Egy fiktív birodalomban, Kumandrában járunk, mely egységes és békés. Az emberek harmóniában élnek, őket pedig Kirinek (ázsiai sárkánylény) védik meg a veszélytől. Az új fenyegetés, a Druun ellen azonban már a mitikus teremtmények is tehetetlenek, csak önfeláldozásuk árán tudják legyőzni a szörnyűségeket. Ennek már 500 éve, a sárkányokból csak egy kristály maradt, Kumandra öt darabra szakadt, az emberek hadban állnak egymással. Az egyik provincia vezetője újra békét szeretne, ám ez cseppet sem egyszerű. Itt jön a képbe az úr lánya, Raya, aki eltervezi, hogy megkeresi az utolsó Kirint, hogy a birodalom újra egységes lehessen.
Don Hall és Carlos López Estrada műve brutális tempóval kezd, s bár kicsit szájbarágósan magyarázzák el a birodalom, illetve a kialakult konfliktus létrejöttét, a kivitelezésre nem lehet panasz. A fent leírt szinopszis nagyjából az első fél óra eseményeit öleli fel, de szerencsére ezek után is akad bőven tartalom a filmben.
Az első harmadban láthatjuk, mi vezetett Kumandra újabb széthullásáig, megismerjük a főhőst és kiderül miért annyira bizalmatlan másokkal szemben. Nem titok, hogy Raya megtalálja az utolsó sárkányt, Sisut, de az igazi kaland csak ezután következik. Voltak fenntartásaim Hallék művével kapcsolatban, elsősorban attól tartottam, hogy egy generikus Disney meséhez lesz szerencsém elcsépelt mondanivalóval, túljáratott „cukiság faktorral", minimális egyediséggel.
Kár lenne tagadni, hogy megvannak a stúdióra jellemző stílusjegyek, bájos naivitás, aranyos lények és így tovább, az mégis meglepő, hogy mennyire aktuális a Raya és az utolsó sárkány.
Napjaink egyik legnagyobb társadalmi problémája a különböző nézőpontokból adódó széthúzás, a film pedig erre futtatja ki a mondandóját.
Az önzés, bizalmatlanság és kicsinyesség rákfenéjére reflektál ügyes szimbólumokkal, kvázi a „gonosz" Druun sem egy konkrét lény, hanem az emberi gyarlóság masszája, mely bekebelez és felemészt. Az alkotók a mély gondolatiságot ügyesen vegyítik a klasszikus kalandfilmes elemekkel. A mellékalakok frappánsak és szimpatikusak, a helyenkénti infantilis humor a stílus velejárójaként abszolút belefér, az akciódúsabb szekvenciák és vizuális elemek kreatívak, izgalmasak, látványosak. Hatalmas erény, hogy egyszerre képes szórakoztatni, érzelmesen, változatosan elmesélni egy olyan történetet, mely talán elültetheti a jóság, a bizalom és az összetartás csíráját az emberben.
Természetesen legyünk józanok, nem kell csodát várni, a hasonló témákat boncolgató Zootropolis például egy sokkal jobb alkotás, de a szokásos Disney produkcióknál egy fokkal érettebb és színvonalasabb a Raya és az utolsó sárkány. Akadnak hibái, nem mindig tudja levetni magáról a sablonokat, ugyanakkor mindenki megtalálhatja benne azt a karaktert, szituációt vagy gondolatot, ami miatt emlékezetes marad számára ez szívhez szóló kaland.