A máltai sólyom: patkány a labirintusban

A máltai sólyom

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1941. október 3-án mutatták be az amerikai mozik John Huston első rendezését, a Dashiell Hammett azonos című regényéből készült A máltai sólyom című bűnfilmet, amelyet az első igazán jelentős film noirként szoktak emlegetni a filmtörténészek.

Ha az embernek meggyilkolják a társát, akkor az illetőnek tennie kell valamit, függetlenül attól, hogy milyen véleménnyel volt róla életében

– mondja a cinikus magánnyomozó Sam Spade (Humphrey Bogart) a gyönyörű femme fatale Brigid O'Shaughnessynek (Mary Astor) abban a filmben, amely egyszerre teremtette meg a klasszikus Hollywood legsötétebb stílusát és legnagyobb férfisztárját, valamint segített a korábban forgatókönyvíróként dolgozó John Hustonnak megvetnie lábát a legfoglalkoztatottabb stúdiórendezők között.

A Dashiell Hammett 1930-as, azonos című regényéből készült A máltai sólyom mérföldkő az amerikai filmtörténetben: innentől számítják a film noir, a sötét bűnügyi történetek filmstílusának kiforrott megjelenését – amelynek egyik legfontosabb irodalmi előfutára épp a keményvonalas krimiíró Hammett volt (a mozgóképeket illetően pedig az olyan, Hollywoodba vándorolt német expresszionista rendezők, mint Fritz Lang), akinek regényét a Warner stúdió korábban már kétszer is megfilmesítette (1931-ben és 1936-ban), felemás eredménnyel.

A máltai sólyom (Humphrey Bogart) Forrás: Warner Bros

Huston adaptációja (a forgatókönyvért Oscar-díjra jelölték) viszont épp azért lett sikeres, mert Hammett szelleméhez híven nem csupán a meglehetősen szövevényes cselekményt építette fel kiváló érzékkel és merészséggel, hanem sajátosan kemény karaktereket, s köréjük sűrű és rideg atmoszférát is teremtett.

Mi több, A máltai sólyom-ban maga a történet (Spade nyomozása meggyilkolt társának ügyében és egy nagy értékű szobor utáni hajsza összefonódása) csak másodlagos fontossággal bír. Az csupán a keret egy olyan romlásnak indult világ ábrázolásához, amely hemzseg a kapzsi alakoktól, s amelynek kiégett, cinikus (de a mélyben nagyon is érző, sebzett) detektív hőse számára sem számítanak igazán az emberek, de még a pénz is csak annyira érdekli, hogy megéljen – sokkal fontosabb sajátos morális kódexe, amelynek betartása és betartatása jelenti a túlélés egyedüli zálogát a patkányok között. Merthogy Huston elképzelése szerint Sam Spade világa olyan, mint egy labirintus patkányoknak; nyomasztó és zárt, kitörni lehetetlen, s csak azok maradhatnak életben, akik egyszerre elég élelmesek és erőszakosak, mert a gyengéket és ostobákat itt kíméletlenül felzabálják a többiek.

Én nem iratkozom fel a balekok sorába

– veti oda Spade foghegyről a végzet asszonyának, aki a végjátékban megpróbál a magánnyomozó érzelmeire hatni, hátha eléri, hogy a szerelmes férfi ne adja át a rendőröknek.

A máltai sólyom (Humphrey Bogart és Mary Astor) Forrás: Warner Bros

Nagyvárosi kegyetlen realizmus és fanyar humor – ezek Hammett regényének olyan erényei, amelyeket a forgatókönyvíró Huston sikerrel örökített át a filmváltozatba (főként a pergő és pattogósan kemény dialógusok megtartásával). Rendezőként pedig precízen készült minden egyes jelenet minden egyes másodpercére, az összes beállítást gondosan előre megtervezve (és lerajzolva, követve Hitchcock storyboard-módszerét), hogy megtartsa a forgatókönyv folyamatos feszültségét és sűrű, sötét atmoszféráját (azzal pedig színészeinek játékát is nagyban megkönnyítette, hogy néhány jelenetet leszámítva a cselekmény időrendjében forgatott).

A máltai sólyom (Peter Lorre, született Löwenstein László és Humphrey Bogart) Forrás: Warner Bros

A film vizuális világát egyszerre jellemzi a klasszikus film noirban meghatározó sejtelmes és szuggesztív kontraszt, expresszionista fény-árnyék játék, valamint a különleges kameraszögek innovatív alkalmazása (operatőr: Arthur Edeson), amelyet Huston egy-egy akkoriban bonyolultabb kocsizással megoldott hosszú beállítással és váratlan vágásokkal (illetve a jelenetek közötti áttűnésekkel) egészít ki – nem csupán irányítva a néző figyelmét, hanem összességében egyszerre álomszerű (vagy Spade alkoholfogyasztását illetően: ittasan réveteg) és nagyon is realista hangulatot teremtve.

A máltai sólyom (Humphrey Bogart) Forrás: Warner Bros

De A máltai sólyom időtállósága szempontjából nemcsak Huston konvencionálist a formabontóval elegyítő, lendületes és elegáns rendezése, hanem színészeinek – kiváltképp Humphrey Bogart, Mary Astor, Sydney Greenstreet és a magyar származású Peter Lorre – összetett alakítása is meghatározó.

Filmtörténeti tény: Bogart A máltai sólyom-mal lett sztár és férfiideál. Előtte, ha nem is volt ismeretlen, de igazán komoly és testhez álló feladatot alig kapott (az egyik erős kivétel is 1941-es: a Raoul Walsh rendezte, Huston által írt Magas-Sierra). Karrierje szempontjából tehát kapóra jött, hogy a kezdő rendező Huston nem élvezett akkora stúdiótámogatást, hogy már befutott sztárokkal forgassa első filmjét (a főszerepre elsőként felkért George Raft azért dobta vissza a szerepet, mert nem akart tapasztalatlan rendezővel dolgozni), így amikor Huston felkérte, Bogart kapva kapott a lehetőségen, hogy végre kitörjön a B-filmes gengszterszerepekből.

Fanyar, száraz játékával nem csupán első igazán komoly elismerését aratta, de eggyé válva szerepével egyenesen megteremtette a film noir cinikus, elidegenedett, hűvös és tartózkodó, karcos modorú privát kopójának archetípusát –amelynek variációit nemcsak ő maga játszotta el korai haláláig, de A máltai sólyom Spade-jével hosszú évtizedekig mintát szolgáltatott a nyomában járó színészek számára is.

A klasszikus film noir korszakának nyitánya, A máltai sólyom ma is szórakoztatva kalauzolja nézőit a társadalom peremére és az emberi lélek legmélyébe – a film izgalma és stiláris magabiztossága, Bogart átlényegülésének hitelessége ugyanis kicsit sem kopott az elmúlt nyolcvan évben. Időtálló remekmű, amely a legnemesebb anyagokból készült – a film zárómondatát idézve: "abból az anyagból, amiből az álmok".