Drogkereskedő, gyilkos és nőket erőszakoló diákok

Az erőszak iskolája

Negyven évvel ezelőtt, 1982 augusztusában mutatták be Mark Lester brutális, az amerikai iskolarendszert a fiatalkorú bűnözés tükrében kritizáló filmjét, Az erőszak iskoláját.   

A főként horrorokat jegyző Tom Holland (Frászkarika, Gyerekjáték, Sorvadj el!) forgatókönyvéből készült, véres és sokkoló jelenetekben bővelkedő Az erőszak iskolája szakított az "iskolafilmek" korábbi, a francia új hullám után már-már hagyományosnak nevezhető elképzelésével, miszerint az intézményesített oktatás pokollá teszi a diákok életét, helyette azt ábrázolja, hogyan tartja rettegésben egy maroknyi kezelhetetlen fiatal a diáktársait és a tanárait.

Bár kerüli a direkt politikai állásfoglalást, Lester filmje voltaképp a konzervatív válasz a lázadás kultúrájára.

Sőt, a legnagyobb mozisikerét az Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült, Kommandó (1985) című akciófilmmel elérő Lester 1982-es iskolafilmje sok szempontból megjósolta az amerikai oktatási intézmények legsötétebb jövőjét. aA rendező és forgatókönyvírója számára valójában az 1980-as évek elejének az iskolai bűnözésről szóló amerikai újságcikkek (a film felvezető inzerje szerint 1981-ben 280 ezer, diákok által, társaik és tanáraik ellen elkövetett incidens történt) , illetve egykori gimnáziumaikba való látogatás adta az ihletet, hogy továbbgondolják, hová fajulhat a túlzott szülői elnézés, az egyre növekvő kiváltságok, a szórakoztatóipar "eldurvulása", valamint a tanárok és a rendfenntartók (jog)tehetetlensége.

Az erőszak iskolája (Timothy Van Patten) Forrás: United Film Distribution Company

A film bemutatásának évében mégis inkább fantáziának tűnt az, amivel Az erőszak iskolája főszereplője, a közelebbről meg nem nevezett város Lincoln Gimnáziumában frissen elhelyezkedő zenetanár Andrew Norris (Perry King) az első munkanapján szembesül: a veszélyes belvárosi középiskola diákjai elektromos fémdetektor kapun áthaladva léphetnek csak az intézménybe, ahol aztán a bűnöző hajlamú diákok mindent elkövetnek, hogy megnehezítsék tanáraik és jobb magaviseletű, tanulni vágyó társaik életét.

Az erőszak iskolájának falai között drogkereskedelem, zsarolás, verekedések, bandaháborúk, nemi erőszak és akár még gyilkosság is elképzelhető – nem véletlen, hogy a Norrist első napján körbevezető biológia tanár, Terry Corrigan (Roddy McDowall) is csak az aktatáskájába rejtett revolverrel érzi magát biztonságban.

Ez, a tömeges antiszociális viselkedésformákat illetően leginkább börtönfilmeket idéző felütés kivételesen pesszimistának számít még ma is, holott Az erőszak iskolája legközelebbi, Lester számára is ihletadó, ugyancsak kemény iskolai viszonyokat ábrázoló előzménye 1955-ben készült. Csakhogy az Evan Hunter regényéből, Richard Brooks rendezésében készült szociodráma, a Tábladzsungel is a javulás ígéretével, azaz azzal a megnyugtató zárlattal végződik, hogy a tengerészgyalogosból lett tanárnak (Glenn Ford) sikerül embert faragnia a viselkedészavaros, nehéz hátterű fekete diákból (Sidney Poitier) – ezzel szemben Az erőszak iskolája egyáltalán nem táplál idealisztikus reményeket, itt a tanárnak már nem a rossz (de hite szerint megnevelhető) kamaszok jövőjéért, hanem a többi, jóravaló diák, végül a saját és felesége testi épségéért kell harcba szállnia.

Az erőszak iskolája (Perry King és Timothy Van Patten) Forrás: United Film Distribution Company

A film cselekménye kíméletlenül halad a brutális végkifejlet felé: Norris viszonylag hamar leszámol az egyébként kiváló szellemi adottságú, tehetséges zongorista Peter Stegman (Timothy Van Patten) és négy társa "megmentésének" idealisztikus elképzelésével, amikor rádöbben, a korszak punkdivatjának megfelelően öltöző, jóformán az egész iskolát rettegésben tartó banda nem csupán az oktatói munkáját nehezíti, de drogot árul a mosdóban – bizonyítani azonban csak egy rettegésben tartott diák tanúvallomásával (Michael J. Fox második filmszerepe volt ez) tudná, hogy az egyik kamasz a Stegmantől vásárolt pszichotikus kábítószer miatt halt meg.

A fiatalkorúakat védő törvények és a fiát minden körülmények között felmentő anya biztonságából támadó bandavezér és a nyílt lapokkal játszó Norris között valóságos háború kezdődik, ami végül oda vezet, hogy Stegman és társai megerőszakolják a zenetanár feleségét, azzal a céllal, hogy kelepcébe csalják a felbőszült tanárt – csakhogy gyilkos tervük végül a visszájára fordul.

Az erőszak iskolája Forrás: United Film Distribution Company

A Torontóban, minimális költségvetésből forgatott, a szociális komorságot harsány, képregényeket idéző vizualitással vegyítő Az erőszak iskolája természetesen nem a filmművészet kiemelkedő alkotása, sőt – mégis, a nyolcvanas évek B-filmes vonulatához tartozó Lester olyan jövőt vizionált az amerikai közoktatásnak, amely (figyelembe véve napjaink iskolai vérengzéseit is) félig-meddig valóra vált (ha nem is általánosságban, szerencsére).

Lester filmje nem politizál kimondottan, csak brutális erővel mutatja meg azt a jövőt, ami egyébként akár az első jelentős iskolafilmből, a Magatartásból elégtelenből (1933, r: Jean Vigo) is levezethető (a Lalo Schifrin által komponált, Alice Cooper által előadott újhullámos rockdal refrénje is ezt hirdeti: "én vagyok a jövő"), miközben olyan, a szociopata fiatalok erőszakos "kiteljesedésének" kedvező jelenségek mellett sem megy el szó nélkül, mint a szülők hanyagsága, a kontroll nélküli médiafogyasztás vagy a fegyverviselésre vonatkozó túl enyhe szabályozás.

Bemutatásakor Lester filmje kemény kritikákat kapott nyers és vulgáris stílusa és véres erőszakjelenetei miatt, számos országban (így például Finnországban és Angliában) betiltották vagy csak alaposan megcsonkítva engedték moziforgalmazásba – az azóta eltelt 40 alatt, talán mert az idő utolérte, Az erőszak iskolája valóságos kultfilmmé nemesedett, amelynek jövőképe sajnos már korántsem tűnik elképzelhetetlennek.