Monica Vitti - ha jól emlékszem, még a Csillagosok, katonák cannes-i vetítése után - jelezte, hogy szívesen dolgozna velem. Carlo di Palma, Antonioni állandó operatőre is. Eljuttatták hozzám Giovanna Gagliardo novelláját, ami Vittinek nagyon tetszett
- mondta Jancsó a film keletkezéséről. A színésznő viszont a rendező szerint nem volt megelégedve a végeredménnyel:
Monica Vitti nagyon utálta a filmet, merthogy túl öregnek találta magát a vásznon.
Az operatőr, Carlo di Palma (akkori élettársa) rendkívül szerette a hosszú beállításokat; ezek miatt viszont tényleg nem sikerült mindig a legelőnyösebb megvilágításban fényképeznie Monicát. Aki akkoriban már szériában játszotta a sikeres vígjátékok főszerepeit, tehát nem akarta rontani színészi népszerűségét, és tulajdonképpen nem is igen értette, hogyan került bele egy ilyen par excellence politikai filmbe. Annyira dühöngött, hogy a film utolsó snittjét meg is kellett miatta változtatni.
Vitti azóta is úton-útfélen szidalmaz, hogy mibe kevertem bele - de hát ez legyen a legnagyobb bajom az életben.