Kezdjük a kézenfekvővel. Mit is lehetne még elmondani John Carpenter műfajteremtő filmjéről, amit még nem mondtak el az elmúlt 41 évben? Ugyan korábban is volt példa amerikai tinédzsereket halomra legyilkoló horrorra (az első texasi láncfűrészes négy évvel korábban kezdte ezt a szokást), a formulát Carpenter alkalmazta úgy, hogy filmje ma is meghatározó horrornak számítson.
A megállíthatatlan Michael Myers semmit sem csinál azon kívül, hogy öl, még csak meg sem szólal. Pont ezért félelmetes: nem lehet vele beszélni, alkudozni, leállítani, még a golyó se fogja, igazi terminátorként megy a Halloweenkor bébiszitterkedő Laurie (Jamie Lee Curtis) után, és végez mindenkivel, aki az útjába kerül. Jamie Lee Curtis pedig itt lett sikolykirálynő, ahogy korábban édesanyja, Janet Leigh is az volt a Psycho-nak köszönhetően.
Az immár tizenegy részes, finoman szólva is hullámzó minőségű sorozat legutóbb tavaly tért vissza a mozikba. A 2018-as Halloween ignorálja az összes korábbi folytatást, helyette az első rész eseményei után 40 évvel veszi fel a fonalat, amikor Michael kiszabadul, és újra Laurie után megy, akinek több évtized is kevés volt ahhoz, hogy feldolgozza az első találkozásuk traumáját. Az új filmmel a franchise visszatalált a gyökereihez, Michael újra megállíthatatlan, de nem legyőzhetetlen gyilkos, Laurie pedig maga is vadásszá alakult, így kettőjük dinamikája sokkal izgalmasabb, mint bármelyik korábbi filmben.
Halloween III. - Boszorkányos időszak (1982)
Talán a legmegosztóbb rész az egész Halloween-sorozatban, már csak azért is, mert semmi köze az előtte és utána következő filmekhez, ezért általában külön szokták közölni a többitől. John Carpenter akkori tervei szerint Michael történetét lezárták a második részben, és helyette egy új, szintén Halloweenkor játszódó történetbe kezdett. A nézők azonban nem tudtak mit kezdeni a filmmel, ezért a negyedik részben figyelmen kívül hagyták a befejezését, és Michaelt feltámasztották (erre a későbbi filmekben is van példa).
Az évek során viszont a Halloween III. megtalálta a közönségét a maga bizarr sztorijával, amiben egy orvos (Tom Atkins) próbál felderíteni egy gyilkosságot, és egy aljas szándékú, halloweeni maszkokat gyártó céghez vezet a nyomozása. Van itt minden, mint a búcsúban: varázslat, Stonehenge, sci-fi elemek, még némi kritika is a fogyasztói társadalomról.
Ugyan messze nem hibátlan alkotás, de a Halloween III. valószínűleg sikeresebb lehetett volna anyagilag, ha eleve külön filmként készül el, nem pedig a Halloween-sorozat legújabb részeként mutatják be. Itt a központi rejtély csak lassan bontakozik ki, kevesebb, de jóval gyomorforgatóbb gyilkosságokkal vegyítve. A végső magyarázatnál is kilóg a lóláb, a befejezés viszont emlékezetes marad.
Karácsonyi lidércnyomás (1993)
Ugyan lehetne arról hosszasan vitatkozni, pontosan melyik ünnephez illik jobban a Karácsonyi lidércnyomás, de felesleges lenne választani, hiszen ugyanúgy köthető a Halloweenhez, mint a karácsonyhoz. Már csak a remek főcímdal, a This is Halloween miatt is:
A Karácsonyi lidércnyomás Halloween Town urának története: Jack Skellington (Chris Sarandon) nem találja a helyét a világban, és amikor véletlenül a karácsony földjére téved, megvilágosodik, és hozzálát a decemberi ünnep lebonyolításához is. Jó szándéka és lelkessége ellenére majdnem katasztrófához vezet a szervezkedése.
A stop-motion technikával készült film tele van emlékezetes karakterekkel, látványvilága a legapróbb részletekig kidolgozott, a dalai pedig egytől egyig fülbemászóak. Bár a producer és forgatókönyvíró Tim Burton nevéhez szokták kötni, Henry Selick rendezte a filmet, ami körülbelül két évig tartott. A kitartó munka meghozta gyümölcsét, és nemcsak a kritikusok, hanem a nézők is szívükbe zárták Jack történetét.
Donnie Darko (2001)
Donnie Darkonak (Jake Gyllenhaal), a mentális problémákkal küzdő tinédzsernek álmában megjelenik egy életnagyságú nyúl, Frank, aki azt mondja, 28 nap múlva eljön a világvége. Akit ez az egy mondat nem fog meg, annak nem érdemes belekezdeni Richard Kelly 2001-es filmjébe, ami egy végtelenül szürreális, bizarr mese valóságról és természetfelettiről, életről és halálról, a sors és a szabad akarat dilemmájáról.
A végjáték természetesen egy halloweeni beöltözős bulin csúcsosodik ki: ekkor kerülnek a helyükre a szürreális kirakós darabjai mind Donnie, mind a néző számára. A rendezői változat még jobban helyreteszi a dolgokat, de a plusz információk nélkül is megállja a helyét az összkép.
A Donnie Darko hangulatát annyira nehéz visszaadni, hogy Richard Kellynek sem sikerült újra ilyen egyedi filmet rendeznie: mind A káosz birodalma, mind A doboz csalódást keltő alkotások.
2009-ben S. Darko címmel készült egy folytatás is, Kelly hozzájárulása nélkül. A film elég hamar a feledés homályába merült, sem a kritikusok, sem a közönség tetszését nem nyerte el.
Adsz vagy kapsz (2007)
A hányattatott sorsú Adsz vagy kapsz című filmet sajnos kevesen ismerik, pedig kevés film keveri ilyen mesterien a horrort, a humort és a mesét. A film még 2007-ben készült, de végül csak pár fesztiválon volt látható a nagy vásznon, majd 2009-ben adták ki DVD-n. Azóta igazi kultfilmmé vált Michael Dougherty antológiafilmje: négy történetet mutat be, amelyek néha keresztezik egymást. Az egyikben egy iskolaigazgató (Dylan Baker) és fia bizarr halloweeni szokásait ismerhetjük meg, a másodikban egy kívülálló kislányt "viccelnek meg" társai aljas módon, a harmadikban a Piroskának öltözött Anna Paquin életében először kerül közel egy férfihoz, a negyedikben pedig egy idős férfit (Brian Cox) éri utol a múltja.
A meséket egy bizarr, manószerű lény köti össze, aki mindig akkor bukkan fel, mikor valaki megszegi a Halloween szabályait, és tiszteletlen a holtakkal – és ezért mindenki megkapja a büntetését.
Az Adsz vagy kapsz mindenkinek ajánlott, aki egyszerre szeret borzongani a sötétben lopakodó szörnyeken, és elmosolyodni az éjfekete humoron és bizarr szituációkon.
+ 1. A holló (1994)
Az 1994-es A holló ugyan elsősorban október 30-hoz, azaz az ördög éjszakájához köthető, mégis beleillik a halloweeni filmek sorába. Alex Proyas képregény-adaptációja tipikusan olyan film, aminek a hírét többen ismerik, mint ahányan ténylegesen látták: Brandon Lee a forgatás befejezése előtt 8 nappal, egy hibás kellékfegyver miatt halt meg, 28 éves korában.
A tragédia nyoma az egész film hangulatát meghatározza, hiszen magának a történetnek is a kiindulópontja a halál. A Lee által alakított Eric Dravent és barátnőjét brutális módon meggyilkolják, majd egy év után a holló visszahozza a halálból a férfit, hogy igazságot szolgáltathasson.
A holló ugyan alapvetően egy bosszúhadjáratot mutat be, de a végkicsengése mégis optimista: egy ilyen szörnyű világban is lehet esélye az embernek arra, hogy jobbra fordítsa a sorsát, és megnyugvást leljen.