Boldog halálnapot (2017)
A lista legfiatalabb tagja ez az alig kétéves horror, aminek ráadásul most érkezett meg a folytatása. Christopher Landon művében a főiskolás Tree-t (Jessica Rothe) meggyilkolja egy maszkos őrült, de a lány nem hal meg, hanem felébred azon a napon, amikor megölték. Újra és újra átéli az ominózus dátumot, míg ki nem deríti, mi történt. Egy habkönnyű horrorról van szó, ami egyszerre kreatív, szórakoztató, és még humoros is képes lenni. Nagyon jól áll neki, hogy nem veszi véresen komolyan magát, így nagyon belekötni sem érdemes. A célját eléri, az idővel való játék pedig különösen jól áll neki.
Időbűnök (2007)
Egy kisebb költségvetésű, néhány szereplővel forgatott spanyol thriller, melyben a főhős egy furcsa véletlen során visszautazik az időben egy órát, hogy aztán szembesüljön a saját rossz döntéseinek sorozatával. Az Időbűnök tökéletesen bizonyítja, hogy kevés pénzből is lehet maradandót alkotni, ha van ötlet és kreativitás az alkotókban. Nacho Vigalondóban pedig volt, ami a műfaj egy igen egyedi darabját eredményezte.
Időhurok (2014)
A cím ennél beszédesebb nem is lehetne, a Spierig testvérek (Robert A. Heinlein sci-fi legenda novellájából készült) műve tényleg egy hatalmas időhurkot mutat be. A főszereplő egy afféle időutazó ügynökként dolgozik, akit rendre visszaküldenek egy-egy évbe, hogy gyilkosságokat akadályozzon meg.
A kiváló alaptörténet aztán egy elképesztően groteszk fordulatot vesz, és mi, nézők is teljesen össze leszünk zavarodva. Az időparadoxon jelen esetben elég sok kérdést felvet, a cselekmény számos helyen illogikussá válik tőle, és ha tudományos szemmel akarjuk értékelni, bele fog törni a bicskánk. Ellenben önálló filmként tökéletesen megállja a helyét, agyas, elgondolkodtató és szórakoztató mozi, ami okkal vívta ki magának a hírnevet.
Cikkünk a következő oldalon folytatódik!