George Lazenby Ausztráliában született, ahol autószerelőként dolgozott, majd bevallása szerint egy nő után ment Londonba a hatvanas években, ahol viszont
már neki kellett bujkálnia a nők elől,
akik köreiben akkor terjedt el a fogamzásgátló tabletta. Autókereskedőként dolgozott, majd modellkedett, Bond szerepére pedig egy színészügynök ismerőse, Maggie Abbott beszélte rá, aki szerint Albert R. Broccoli és Harry Saltzman producerek nem találták Sean Connery utódját a nyolcszáz jelentkezőben.
Szerinte bennem volt valami, ami a többi színészben nem: arrogancia
- mondta Lazenby. Szerinte a többi jelentkező mind ideges volt, ő viszont ki tudta mutatni, hogy magabiztos, még akkor is, ha izgult (mint a Bond-film castingján). Azzal viccelt, hogy a színészetet a vidéki ausztrál kocsmákban tanulta, ahol
ha gyengének tűntél, rögtön meg akartak verni.
A hatvanas évek hippikorszakában neki is hosszú haja volt, amit levágatott, direkt pont ugyanabban a fodrászatban, ahová Sean Connery is járt. (Már amikor övé volt a szerep, akkor tudta meg, hogy Albert R. Broccoli itt hallotta őt beszélni arról, hogy Bond-frizurát szeretne, és azt mondta utána, hogy jó Bond lenne belőle.) A borbély után Connery szabójához ment, akinek - Lazenby nagy szerencséjére - pont volt egy olyan öltönye, amit a sztárszínész otthagyott. Semmilyen színészi tapasztalata volt, nem volt szakszervezeti tag, így szabályosan belógott a castingra. Próbálta elfedni az ausztrál akcentusát, és amikor a színészi tapasztalatairól kérdeztek, azt mondta, dolgozott
Kínában, Afganisztánban, Szaúd-Arábiában, azaz bárhol, ahol nem tudtak utánanézni.
Bevallása szerint azt is elfelejtette, hogy mit hazudott, így kitért a kérdések elől, a szófukarságát pedig a magabiztosság jelének vették:
Harry Saltzman azt mondta, vele még senki nem beszélt így.
Rögtön meg akarták mutatni Peter Hunt rendezőnek, aki épp Svájcban volt helyszíneket keresni, de amint lehetett, hazahívták. Lazenby szerint 500 fontot (ami akkoriban egy vagyon volt) kapott csak azért, hogy találkozzon a rendezővel:
be voltam szarva, így azt mondtam, nem tudok ott lenni pénteken, mert forgatásom van Párizsban. Megkérdezték, hogy mennyit fizetnek. 500 fontot mondtam. Erre kifizették.
Peter Huntnak vallotta be, hogy még sosem beszélt kamera előtt, de a rendező azt mondta neki, hogy ha a producereket át tudta verni, akkor ő lesz a következő Bond. Hunt aztán később a forgatáson megorrolt rá: Lazenby elküldte a bámészkodókat, akikről kiderült, hogy Hunt meleg barátai. A rendező attól kezdve csak az asszisztensén keresztül kommunikált vele, és - a síelést leszámítva - minden kaszkadőrmutatványt vele csináltatott meg. Lazenby nem tudta, hogy egy színésznek nem kötelező mindent saját kezűleg csinálnia.
Úgy gondolták, nem kár értem, mivel még senki nem látott a szerepben, legfeljebb majd keresnek mást
- mondta nevetve. Hozzátette, hogy szerződést sem írt alá soha, csak egy szándéknyilatkozatot. A kilenc hónapos forgatás idején királyként élt, sztárnak számított és busás apanázst kapott a produkciótól, de a forgatást nem élvezte, a hét Bond-filmre szóló szerződést pedig túlságosan szigorúnak találta (szerinte teljesen leszabályozta volna az életét).
Azt hitte, Bond a múlté, ezért adta vissza a szerepet egyetlen film után. Azt mondta, Ronan O'Rahilly beszélte tele a fejét azzal, hogy a 007-es Sean Connery magánszáma volt, és a Szelíd motorosok a jövő. Akkor még csúcson volt a hippimozgalom, Lazenby szerint rövid haja miatt egyszer pincérnek nézték az étteremben.
Mivel azt hitték róla, hogy szerződésben áll a Bond-filmek producereivel, a későbbiekben nehezen kapott munkát, és a pénzből is kifutott. A CineFesten is vetített Ki látta őt meghalni című olasz giallóért kapott gázsijából vett egy hajót, és azon élt 15 hónapig.
Az Aldo Lado rendezte thriller főszerepét bevallása szerint Bertolucci szerezte neki: őt is fontolgatta Marlon Brando szerepére az Utolsó tangó Párizsban szereplőválogatása idején, de végül inkább Aldo Lado filmjét javasolta neki. Időről időre próbálkozott még a színészettel például Hong Kongban, de végül feladta a szakmát a Los Angeles-i ingatlanozásért. Bár amikor a füllentéseiről beszélt, elgondolkodtunk azon, hogy vajon a nekünk elmesélt történetéből mennyi igaz, Lazenby élete - a saját tolmácsolásában - szinte filmszerűen, Bond-filmbe illően hajmeresztő, nem csoda, hogy egy külön dokumentumfilmben is előadhatta (Becoming Bond). Arra a kérdésre, hogy bánja-e, hogy visszadobta a szerepet, azt mondta, hogy
csinálhattam volna még egyet-kettőt egy vagyonért, de az életem is így nagyon jól alakult.