták be A medencé-t, Alain Delon egyik legjobb filmjét, ami nem csak erotikus thrillerként izgalmas alkotás, de azért is, mert együtt szerepel benne Delon és exbarátnője, Romy Schneider, mert négy és fél évtizeddel később Tilda Swinton, Ralph Fiennes, Dakota Johnson és Matthias Schoenaerts főszereplésével remake-elte az olasz mozi legfelkapottabb rendezője (Luca Guadagnino: Bigger Splash), és mert Delont gyilkossággal is gyanúsították a film forgatása idején.

A felszínen A medence "csak" egy pazarul kivitelezett, roppantul érzéki erotikus thriller, amiben a női nézők Delonban, a férfiak Romy Schneiderben gyönyörködhetnek, amint azok szikrázó napsütésben és hiányos öltözetben turbékolnak egy villa medencéjének partján. A felszín alatt viszont olyan mesteri történet munkál, ami minden ösztönösségében is tökéletesen illik az erotikus thriller műfajához. Az elsőre négyszereplős kamaradarabnak tűnő történet főhőse leginkább Alain Delon karaktere, és jó eséllyel ő volt a film első számú alkotója is, mivel akkora sztár volt, hogy a befolyása csak nagyobb lehetett, mint a rendező Jacques Deraynek. A filmeket általában a rendező kreatív munkájának tartják, ám sokszor jóval bonyolultabb az alkotás folyamata: különösen egy sztárszínész képes arra, hogy domináljon a forgatáson, és másodhegedűssé szorítsa vissza a rendezőt.

A medence (Romy Schneider és Alain Delon) Forrás: AFP

Delon karaktere, Jean-Paul a barátnőjével, Marianne-nal (Romy Schneider) pihen egy nyaralóban a francia Riviérán, de azért nem egészen idilli az összkép: a férfi író, de éppen válságban van (egy reklámügynökségnél dolgozik, ami neki aljamunka, és még az se megy jól neki), barátnője pedig épp feladni készül újságírói karrierjét azért, hogy vele lehessen.

Bármennyire pangó is, ez mégiscsak egy béke, amit feldúl Marianne exének, Harry-nek (Maurice Ronet) az érkezése, aki a lányát, Penelopét (Jane Birkin) is magával hozza. Eleinte nem tűnik vészjóslónak az érkezésük, legalábbis se ők, se a néző nem sejti, mit szabadít majd el a váratlan látogatás. Ami a történetet illeti, azt egyfajta rejtély-dramaturgia mozgatja, amiben fontosabb az, ami kimondatlan, az utalások pedig finomabbak nem is lehetnének. A film végig sejtelmes és többrétegű: sosem tudni, mikor hazudik egy szereplő. De a történet annyira elemi, hogy nincs is szükség szájba rágásra. A jelenetekben már a kezdetektől van valamiféle fojtott feszültség, és az eszkaláció csak idő kérdése.

A medence (Romy Schneider és Jane Birkin) Forrás: AFP

Harry, a sikerei csúcsán lévő zeneszerző az első pillanattól leuralja a társaságot, különösen a fiatalabb Jean-Pault. A szemére veti a kudarcait, kioktatja, atyáskodik, flörtöl Marianne-nal, majd a házigazdák tudtán kívül bulit szervez a villába. Úgy tudjuk, régi barátok Jean-Paullal, szinte testvérek voltak, de ma már inkább rivalizálnak, amit jól példáz a jelenet, amikor versenyt úsznak, és kora ellenére Harry győz. Jean-Paul féltékenykedik, és van mire: Harry alighanem Marianne-t akarja visszakapni, aki talán hajlik is erre. De az agresszornak is megvan a maga gyenge pontja: Penelope. Nem mintha különösebben kötődne hozzá, hiszen balkézről született gyerek, akivel csak most léptek be egymás életébe, de a büszkeségét azért sértené, ha Jean-Paul megszerezné, és jó oka van aggódni, még ha nem is tudjuk meg, mi történik kettejük között pontosan.

Két dudás nem fér meg egy csárdában: a két férfi közti dominanciaharc végül fizikai konfrontációvá fajul, aminek persze nem árulnánk el a kimenetelét, csak annyit, hogy fordul a kocka, az eleinte vonakodó Jean-Paul felveszi a kesztyűt, és vérszemet is kap. Ezért nem is igazán bűnhődik meg, sőt, inkább így tér vissza az életbe addigi teszthalott állapotából, így áll fel a padlóról. Lehetett volna elrettentő tanmese is A medence, de az eredmény inkább egy roppant maszkulin thriller, ami akár az otthon megszállásáról szóló filmekhez is hasonlítható, amelyekben a főhősnek egy erőfölényben lévő behatolóval kell felvennie a harcot, ilyenek például a Szalmakutyák és a Cape Fear - A rettegés foka.

Még markánsabbak A medence jellegzetességei, ha összevetjük a remake-kel: az új változat, a Bigger Splash lehetett volna gyökeresen különböző alkotás, mivel "nemzetközi remake": angol nyelvű olasz-francia film, belga, amerikai és angol színészekkel, egy nyíltan meleg olasz rendezőtől, aki bevallása szerint nagyon laza adaptációt szeretett volna készíteni (még a film címében is valami "nagyobb durranást" ígér, amellett, hogy David Hockney festményének címét parafrazeálja), rendezői stílusa pedig az olasz film nagyjait idézi (nem is csoda, hogy legújabb filmje a Dario Argento-féle Sóhajok remake-je). Ehhez képest több a két film közt a hasonlóság, mint a különbség, és az eltérések közül is az a legmarkánsabb, hogy az új változat nőkarakterei erősebbek és kidolgozottabbak, a férfiak hátrányára. Míg Schneider 30 körül volt a forgatás idején, a szerepét játszó Tilda Swinton 50 is elmúlt. A figura ráadásul immár rocksztár, egy díva, azaz messze a legsikeresebb a karakterek közül. Külön méltóságot kölcsönöz neki, hogy hangszálműtéte miatt nem beszélhet, és feleannyi idős pasija van (Delon szerepét Matthias Schoenaerts veszi át). Míg Deray filmjében Schneider volt a csábító, Penelope pedig naiva, ezúttal a fiatalabb nőt játszó Dakota Johnson a vonzóbb a két karakter közül, és sokkal aktívabban flörtöl, mint A medence bármelyik nőkaraktere. És amennyire androgün Swinton hősnője, annyira feminin és extrovertált Harry Ralph Fiennes alakításában.

A medence cselekménye még izgalmasabb, ha összevetjük az Alain Delonról akkoriban kialakult imázzsal. A színész, aki karrierjét a haditengerészetnél kezdte, maga is krimibe illő incidensekbe keveredett annak idején: már fiatalon is megjárta a börtönt, és pont A medence forgatása idején történt a Markovic-ügy. Delon egyik testőrét, Stevan Markovićot holtan találták, a férfi ráadásul korábban megírta a fivérének, hogy "ha megölnek, az biztosan Alain Delon és a keresztapja, François Marcantoni hibája". Delon és a maffiózó Marcantoni ellen nyomoztak is, utóbbi 11 hónapot ült börtönben, de végül nem tudták rábizonyítani a gyilkosságot. A pletykák szerint Marcantoni még csak nem is az egyetlen alvilági ismerőse volt Delonnak.

A medence Forrás: AFP

Delon tehát jól tudta, milyen, ha az embernek meggyűlik a baja a törvénnyel és a társadalmi normákkal, de az persze már az ő titka marad, hogy mennyire volt áldozat például a Markovic-ügyben. Ma már egyébként afelől sincs kétség, hogy Delonnal nincsenek problémái a hagyományos nemi szerepekkel: elmondta, hogy a francia jobboldali párt, a Nemzeti Front irányvonalát támogatja. Az önmagában is nagyon enigmatikus A medence tehát csak rejtélyesebb attól, hogy egy igencsak rendkívüli pályát befutott sztár alkotása.