Az élőhalottak éjszakája tehát több mint az első modern zombifilm, és Romero ambíciói később sem szorítkoztak erre a műfajra, még ha igazi közönségsikert csak zombifilmekkel sikerült is elérnie. Nem mintha azok önismétlőek lennének: a 10 év hiátus után készült folytatás, a fogyasztói társadalmat kritizáló (egy plázában játszódó) Holtak hajnala nagyszabásúbb, kreatívabb és szórakoztatóbb is elődjénél, A holtak napjá-ban tűnik fel először protagonistaként egy immár tanulékony zombi, akik a poszt-apokaliptikus Holtak földjé-ben már szerveződnek is. A Holtak naplójá-ban Romero Az élőhalottak éjszakája dokumentarista formavilágát gondolja tovább, a Survival of the Dead pedig visszatérés a gyökerekhez (egyszerre a nyitófilm kamaradarabjához és a klasszikus karibi zombifilmekhez), mivel egy szigeten játszódik.
Hat zombifilmjét leszámítva Romero tíz filmet rendezett, amiből nyolc horrorként kategorizálható, kettőnek pedig semmi köze a műfajhoz. 1968-as debütálása után egy társadalmi drámába oltott romantikus vígjátékkal folytatta (There's Always Vanilla, 1971), ami leginkább a Diploma előtt-höz hasonlítható, viszont éppúgy a fogyasztói társadalom visszásságairól és a hippikorszak haláláról szól, mint Az élőhalottak éjszakája, és később a Holtak hajnala. Az 1972-es Hungry Wives (Jack's Wife és Season Of The Witch címen is ismert) már kategorizálható horrorként, legalábbis egy rögrealista, mítoszromboló, modern fogás egy szintén klasszikus rém alakján: a boszorkányon. A már említett The Crazies-ből szintén hiányzik a természetfeletti, az 1977-es Martin pedig vámpírfilm, csak épp ugyanúgy horrornak álcázott szerzői dráma, mint a Hungry Wives (főhőse egy zavarodott fiatal, aki vámpírnak képzeli magát).
A Holtak hajnalá-t követő Motorlovagok (1981) a kedvence a saját munkái közül: nem horror, hanem dráma egy hagyományőrző motoros színtársulatról, akiknek a függetlenség és a túlélés között kell választaniuk, épp, mint a Hollywoodtól mindig ódzkodó Romerónak. Szintén saját művészetére és választott műfajára reflektál a Stephen King forgatókönyvéből készült Creepshow (Rémmesék könyve, 1982) alkalmával, amiben a horror e két mestere gyerekkoruk inspiráló horror-képregényeit idézte fel. Az 1988-as Majomszeretet: Egy félelmetes kutatás ugyancsak sci-fi horror, egyfajta Dr. Jekyll és Mr. Hyde-parafrázis, ami éppúgy az emberben lakozó vadállatról szól, mint Romero zombifilmjei. Az 1990-es Két gonosz szem szkeccsfilmje alkalmával szintén a horror zsáner egy inspiráló szerzője, E. A. Poe munkássága előtt tisztelegtek Dario Argentóval (aki producerként és íróként dolgozott annak idején a Holtak hajnalá-n). A Stephen King regényéből készült Halálos árnyék (1993) főhőse egy műfaji fikcióra specializálódott író (azaz King és Romero egyfajta alteregója). Utolsó nem-zombis filmje, a 2000-ben debütált Bruiser (Csonttörő) főhőse egy divatmagazin dolgozója, aki egy nap arra ébred, hogy egy próbababa arca néz rá vissza a tükörből: újabb szatirikus Amerika-kritika egy horror-monstrummá változott főhőssel.
Romero zombifilmjeivel ellentétben ezek a filmek jóval szerényebb sikereket arattak, de sokat elárulnak a rendező ambícióiról, akinek esze ágában nem volt ismételnie magát, és megmaradni a kaptafánál. Zombihorrorjaival is igyekezett újat mutatni, többet mondani egy átlagos műfajdarabnál. Nem különb a horror-sztárok (Lugosi Béla, Karloff, Christopher Lee, Peter Cushing) beskatulyázásánál, ami vele történt: Az élőhalottak éjszakája kis büdzsés, merész és megosztó műfajfilmként tökéletes belépő volt a szakmába egy kívülálló pályakezdőtől, de a sikere nem csak használt, ártott is a karrierjének. Mindenesetre Romero így is kétségtelenül egyedülálló életművet hagyott hátra 2017-es, 77 éves korában bekövetkezett halálával, és a filmjei színvonalának egyértelműen jót tett, hogy nem állt be a hollywoodi iparosok sorába.