Nemi erőszak, gyilkosságok, emberrablás - Hollywood legnagyobb botrányai

Marie McDonald az 1947-es Living in a Big Way c. musicalben

Ahogy mi is megírtuk, Alec Baldwin egy kellékfegyvernek hitt éles fegyverrel agyonlőtt egy operatőrt új filmje forgatásán, a rendezőt pedig súlyosan megsebesítette.  Az ügyben egyelőre több részlet is tisztázatlan, de az már biztos, hogy a forgatás nem éppen a szabályoknak megfelelően zajlott – amerikai sajtóértesülések szerint a forgatás szüneteiben az unatkozó stábtagok éles lőszerrel lövöldöztek, egyre több jel mutat arra, hogy a filmet producerként is jegyző Baldwin nem kerülheti el a büntetőjogi felelősségrevonást. A friss eset kapcsán összegyűjtöttük Ó-Hollywood legnagyobb botrányait: emberölés, nemi erőszak, emberrablás és olyan esetek, amelyek már évtizedekkel korábban is szégyenfoltként tapadtak az Álomgyárra.

Errol Flynn, a fiatal lányok megrontója

Az ausztrál származású Errol Flynn az 1930-as és 1940-es évek egyik legnagyobb hollywoodi sztárja volt, aki kiváltképp kalandfilmjeivel (Blood kapitány, Robin Hood kalandjai, Hét tenger ördöge) vált a nők bálványává és a korszak férfi ideáljává.

Az 1942-ben amerikai állampolgárságot szerzett színész róla a mozivásznon kialakult képet a nyilvánosság előtt folytatott romantikus kalandjai mellett azzal is szerette volna igazolni, hogy számos színész társához hasonlóan eleget tesz hazafias kötelességének és részt vesz a második világháborúban, azonban súlyos egészségügyi problémái (amelyeket részben alkohol- és morfiumfogyasztási szokásainak is köszönhetett) nem felelt meg a hadi szolgálat egészségügyi kívánalmainak, ez pedig óriási presztizsveszteséget jelentett, nemcsak neki, de az őt foglalkoztató Warner stúdiónak is.

Sokkal nagyobb probléma volt Flynn alkalmatlansága, mint az, hogy 1943 elején perbe fogták, nemi erőszak vádjával, egészen pontosan két 17 éves lány megrontásáért kellett felelnie. A színész nem sokkal korábban azt hangoztatta, hogy azt szereti,

ha a whisky öreg, a nő pedig fiatal

Nem meglepő, hogy a védelem részben ebből a kijelentésből indult ki: Flynn tagadta az erőszak vádját, hozzátéve, hogy nem tudta, hogy a lányok 18 éven aluliak voltak, ráadásul szerinte mind a két lány sztárokra vadászott, akik egész egyszerűen ráerőltették magukat, és utóbbi kijelentését a Warner baráti sajtója is igyekezett cikkek sorával bizonyítani.

A stúdió segítségével a színésznek sikerült az esküdtszéket és a bírót is a maga oldalára állítania, így elérte, hogy a vonatkozó tövény ellenére felmentsék.

Sőt, a tárgyalás végére ismét megugrott filmjei népszerűsége, feledtetve a közönséggel, hogy a katonai orvos nem sokkal korábban hivatalos dokumentummal cáfolta Flynn kalandhős-szerepeinek hitelét. Ráadásul az sem jelentett gondot az akkor 34 éves színész rajongóinak, hogy épp a tárgyalás idején ismerkedett meg a 18 éves, a bíróságon cigarettát áruló Nora Eddingtonnal, akit nem sokkal később feleségül is vett. Hat évig éltek együtt, 1949-ben elváltak, egy évvel később Flynn feleségül vette az akkor 24 éves Patrice Wymore színésznőt, akivel 1959-ben bekövetkezett, korai haláláig (50 éves volt) élt együtt – igaz, Flynn úgy tervezte, negyedszerre is megnősül: élete végén a 17 éves Beverly Aadlandba volt szerelmes, aki már két éve a szeretője volt.

Az ágyékon lőtt Jennings Lang

Hollywood egyik legpikánsabb botrányának számít az az eset, amikor 1951. december 13-án a népszerű noir-színésznő (Embervadászat, Nő az ablak mögött, Vörös utca) Joan Bennett férje, Walter Wanger producer féltékenységében lábközön lőtte Jennings Langot, a színésznő ügynökét és szeretőjét.

Joan Bennett és Edward G. Robinson a Nő az ablak mögött c. filmben Forrás: AFP

Lang és Bennett heti rendszerességgel találkoztak a férfi egyik beosztottjának Los Angeles-i lakásán, és épp egy ilyen randevú alkalmával akadt meg, 1951. december 13-án Wanger szeme felesége autóján, a találka helyszínéhez közeli parkolóban. A producer türelmesen várakozni kezdett, majd néhány óra elteltével látta, hogy Lang kíséri a feleségét a kocsihoz. A színésznő ügynöke és szeretője félreérthetetlen mozdulatokkal segítette be a nőt a vezetőülésbe, aki beindította a motort, és már éppen elhajtott volna, amikor Wanger kiugrott a kocsijából és kétszer rálőtt a riválisára.

Az első golyó a jobb combján, a második golyó pedig ágyékon találta Langet.

A férfit kórházba szállították és megműtötték, a producert pedig letartóztatták, aki a kihallgatásakor azt mondta:

lelőttem a szemétládát, aki megpróbálta tönkretenni a családomat

Az ügyből óriási botrány lett, az amerikai sajtó címlapon hozta a különös háromszög-történet pikáns részleteit, s bár Lang és Bennett azt állították, hogy a szakmai kapcsolaton túl nem történt semmi közöttük, s valójában Wanger az anyagi nehézségei miatt kapott idegösszeomlást, azért lőtt Langre, az újságcikkek Bennett hűtlenkedéséről szóltak. A magát bűnösnek valló végül Wanger csak 4 hónapot töltött rács mögött, és sikerrel folytathatta produceri munkáját – a gyerekek nyugalma miatt pedig csak 14 évvel később vált el feleségétől.

Filmtörténeti érdekesség, hogy Billy Wilder részben Lang és Bennett esetéből merített ihletet 1960-as, 5 Oscar-díjas remekművéhez, a Legénylakás-hoz, amelyben egy biztosítótársaság egyedülálló irodai dolgozója adja kölcsön a lakását nős főnökeinek, hogy azok felváltva randevúzhassanak a szeretőikkel.

Marie McDonald "elrablása"

Marie McDonald kamaszlányként szépségversenyeket nyert, majd énekesnőként hívta fel magára Hollywood figyelmét, s bár szerepei nem voltak jelentősek, a "the Body" néven emlegetett McDonald a második világháború egyik legnépszerűbb pin-up girljeként nyújtott reményt a fronton szolgáló amerikai katonáknak.

Botrányos magánéletének (hétszer ment férjhez, először 1940-ben, 17 évesen) mélypontja egy meglehetősen sötét emberrablási csalás volt. 1957. január 4-én, kora hajnalban egy ismeretlen férfi felhívta telefonon a színésznő anyját, valamint negyedik (és egyben harmadik) férjét, Harry Karlt is, azt állítva, hogy McDonaldet elrabolták encinói otthonából, egyúttal figyelmeztette őket, hogy a nő érdekében ne szóljanak a rendőrségnek, de addigra a színésznő anyja ezt megtette. Később McDonald ügynökét (valamint szeretőjét) és egy újságírót maga a színésznő hívta fel, megerősítve, hogy fogva tartják, másnap aztán McDonaldet 160 kilométerrel az otthonától, Indióban találták meg.

Marie McDonald az 1947-es Living in a Big Way c. musicalben Forrás: Metro-Goldwyn-Mayer

A színésznő a rendőrségnek azt állította, hogy két fegyveres férfi rabolta el az otthonából, és 30 ezer dolláros váltságdíjat akartak kérni érte – de mert számos részlet nem stimmelt a nyomozóknak, hamar gyanakodni kezdtek, különösen, amikor a nő házában megtalálták a The Fuzzy Pink Nightgown című krimi egy példányát, amely épp arról szól, hogy két férfi elrabol egy filmsztárt, és a történet egyes apróbb részletei is kísértetisesen hasonlítottak McDonald vallomásához, aki ráadásul ezek után megtagadta, hogy poligráfos vizsgálat keretében ismét kihallgassák. Az emberrablási ügyben végül megszüntették a nyomozást – a több férje szerint is instabil színésznő 1965-ben, 42 éves korában halt meg, kábítószer-túladagolásban.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!