Krzysztof Zanussi: A halhatatlanság talán átjárás egy párhuzamos univerzumba

Jacek Poniedzialek a filmben

Magyar koprodukcióban készítette legújabb filmjét, az Éter-t az egyik legjelentősebb lengyel rendező, Krzysztof Zanussi (Ritka látogató, Illumináció, Mérleg, Spirál, Konstans, Védőszínek...), aki – a Lengyel Filmtavasz keretében rendezett – magyarországi premier alkalmából látogatott Budapestre, ahol alkalmunk nyílt beszélgetni vele. A június 17-én a 80. évét betöltő, világhírű rendező – mint korábbi munkái alkalmával – ezúttal is filozofikus filmet készített, ami a létezésünk nagy rejtélyeiről szól: hogy létezik-e Isten, van-e lelkünk, és hogy mi jön a halál után. Az Éter május 16-tól látható a magyar mozikban.

Zanussi az egyik legelismertebb lengyel rendező: filmjeit milliók látták fél évszázados pályája során, alkotásait világszerte díjazták a legrangosabb filmfesztiválok: a Ritka látogató (1971) Chicagóban, az Illumináció (1973) Locarnóban, a Spirál (1978) és a Konstans (1980) Cannes-ban, az Imperatívusz (1982) és A nyugodt Nap éve (1984) pedig Velencében nyert díjat.

Krzysztof Zanussi lengyel filmrendező, forgatókönyvíró, producer Fotó: Polyák Attila - Origo

Az Éter főhőse egy lengyel orvos (Jacek Poniedzialek), aki az I. világháború hajnalán az éterrel kísérletezik a galíciai hadsereg berkeiben, emberéleteket nem kímélve. A történet bevallottan a Frankenstein és a Faust hagyományaira épül: Mary Shelley-től az istent játszó „őrült tudós” figuráját, Goethétől pedig az ördöggel kötött alkut veszi át Zanussi. A történet tehát archetipikus és mitikus, a film stílusa viszont rendhagyó: Zanussi kétszer meséli el ugyanazt a történetet: először a materialista változatát, végül pedig a spirituális verziót.

Legutóbb 2018 januárjában tartott előadást és workshopot Budapesten a Filmalap Fast Forward programjának keretében. Akkor azt mondta, az Éter forgatása nagyon kifárasztotta a végére. A film lengyel bemutatója tavaly ősszel volt. Hogy van most?

Már a következő filmemen gondolkodom. Szerintem jó a jövőre fókuszálni, fontos előre tekinteni. De még mindig sokat utazom az Éter-rel, elkísérem fesztiválokra és vetítésekre. A nemzetközi premier a Római Filmfesztiválon volt, a múlt héten Berlinben voltam, holnap Düsseldorf jön. Turnéznom kell a filmmel, akár akarom, akár nem. Olyan, mint amikor nap mint nap iskolába kell vinni a gyereket.

Elégedett a film fogadtatásával?

Sosem elégedettséget érzek ilyenkor, csak figyelem, hogy mi történik. A filmre egészen ellenséges reakciókkal is találkoztam, amire persze számítottam, de még így is meglepett. Németországban találkoztam a legtöbbször azzal a váddal, hogy a film nem elég marxista. Ez igaz, nem vagyok marxista, sosem voltam. Meglep, hogy még mindig vannak, akik ennyire védik Feuerbachot és Engelst. Szerintem maradiak és bigottak, de ők progresszívnek gondolják magukat. Nem értünk egyet abban, hogy mi a fejlődés, és merre tart a történelem. Számomra fontos az egyéniség szerepe a társadalmi változásokban.

A film kétszer, kétféleképpen mutatja be ugyanazt a történetet: először látjuk a „hivatalos történetet”, utána pedig a spirituális változatot, a „titkos történetet”. Ön a spirituális értelmezésben hisz, vagy nyitva hagyja a kérdést, és mindkettőt lehetségesnek tartja?

Nem expliciten vallási filmet akartam készíteni, úgyhogy az utóbbi: valóságos az a világ is, amit érzékelünk, és amiben az első változat játszódik. De ez nem a teljes történet. Persze ez egy művészi megjelenítés, de szerintem a való világban is sok titok maradt. Az emberben van egyfajta metafizikai érzékenység, intuíció, ami miatt gyakran gondoljuk úgy, hogy a dolgok okkal történnek, hogy valami nem volt véletlen. Még ha nem is értjük egészen, hogy mi mit jelent, mindenkivel előfordul, hogy valamit jelnek tekint. Az a felfogás, hogy a tudomány mindenre választ adhat, szerintem két évszázada elavult, de ma is rengetegen gondolkodnak így.

Krzysztof Zanussi Fotó: Polyák Attila - Origo

Az Éter főhőse egy materialista orvos. Szokatlan, hogy egy főhős ennyire ellenszenves és erkölcstelen legyen.

Valóban a gonoszt választja, de nem akartam egyoldalú karaktert, szerintem sok benne a belső konfliktus. Többször próbál jót tenni, de megbűnhődik érte, és pont a pártfogója kezétől. De közben ott a fiatal segédje is, aki jó ember. Szinte még gyerek, és egyszerűen immunis a gonoszra. A főhős tehát egészen máshogy reagál a környezetére, mint a tanítványa. És szerintem végül az orvos számára is felcsillan egy csipetnyi remény a megváltásra.

Miért neki kínálnak fel fausti alkut?

Mert bajba kerül, és így megkapható. Akkor keressük a legjobban az égi jeleket, amikor bajban vagyunk. Ha legyengültél, akkor vagy korrumpálható. És a legrosszabb dolgok is egészen ártatlanul kezdődnek. Egy kis hazugsággal, amivel az ember elindul a lejtőn. Ami pedig az orvos materializmusát illeti, egy idő után elbizonytalanodik, de, még amikor hisz is Istenben, akkor sem fél tőle.

A film – különösen a vége – azt a kérdést boncolgatja, hogy van-e túlvilág, halhatatlan-e a lélek. Ön szerint?

A fizika mai állása szerint egyik sem lehetetlen. Nem kizárt, hogy léteznek párhuzamos univerzumok. Amit mi felfogunk a világból és az idő folyásából, azt az érzékszerveink limitálják. Nem objektíven tapasztalunk, sőt, szerintem keveset értünk meg az univerzumból. Ez nem vallási kérdés, hanem tudományos. Emmanuel Kant két évszázada azt mondta, hogy csak annyi biztos, hogy mi, emberek három dimenziót érzünk a térből, és egyféleképpen fogjuk fel időt. Mindez persze csak találgatás, bizonyíték és garancia nincs, de talán ez a magyarázat az emberiségnek a lélekbe vetett hitére. Az embereknek a világ minden sarkában ugyanaz a megérzése volt, és ez dominálja a vallásokat is. Hogy talán van valaki nálunk hatalmasabb az univerzumban.

Jacek Poniedzialek az Éter-ben Forrás: Vertigo Media

Boldogítja ez a tudat?

Inkább úgy mondanám, hogy kevésbé vagyok szomorú. Nem vagyok elégedett se a világgal, se magammal, de ha van valami értelme ennek az életünknek, úgy mindjárt megéri. Ahogy a fiatal tanítvány az Éter-ben, aki megéri az I. világháború borzalmait, én is remélem, hogy a dolgok okkal történnek. Különben hiába szennyezzük a bolygót, eszünk meg rengeteg állatot és növényt az életünk során, és égetünk el rengeteg üzemanyagot, például a mai repülőutammal Varsóból.

Mintha az emberiséget nem nagyon érdekelné a halandóságunk, legalábbis nem találtunk ki ellene semmilyen gyakorlati megoldást, még ma sem, amikor a többség már jólétben él, és nem a túlélésért harcol.

Az ősi egyiptomiak a mumifikálással próbálták meg konzerválni a testet. Walt Disney is a halhatatlanságot akarta elérni, amikor le akarta fagyasztani a testét. Szerintem ezek naiv ötletek, hiszen van esély egy másik világ létezésére is. Inkább ezen kellene gondolkodni, és azon, hogy mi a létezésünk értelme.

Miről szól a következő filmterve?

Egy fiatal matematikusról. Napjainkban játszódik. Még nem biztos, hogy ez lesz a következő filmem, még nem indult el a gyártás. Most a közelgő 80. születésnapom alkalmából sokat utazom, hívnak különféle, a tiszteletemre rendezett ünnepségekre, és hogy utasíthatnám vissza őket? Csak egyszer vagyok 80 éves. Amíg van elég erőm, dolgozom.

Stalter Judit koproducer az Éter-ről

Az Éter lengyel-magyar-litván-ukrán-olasz koprodukció, mely hazai részről a Sipos Gábor, Rajna Gábor, és Stalter Judit vezette Laokoon Filmgroup gyártásában készült, Stalter Judit ko-producer közreműködésével, a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával. Stalter Judit kérdésünkre elmondta, hogy Krzysztof Zanussi kereste meg őket 2017 elején azzal, hogy Magyarországról szeretne koprodukciós partnert az Éter-hez.

"Tetszett neki a Saul fia című filmünk, számunkra pedig óriási megtiszteltetés volt a felkérése, mivel mind tanultunk róla és a filmjeiről az egyetemi tanulmányaink során. A Berlinálén prezentálta nekem és Havas Ágnesnek a projektet, és rögtön látszott, hogy nagyon konkrét elképzelései vannak, tudja, hogy mit akar" - mondta, hozzátéve, hogy nem csak a rendező személye győzte meg, de a filmtervet is izgalmasnak találta: "történelmi film, ami viszont napjainkban is nagyon aktuális témákat boncolgat".

A Laokoon Filmgroup nem dolgozott még ilyen ennyi ország munkáját összehangoló koprodukción, amiről Stalter Judit azt mondta: "óriási munka és értékes tapasztalat volt kiszámolni, kinek mekkora szelet jár ebből a nagy tortából. Először dolgoztunk például litvánokkal és ukránokkal, azaz a film közelebb hozta hozzánk a régió más országait. Mivel öt országnak van kreatív munkája, stábja, szereplői és történelme a filmben, mindenki egy kicsit magáénak érzi, és így könnyebb eljuttatni az öt ország nézőihez."