Nemi erőszak, gyilkosságok, emberrablás - Hollywood legnagyobb botrányai

Marie McDonald az 1947-es Living in a Big Way c. musicalben

Ahogy mi is megírtuk, Alec Baldwin egy kellékfegyvernek hitt éles fegyverrel agyonlőtt egy operatőrt új filmje forgatásán, a rendezőt pedig súlyosan megsebesítette.  Az ügyben egyelőre több részlet is tisztázatlan, de az már biztos, hogy a forgatás nem éppen a szabályoknak megfelelően zajlott – amerikai sajtóértesülések szerint a forgatás szüneteiben az unatkozó stábtagok éles lőszerrel lövöldöztek, egyre több jel mutat arra, hogy a filmet producerként is jegyző Baldwin nem kerülheti el a büntetőjogi felelősségrevonást. A friss eset kapcsán összegyűjtöttük Ó-Hollywood legnagyobb botrányait: emberölés, nemi erőszak, emberrablás és olyan esetek, amelyek már évtizedekkel korábban is szégyenfoltként tapadtak az Álomgyárra.

Roscoe "Fatty" Arbuckle emberölési ügye

Az amerikai stúdiórendszer egyik legrégebbi sötét botrányának számít a némafilm-korszak népszerű komikusának, a burleszksztár Roscoe "a Hájas" Arbuckle száz évvel ezelőtti emberölési ügye. Hollywood első igazi szexbotrányának főszereplője ugyan ártatlan volt, fel is mentették, mégis ráment a karrierje: nemi erőszakkal és gyilkossággal vádolták, s ügyének három tárgyalása alatt teljesen ellene fordult a sajtó, a közvélemény és a színész korábbi sikereiből dollármilliókat nyerő stúdiók.

1921. szeptember 5-én Arbuckle épp 3 millió dolláros szerződését és legújabb filmjének, a Crazy to Marry sikerét ment megünnepelni barátaival a San Franciscó-i St. Francis Hotelbe, ahol Fred Fishback rendező három szobát bérelt ki, gondoskodva – a szesztilalom ellenére – bőséges inni- és ennivalóról, no meg könnyűvérű színész- és táncosnőkról, modellekről is.

Arbuckle rabosítási képe. Forrás: Gettyimages

Öt nappal később a színészt letartóztatták: a meglehetősen gyenge lábakon álló vád szerint a partin megerőszakolta a feltörekvő színésznő Virginia Rappét, aki belehalt az erőszak közben elszenvedett sérüléseibe. Már az első tárgyaláson kiderült, hogy nem történt erőszak, sem bántalmazás: Arbuckle nem maradt kettesben Rappéval, ráadásul az igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint a holttesten nem voltak külsérelmi nyomok, a halál oka pedig hashártyagyulladás volt, amit a megrepedt húgyhólyag okozott (utóbbi valószínűleg egy korábban rosszul végrehajtott abortusz eredménye lehetett). Még két tárgyalás kellett hozzá, hogy kiderüljön: a fiatal lányokat a tivornyára "közvetítő", s a vád egyik fő tanújának számító, valójában az erőszak meséjével a nyomozóknak előálló Maude Delmont próbált hasznot húzni Rappe halálából. A „Madame Black" néven közismert Delmont ugyanis azt tervezte, hogy pénzt kér azért, hogy vallomását visszavonja – ám a tervezettnél hamarabb belezavarodott a saját meséjébe.

Thomas H. Ince rejtélyes halála

Nem sokkal Arbuckle ügye után, 1924-ben robbant az újabb hollywoodi bomba, amikor 1924. november 19-én, 44 éves korában meghalt a westernfilmek atyja, Thomas H. Ince rendező-producer-forgatókönyvíró. A hivatalos jelentés szerint a halál oka szívinfarktus volt, ám egyes tisztázatlan, vagy legalábbis gyanús körülmények miatt komoly, mai napig tartó találgatás vette kezdetét: az első modern filmgyárat is megalapító, haláláig a legbefolyásosabb hollywoodi embernek számító Ince-t valójában meggyilkolták.

Az összeesküvés-elméletekhez épp az szolgáltatott alapot, hogy Ince a nagy hatalmú sajtómágnás, William Randolph Hearst (akinek lapjában az ártatlan Arbuckle elleni hecckampány elkezdődött) luxus hajóján halt meg, és a körülményekre a jacht vendégei egymásnak (vagy olykor önmaguknak is) ellentmondva emlékeztek vissza. Márpedig Ince és Hearst mellett nem kisebb személyek tartózkodtak akkor a hajón, mint Hearst szeretője, a színésznő Marion Davies, valamint Charlie Chaplin, Louella Parsons újságírónő és Ince szeretője, Margaret Livingstone színésznő – akik épp Ince születésnapját akarták megünnepelni a San Pedroból San Diegoba tartó hajóút során.

A legnépszerűbb (és a találgatás elemeit tekintve a leglogikusabb) elmélet szerint Hearst agyonlőtte Ince-t.

A futótűzként terjedő pletyka elterjedésében nagy szerepet játszott Chaplin japán sofőrje, aki azt állította, hogy látta Ince-t, amikor a hajóról a szárazföldre vitték, sőt, a sofőr szerint Ince egy fejlövés okozta seb miatt vérzett.

A találgatók szerint Ince-t tévedésből ölték meg: a féltékeny Hearst szerintük azért hívta meg Chaplint a hajóra, hogy kiderítse, igazak-e az akkoriban elterjedt pletykák, miszerint a nagy nevettető és Davies szeretők, majd féltékenységének tetőpontján fegyvert rántott a sötét fedélzeten a színésznővel bizalmasan beszélgető férfira, aki azonban nem Chaplin, hanem Ince volt. Más verziók szerint Ince próbálta szétválasztani a dulakodó sajtómágnást és Chaplint, amikor Hearst kezében véletlenül elsült a fegyver.

Ahhoz, hogy Hearst olyan fehér legyen, mint a fal, elég volt megemlítetted Ince nevét

– mondta később az ügy kapcsán D.W. Griffith, az amerikai némafilm korszakának legnagyobb rendezője, amely kijelentést újabb "bizonyítékként" szeretik emlegetni a gyilkossági teória híresztelői.

Ince halála és az azzal kapcsolatos találgatások mindenesetre a mai napig népszerűek, olyannyira, hogy Peter Bogdanovich 2001-ben filmet is rendezett a rejtélyes estéről, Pénzeszsák címmel.

Patricia Douglas megerőszakolása

Patricia Douglas nem lett hollywoodi sztár, ennek oka pedig nem csak az, hogy megerőszakolták, hanem az is, hogy feljelentést tett. Az 1917-ben született Douglas feltörekvő színésznőként Missouriból érkezett Hollywoodba, ahol kamaszlányként musicalek háttértáncosa lett. Húszéves volt, amikor jelentkezett a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió castingfelhívására, amelyben táncosnőket kerestek hostessnek egy üzleti konferenciára.

Az 1937. május 5-én megrendezett esemény féktelen partiban csúcsosodott ki – legalábbis az ott részt vevő férfiak számára, akik a táncosnőket részegen zaklatták, olyan mértékben átlépve a határt, hogy a jelenlévő Wallace Beery színész például kénytelen volt megverni egy csoport részeg férfit, mert attól tartott, csoportos erőszakot akarnak elkövetni az egyik sarokba szorított hostessen.

Patricia Douglasnek viszont nem jutott lovagias férfi, aki megvédhette volna: az alig 20 éves nőt egy David Ross nevű üzletember először leitatta, majd kirángatta a kocsijához, ahol megerőszakolta.

Az esetnek a parkolóőr is szemtanúja volt, ő hívott mentőt a magatehetetlen, vérző nőhöz, akit kórházba szállítottak (és még az orvosi vizsgálat előtt lemosdattak), de a stúdió illetékesei nem tettek feljelentést, sőt, le is akarták beszélni Douglast a hivatalos eljárásról, ám a meggyalázott nő hajthatatlan volt.

Hollywood történetében elsőként vállalta a nemi erőszak elszenvedését a nyilvánosság előtt – igaz, nem teljesen önszántából. Miután a kirendelt ügyész (aki szerepelt az MGM fizetési listáján) nem mutatott érdeklődést az ügy iránt, Douglas ügyvédet fogadott, aki azzal fenyegette az ügyészséget, hogy a sajtóhoz fordulnak, ha az ügyészség nem veszi eléggé komolyan a nemi erőszak vádját.

Nem sokkal később az MGM sajtóhadjáratot indított Douglas ellen, cikkek sorozatában minősítve erkölcstelen férfifalónak a 20 éves nőt, akinek ügye végül ügyészi vádemelés hiányában nem jutott el a bíróságig.

Douglas feketelistára került Hollywoodban, történetét 2003-ban, 86 évesen (nem sokkal a halála előtt) osztotta meg a Girl 27 című dokumentumfilmben.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!